Bronzérmet szerzett a Pécs2010 a női kosárlabda NB I-ben, miután a párharcban szerdán másodszor is, ezúttal 84-69-re, legyőzte a Zalaegerszeget. A parketten tehát véget ért egy újabb idény – a vezetőség viszont gőzerővel folytathatja tovább a pénzszerzésért, illetve a hitelezők további türelméért vívott „csatáit”.
Képünk korábbi mérkőzésen készült
Ugyan a helyi napilapban a női NB I. 3. helyéről döntő 3. mérkőzés aznapi beharangozójának magabiztos kezdőmondata szerint a pécsi drukkerek el sem tudnák képzelni, hogy ne csapatuk tagjainak nyakába akasszák a bronzérmet, a szerda esti összecsapás első két percének elpuskázott hazai ziccerei és védelmi hibái nyomán a jelzett sorok szerzője is elbizonytalanodhatott kissé.
Ám elsősorban Laczi, Quigley és Lynn vezérletével gyorsan rendezte sorait a Pécs2010, így az 5. percben, 9-4-nél, a vendégedző időkérésekor ugyanilyen valószínűséggel már a tudósítóval együtt az egész publikum nyugtázta, minden rendben, legalább a bronzérem megvan…
Tegyük hozzá, a félidő táján a vendégek nemcsak hogy többször is fölzárkóztak egy pontra, de a harmadik negyed elején pillanatnyi vezetéshez is jutottak (40-41). Ám Dokics mester gyors és hatékony közbeavatkozása nyomán megemberelte magát a Pécs, a győzelem így többet nem került veszélybe.
A fenti „legalább” persze nem véletlen, hiszen a kupa után a bajnokságban is kivívott 3. hely megítélése attól függ, honnan is nézzük. Az elmúlt másfél évtized aranyhalmozása és pár ezüstje után akár kudarcnak is nevezhetnénk. Ám a mostani idény racionalitását, a fél csapatnyi eligazolt rutinos kosarast, az égető pénzügyi gondokat, a pár hete még pontlevonás-fenyegetést tekintve közelebb állunk az igazsághoz, ha bravúrként tekintünk rá.
Zseljko Dokics – javarészt igen fiatal, még rutintalan – tanítványai ugyanis a parketten valóban erőn fölüli teljesítménnyel gázoltak át (a sorból kétségkívül kiemelkedő Sopron és Győr kivételével) a teljes mezőnyön, és jutottak el az idény második érméig.
És a folytatás? Arról e sorok leírásakor talán még senki sem tud biztosat. Ám talán nem ünneprontás „nem túl sok jót” feltételezni. Az idényt ugyan átvészelte szövetségi szankciók nélkül az együttes. Nem kis részben a szezon közbeni tulajdonos- és ügyvezetőváltással kettős pozícióba kerülő Iványi Dalma, illetve megmaradt munkatársainak pénzszerző erőfeszítései révén – de ne tagadjuk, a még sorban álló, nem kis számú hitelező eddigi türelmének köszönhetően is. Utóbbiak sorába értve nemcsak a csapat beszállítóit, neki szolgáltatókat, hanem az elmaradt fizetésüket hiányoló játékosokat, munkatársakat is. Ahogy hírlik ugyanis, egyre többen „tanulnak” abból, hogy ha valaki nemcsak a klubban követeli járandóságát, hanem a szövetséghez fordul, a szankciók elkerülése jegyében a följelentés valóban pénzt hozhat a konyhára…
Miközben a kosarasok némi levezető tréning után hamarosan megérdemelt pihenőjükre vonulhatnak, a vezetőség fentiek megoldására folytathatja eddigi lázas tárgyalásait. Amely az elmúlt hónapokénál legföljebb annyival lehet nyugodtabb, hogy az őszi bajnoki rajtig legalább a szövetségi büntetések veszélye nem fenyeget…
Sz.Zs.
