Már Rióban vannak a magyar olimpikonok, köztük a pécsi sporttehetségek különítménye is, és noha a közelmúlt olimpiáin számos városi siker is született, mi azonban most elmerültünk kicsit a pécsi olimpikonok távoli történetében, és a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk pár híres pécsi sportolót, akiknek az olimpiai eredménye és sporttevékenysége a mai napig ösztönzi sportolóinkat a világjátékokon.
Lauber Dezső
A pécsi sportcsarnok névadója legendásan sokoldalú sportolótehetség volt. Az ifjú korától fogva a sportnak élő Lauber olyan sportágakban szerzett emlékezetes eredményeket, mint az atlétika, bob, golf, jégkorong, kerékpár, korcsolya, labdarúgás, úszás, vízilabda és a tenisz. A tenisz volt a „szakterülete”, 1908-ban ebben a sportágban jutott ki a londoni olimpiára.
A párizsi szellemi olimpián 1924-ben indult egy stadiontervvel, amelyet Hajós Alfréddal közösen készített, a tervért pedig ezüstérmet kaptak. Lauber nem tudott ott lenni az érem átvételekor, amelyet így csak Hajós tudott érvényesíteni aláírásával, ezért sajnos nem sokan tudják a nevéhez kötni ezt az eredményt.
Azon túl, hogy az olimpiai szellemiség és eszme nagy magyar terjesztője volt, sportvezetőként is hatalmas eredményeket ért el, hiszen 1907-ben a Magyar Atlétikai Szövetség és a Magyar Labdarúgó Szövetség 1897-es megalakulásában is nagy szerepet játszott, valamint 1900-ban szervezte meg az első focicsapatot Pécsen. Karrierje csúcspontja, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság jegyzője (1903), majd pedig titkára (1905) is lett.
Gróf Ödön
Gróf Ödön Pécs első Európa bajnoka, 1934-ben szerezte meg aranyát a magdeburgi versenyen 4×200 méteres gyorsváltó-úszásban. Ezután 1936-ban a berlini olimpián is sikerrel vett részt, és új Európa-rekorddal szerzett bronzérmet a magyar váltócsapatnak. Egyéni eredményeivel helyezést azonban nem ért el.
Bodosi Mihály
Az erdélyi származású Bodosi Mihály hazánk egyik legnagyobb magasugrója volt, aki 1933-ban nem csupán beállította, de meg is döntötte a magyar rekordot – 195 centiméterrel –, amit aztán később pont Pécsen javított 196 centire, majd pedig az első magyar magasugróként megugrotta a 2 métert is. Az 1936-os berlini olimpián sajnos ezt az eredményt nem tudta hozni, ugyanakkor az élmezőnyben végzett.
Várkői Ferenc
A tornasport hazai úttörőjeként Várkői Ferenc – akiről Pécsen sportpályát neveztek el – az 1948-as londoni olimpián csapatversenyben és egyéni versenyben is bronzérmet hozott el Pécsnek és az országnak. Ha nem sérül le, Helsinkiben is feltehetően előkelő helyen végzett volna. Edzőként, sportszervezőként, tornatanárként és olimpikonként is büszke lehet rá a város.
Tass Olga
Tass Olga tornászt Várkői Ferenc edzette, épp ezért nem meglepő, hogy a város egyik legsikeresebb olimpiai éremgyűjtőjeként emlékezhetünk rá. Londonban összetettben ezüstérmet hozott el, Helsinkiben összetett csapatban szintén ezüstöt szerzett, kéziszer-csapatban pedig bronzot. Aztán jött Melbourne 1956-ban, ahol a kéziszer-csapatban aranyat nyert, összetettben pedig ezüstöt. Rómában is versenyzett 1960-ban, ott azonban nem jutott éremhez.
Pelle István
Pelle István szertornász ugyan az 1928-as amszterdami olimpián nem ért el helyezést, azonban ezt az 1930-as luxemburgi világbajnokságon egy nyújtó-aranyéremmel kárpótolta, majd pedig az 1932-es, Los Angelesben rendezett olimpián is bajnok lett egyéni gyakorlatával és lóugrásban is, korláton pedig ezüstérmet szerzett. Mivel a sport helyett a jogi tanulmányaira koncentrált inkább, ezért sokáig nem versenyzett, de az 1936-os berlini olimpiára már készült, és be is jutott, eredményt azonban nem ért el.
Sokáig lehetne még sorolni a pécsi, Pécshez kötődő olimpikonok csúcsteljesítményeit, hiszen több tucat sportolónk ért el nagyszerű eredményeket az évtizedek folyamán olimpiai versenyeken. A fenti gyűjtés azonban mindezt talán egy kicsit érezteti. Hajrá Magyarok! Hajrá Pécsiek!
Forrás: Pécs Lexikon, Pécs története, Wikipédia, huszadikszazad.hu, Régi Pécs, psnzrt.hu
