Pécs környéke igazi őslénypark volt, a legendás Komlosaurus mellett ugyanis egy másik jelentős ősállatleletről is híres a város. Bemutatjuk a pécsi mamutot!
Szinte napra pontosan 90 éve, 1928. március 6-án furcsa eset történt az Első Duna Gőzhajózási Társaság pécsbányai Széchenyi István-aknájának közelében található volt homokbányánál. A bányászok ugyanis ezen a napon valami szokatlan dologba botlottak munkájuk során: csontokat találtak a homokban. A bányakerület akkori főnöke, Ozanich Gyula bányamérnök és üzemmérnöke, Rihmer László azonnal a helyszínre siettek és felismerték, hogy valamiféle őslény maradványairól van szó!
Ahogy Bíró József írja a Pécsi Szemlében megjelent szövegében, Ozanich és Rihmer egyből leállították a termelési munkát, hogy megkezdjék a szakszerű leletmentést, de kicsit későn eszméltek, mivel a kíváncsi bányászok, mikor megpróbálták engedély nélkül kiemelni a nagy csontokat, a lelet egy részében jelentős károkat okoztak: egy nagyobb csontdarab apró darabokra tört.
Az ásatást Rihmer vezette, aki bányamérnökként is lelkesen, meglepő szakértelemmel fogott neki a munkának, a rejtélyes csontokról pedig gyorsan ki is derült, hogy egy mamut csontvázának darabjai.
Azt, hogy Rihmer azonosította-e be a maradványokat, vagy sem, nem tudni, mivel – ahogy Bíró írja – arról nem szólnak írásos emlékek, hogy bevontak-e a feltárásba és a leletek konzerválásába régészt, vagy őslénykutatót. A körülmények azonban arra mutatnak, hogy alaposan tanulmányozhatták, mit kell ilyen esetben tenni: régészeti technikákhoz hasonlatos koordináta-rendszert jelöltek ki a területen, méretarányos lelettérképeket készítettek, és a leleteket is feliratozták, mint egy igazi, régészeti ásatáson. Továbbá Rihmer kapott embereket is a munkához, és még egy leletmentő labort is felhúztak a helyszínen, ahol a maradványok konzerválásához és megszilárdításához szükséges anyagokkal dolgoztak.
Az ásatások kisebb-nagyobb megszakításokkal 1932 szeptemberéig tartottak. A csontok nem alkottak összefüggő vázat, egyes darabokra egy közeli völgyben találtak rá, másokra pedig feljebb. A csontváz darabjainak beazonosítását és „összeállítását” tovább nehezítette az is, hogy kiderült, a mamuttetem közelében más ősállatok is elpusztultak. Egy gyapjas orrszarvú és egy ősszarvas csontjait is megtalálták a feltárás során.
Azonban a pécsi mamutot – illetve maradványait – még így is sikerült elég szépen rekonstruálni, a teljes mamutcsontváz 75 százaléka került elő. Ez akkor a legnagyobb magyarországi mamutleletnek számított, hiszen az ország első, Zalaegerszeg mellett talált mamutcsontvázának mindössze a 30 százalékát lelték fel.
A pécsi mamut fogazata és más jellemzők alapján 35-40 éves lehetett és a mamutok európai fajtájához tartozott, továbbá feltehetően a pleisztocén korban élt, több mint másfél millió évvel ezelőtt (ezt hívjuk egyszerűen csak jégkorszaknak). A pécsbányai ősmonstrum nagyjából 5 méter hosszú és 3 méter magas lehetett, és 6-8 tonnát nyomhatott. Vörösesbarna, vastag szőre volt, alatta szintén vastag, 2 centis bőrrel, az alatt 10 centis zsírréteggel.
A Rihmer által feltárt és konzervált mamut maradványai sajnos nem kerültek egy helyre, de a bányamérnökből lett idézőjeles régész véleménye szerint akár össze is lehetett volna állítani a mamut komplett csontvázát, természetesen a hiányzó darabok mesterséges kiegészítésével.
A csontok egy része a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályára került, egy részük raktárban volt, a lelet egy másik kis töredéke pedig a Pécsi Bányászati Múzeumban pihent, de a Janus Pannonius Múzeum idén novemberben „A jégkor pécsi vándora” című tárlatával elhozza a pécsieknek a pécsi mamut több mint 150 csontmaradványát a jégkor egyéb állatmaradványaival egyetemben!
