Európának már lehettünk az egyik kulturális fővárosa, mostantól pedig új, fontos szerepet kap Pécs az országos komolyzenei élet szervezőjeként is. A nagy hagyományú, több mint hatvan esztendeje alakult koncertszervező cég, a Filharmónia három régiója egyesült, országos székhelye pedig Pécsre került. Ennek élére Szamosi Szabolcs pécsi orgonaművészt nevezték ki, aki 2010 óta a Filharmónia dél-dunántúli régiós vezetője volt. Megbízatása öt esztendőre szól.
„Nem az a kérdés, miért volt most szükség az összevonásra, a központosításra, inkább hogy mi indokolta anno a szétválasztást?” – kérdez vissza Szamosi Szabolcs orgonaművész, az újjászerveződő Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, amikor új pozíciójáról, s az országos érdekeltségű cég átalakulásáról faggatom.
– Miután az országot filharmóniai szempontból 15 éve három részre osztották, óhatatlanul átfedések alakultak ki, mivel alapjában ugyanazt a tevékenységet folytatták. Biztosan voltak előnyei is a régiós felosztásnak, de hiszem, hogy az egységes irányítás alatt még több lesz, ráadásul a fölösleges párhuzamosságok kiküszöbölésével gazdaságilag is ésszerűsíthető a munka és annak hatékonysága. Ez a kommunikáció terén is kifejezetten hasznos lehet.
– Miért lesz ez jó Pécsnek?
– Önmagában is nagy szó, hogy egy országos cég, egy fontos kulturális intézmény székhelye, központja nem a fővárosban működik, hanem vidéken. Akárhogy is nézzük, ez Pécs számára elismerés. S ebben benne van annak a sokirányú törekvésnek a méltánylása is, amit városunk a jelenben, a közelmúltban és még korábban tanúsított kulturális téren. Nem csupán 2010-ben, amikor Európa egyik kulturális fővárosaként álltunk helyt. Pécs soha nem tért le arról az útról, amely a szellemi értékek megbecsülését jelenti. Zenei téren különösen gazdagok vagyunk, s immár európai színvonalú hangversenyteremmel is rendelkezünk – ez sem elhanyagolható szempont. Összességében tehát a Filharmónia országos székhelyének ide telepítése a legtöbb hasznot Pécsnek hozhatja. Fölkerül a város a zenei élet nemzetközi térképére, amely komoly vonzerőt jelent a közönség, a kulturális turizmus szempontjából is. A velem kapcsolatban megfogalmazott elvárás az, hogy a Filharmóniát, ezt a hat évtizedes, nagy múltú, patinás intézményrendszert megújítsam és friss vérkeringésbe helyezzem.
– Ezt miként tervezi?
– Körbejárva az összes megyét, várost és filharmóniai irodát, azt tapasztaltam, hogy a 19 megyében és a fővárosban húszféleképpen működik a rendszer. Vagyis mindenütt másként. Ebben gyökeres változást hoz, hogy átgondoltabbá, jobban strukturálttá válik a tevékenységünk. A pécsi filharmóniai egység, elődeim munkásságának is köszönhetően, mindig kitűnően működött, az országban sehol másutt nem volt annyi sorozat és önálló bérlet, mint itt. A Filharmónia tevékenységében az ifjúsági koncertek különösen nagy hangsúlyt kapnak. Érdekes, hogy ezek látogatottsága Szabolcsban és Borsodban a legmagasabb. Országosan több mint 200 helyszínen 900 alkalommal 250 ezer gyerek látogatja az ifjúsági koncertjeinket évadonként – ez örömteli, de a távlati cél mindenképpen az, hogy valamennyi iskoláshoz eljussanak a programjaink, s a diákok legalább a tanulmányaik alatt találkozzanak a komolyzenével. A kínálat sokszínű, zenekari és kamarakoncert, énekegyüttes műsora, népzenei program és táncillusztráció is szerepel benne.
– A pécsi közönség mit érzékel majd a megújulásból?
– Azt, hogy még több remek koncerttel, szólistával és együttessel várja a Filharmónia. Az elmúlt napokban is jó néhány művésszel beszéltem, akik örömmel vették, hogy tervezett budapesti fellépésük mellett Pécsett is bemutatkozhatnának. Amennyiben sikerül velük megegyeznünk, ennek nem is lesz semmi akadálya. Aki koncertezett már a Kodály Központban, a legőszintébb elismerés hangján szól róla. Ám kiváló akusztikájú intézményünk híre – főként nemzetközi szinten – csak lassan megy át a köztudatba. Ezért is fontos, hogy minél többen megforduljanak itt, ehhez is szeretnénk hozzájárulni. A Filharmónia szervezésében zajló sikeres és népszerű fesztiváljaink fellépőit igyekszünk majd megnyerni több hazai koncertre is, s talán annyi lokálpatriotizmus megengedhető nekem, hogy egyes programok Pécsett mutatkozhassanak be elsőként.
– Elképzelhető-e, hogy eddig egy városhoz kötődő fesztiválok meghonosodnak másutt is?
– Efféle programegységesítést nem tervezek, egyetlen kivétellel. A Pécsről indult OrgonaPont sorozatot (mely az utóbbi években a Balatonnál is gyökeret eresztett, három városban: Balatonbogláron, Balatonlellén és Siófokon kínálva nyári koncerteket) szeretném kiterjeszteni az ország több városára, oda, ahol megfelelő hangszer és kellő érdeklődés mutatkozik iránta. Ennek első lépéseként idén új helyszínként belép Miskolc is a sorozatba. Másfelől Kelet-Magyarországon, ahol a többi régióhoz képest kissé szűkebb volt a programskála, mindenképpen szeretném szélesíteni a kört, sorozat- és fesztiváltapasztalatainkat felhasználva.
– Egy év múlva mivel lenne elégedett?
– Nagy változásokhoz ez rövid idő, annál is inkább, mert a következő évad tervei már mindenütt készen vannak, azokat legfeljebb csak színesíteni lehet valamelyest. Ezért hát azzal lennék elégedett, ha fölállna az új rendszer, a kollégák megtalálnák benne a helyüket, és minden infrastrukturális adottságunk is meglenne ahhoz, hogy lendületesen, hatékonyan tudjunk dolgozni, s a következő szezonra egy még szebb és még különlegesebb programot állíthatnánk össze. Ez bizonyára a még fel-felhangzó morgolódásokat is lecsillapítaná, hisz kár tagadni: nem mindenki fogadta kitörő örömmel, hogy Pécs lett a Filharmónia országos központja. Bízom benne, hogy jövő nyárra ők is belátják: ez volt a legjobb döntés.
