Vajon van különbség női és férfi fotós között? Mit tudhat egy női szem, amit a férfi nem? Ruprech Judit fotós, grafikus a „Pécsi érték nekem…” című fotópályázatban két kategóriában is – Fénykép és Fotómontázs – első helyezést ért el. Arról faggattuk, nőként hogyan látja a fotózás világát, és mik a további tervei ezen a területen.
– Mi a két nyertes kép története?
– A Bástya című kép a Székesegyházról szóló sorozatom része. Tavaly sokszor jártam a környéket, imázsfotókat készítettem a Pécsi Püspökségnek, a szóban forgó felvétel is akkor készült. Ha az embernek van lehetősége megismerni, jól körbejárni egy helyet, könnyebb jó képet készíteni. Itt szerencsém is volt, mert amint felfedeztem, hogy a tavaszi lenyugvó nap ajtót rajzol a régi kövekre, gyakorlatilag azonnal megérkezett az alak is, akinek az árnyékát a képre komponálhattam, hogy életet vigyen bele. Vannak a pillanatnak olyan tört részei, amikor egyszerre minden összeáll, és az ember tudja, hogy ez most jó lesz.
A Meredek utcák több képből álló fotómontázs. Egy ilyen formában nem létező esti utcaképet ábrázol. A dimbes-dombos pécsi utcák, magányos esti séták hangulatát próbáltam visszaadni a képpel, azt, amikor az ember benéz egy-egy megvilágított ablakon és elképzeli, kik lakhatnak mögötte.
– Mikor kezdtél a fotózással foglalkozni?
– Gimnazista éveim vége felé kezdett el érdekelni, azt nem tudom megmondani, hogy mikortól lehet fotózásnak hívni, amit csinálok. Fokozatosan szerettem bele, ma már nem tudnám nélküle elképzelni az életem. Mindig szerettem művészeti albumokat nézegetni. Egyszer jött az ötlet, elmentem sétálni, ellőttem egy-két tekercs filmet, és mikor az eredmény elmaradt a várttól, nekifogtam tanulni. Ez azóta is tart.
– Korábban is díjazták már képeidet?
– Igen, több hazai és nemzetközi eredményem, díjam van. Ezeknek mindig nagyon örülök, de a legnagyobb siker az, hogy a fotózás révén jelen lehetek olyan helyeken és szituációkban, amelyekre különben nem volna lehetőségem, és megismerhetek olyan embereket, akikkel e nélkül biztosan nem találkoznék.
– Jelenlegi munkád is a fotózáshoz köthető?
– Az Egyetemi Levéltárban dolgozom. Itt is vannak néha fotózáshoz-grafikához köthető feladatok, illetve a szabadidőmben vállalok megbízásokat is, és dolgozom önálló projekteken.
– Mit gondolsz, milyen a nők megítélése a fotós világban? Nehezebb nőként érvényesülni, érzel ebben bármilyen különbséget?
– Azt gondolom, hogy általánosságban nehezebb ma Magyarországon – és a világban – nőként érvényesülni, és ez igaz majdnem bármilyen szakmára. Érdekes módon a fotós világban egy kicsit jobbnak látom a helyzetet, már a háborús konfliktushelyzetekről tudósító fotóriporterek közt is vannak nők. Vannak olyan szegmensei is a szakmának, ahol a nők talán előnyben is vannak, hiszen például egy várandós hölgy vagy egy fiatal anya könnyebben oldódik fel, ha a fotósa is nő. Általánosságban azt látom, hogy a teljesítmény azért sokat nyom a latban, főleg a nemzetközi mezőnyben.
– Szerinted korábban más volt a helyzet a szakmában? Érezhető volt-e számodra, hogy a férfiak nagyobb számban vannak jelen, vagy több sikerben részesülnek?
– Nem látok bele elég mélyen a témába, de azt hiszem, hogy mint bármely más területen is, itt is egyre több hölgy próbálja ki magát. Nem szoktam követni, hogy a férfiak több díjat nyernek-e, inkább a díjazott munkákra szoktam odafigyelni. A Pécsi érték pályázaton egyértelműen a nők voltak fölényben, 6-3 arányban.
– Azt gondolhatnánk, a nők személyiségüknél fogva máshogy szemlélik a világot. Neked mi erről a véleményed? Előnyt jelent-e ez a fotózásban?
– Én nem így látom a különbséget. Alkotók és stílusuk, témaválasztásuk, megfogalmazásuk közt látom, de nem tudnék a nemek szerint általánosítani.
– Az, hogy nőként fotózol, megnyilvánul bármilyen formában a képeiden?
– A témaválasztásaimban valószínűleg nem. Hogy a végeredményben megnyilvánul-e, azt nem tudom, de azt hiszem, ezt egy külső szemlélő inkább el tudná dönteni.
– A kép alapján meg lehet szerinted különböztetni, hogy a fotót nő vagy férfi készítette?
– Néha igen, de férfiaknak is vannak érzékeny, nőknek is kemény képei. Viszont vannak fotósok olyan egyedi stílussal, hogy azonnal kiált a képeikről, hogy ki készítette.
– Milyen terveid vannak a fotózással a jövőben?
– Az elmúlt években leginkább street fotóval foglalkoztam, és egyre inkább a riportfotózás mozgatta a fantáziám. Most erre szeretnék továbblépni. Van már egy-két konkrét tervem: megújuló energiaforrásokról szeretnék készíteni egy nagyobb lélegzetű sorozatot, illetve az újrahasznosítás témakörét boncolgatni. Illetve az egészen közeli jövőben, április 1-én nyílik baráti fotós társaságunk, a Pécsi Fotókör kiállítása a Tudásközpontban, trend és tradíció témában, most erre készülünk teljes gőzzel.
