Nagyot lehet meríteni a leendő pécsi médiaművészek világából, az elektronikus zene terén alkotó hallgatók remek kis anyagokat készítettek. Nézzünk (és hallgassunk) is pár előadót, a teljesség igénye nélkül.
Stas
A belorusz származású Stanislav Bendarjevsky Pécsett tanul, de zenéje messzebbre ér, és messzebről is merít. Sok lemeze megjelent már az általa alapított internetes nemzetközi előadókat is megjelentető kiadónál, a Babylon Recordsnál. Stas zenéje Magyarországon majdhogynem páratlan.
Az úgynevezett „global bass” műfajban alkotó srác gyönyörű és megmozgató számait a világzenei, az egzotikus kultúrák zenei jellegzetességeivel vegyes elektronikus tánczene, a house, a minimal techno jellemzi. Nem csak trópusi, vagy épp keleti motívumai teszik emlékezetessé anyagait, hanem szerzeményeinek személyessége is, hiszen minden lemezének hangulatát életének egy-egy szakasza alakítja. Tök jót lehet rá bulizni, de közben mintha történeteket is mesélne, amikben el lehet merülni. Katt ide, ha tetszik!
Aluphobia
Kiss Barnabás, azaz Aluphobia munkássága nehezen megfogható egy-két műfajjal. A diplomás elektronikus zenei médiaművész érdeklődése szerteágazó, érdemes átrágni bandcamp oldalának megannyi dalát.
[su_youtube url=”https://youtu.be/-bS051bar-M” width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
Van itt sötét techno, amire lazán lehet házat bontani. Akadnak érzékenyebb, már-már popos művei is, de a Stasnál említett folkos global bass mellett ő még a manapság igen népszerű, ’80-as éveket idéző synthwave műfajba is belekóstolt egy-két szám erejéig. Látszik, hogy azt csinálja, ami érdekli, és nem azt, amit elvárnak tőle. Még több Aluphobia itt!
Volcestra
[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=HOB7sqBiLT8″ width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
Borosi Gábor és L. Laki László projektje a Volcestra. Nem húzzák az időt, igazi nyári, véget nem érő tengerparti hangulatú, fülledt pszichedelikus trance-t játszanak, néhány apró trükkel, melyek a ’80-as és ’90-es éveket is felelevenítik: például szintetizátorral és Jean-Michel Jarre-idézetekkel. Patent dalszerkezetek, feszes táncritmus, döngölő basszus és hipnotikus dallamok. Itt a Facebookjuk!
Bencsik Gábor
Bencsik Gábor (azaz Gabor Bencsik) idén diplomázik Pécsett. Ha csak a zenéjét nézzük, mi egy jelessel engednénk haza a kísérletező, zajokból, recsegésekből, prüntyögésekből, apró billentyűhangokból, elmosott és ködös gitárszólamokból és vaskos csendekből komplett zenei galaxisokat építő srácot.
[su_youtube url=”https://youtu.be/vzRjrtiDPyk” width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
Ezt a zenét az ember az egész testével hallgatja, átadja neki magát, és elutazik az űrbe, vagy magába. Súlyos, maratoni, 20 perc feletti szerzeményei többnyire improvizatív módon születnek, melyeket az egyetemen és a városban is többször bemutatott már.
[su_youtube url=”https://youtu.be/9ZCvlm_A6sY” width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
Fausto Mercier
Nagy Roland első lemeze nemrég látott napvilágot, idén már érkezik is az új anyag!
[su_youtube url=”https://youtu.be/Qj6LrCkw-iw” width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
Iszonyatosan súlyos és sötét az anyag hangvétele, de közben nem lehet nem észrevenni az absztrakt, az avantgarde művészetek hatását az elektronikus döngölés közepette sem. Csúnya szóval élve elvont zene ez, ugyanakkor a vaskos ütemek, az organikus hullámzás és az apró, de jelentőségteljes változások a monotóniában nagyon fogóssá teszik. Itt akad még pár jó dal.
[su_box title=”A műhely” style=”noise” box_color=”#a8b2e2″ title_color=”#ffffff”]A Pécsi Tudományegyetemen 2005-ben alakult meg a Művészeti Kar keretein belül a Mediális Művészetek Intézete, ahol a zeneművészeti és vizuális művészeti képzésből érkező hallgatók kísérletezhetnek digitális-elektronikus hangokkal, zajokkal, csendekkel, és képekkel, videókkal, animációkkal.[/su_box]
