A Hard Rák Caféban és karaoke bulikon tombolt a nemzetközi Mensa szervezet nemrég kinevezett elnöke egyetemi évei alatt. Balanyi Bibiána angol-német szakos hallgatóként Pécsen töltötte fiatalságának jó részét, sőt a legintelligensebb embereket összefogó egyesületnek is ezen időszak alatt lett tagja. Megválasztása óriási siker, ugyanis a Mensa megalakulása óta ő a nemzetközi egyesület 3. női, és egyúttal a valaha volt legfiatalabb elnöke.
– Az sem utolsó továbbá, hogy a magyarországinál sokkal nagyobb taglétszámmal működő nemzeti egyesületek jelöltjeivel szemben diadalmaskodott. Volt már lehetősége kiélvezni a pozícióját?
– Egyelőre levegőt venni is alig volt időm, egymást követik az interjúk. Ettől függetlenül nagyon boldog vagyok, hihetetlen megtiszteltetés, hogy a világ több mint 35 országában az egyéni szavazók többsége úgy gondolta, hogy én lennék a megfelelő ember erre a posztra. A következő néhány hónapban még nekem is ismerkednem kell a konkrét feladatokkal. Eddig tizennégy nemzetközi találkozón vettem részt a magyar Mensa elnökeként, később pedig mint nemzetközi fejlesztési igazgató, tehát láttam, hogy mit csinál a mindenkori elnök, de azért vannak még homályos foltok.
– Tervezi, hogy változtat valamit az egyesület célkitűzésein, működésén?
– Kampányomban elsősorban a kulturális különbségek jobb megértését és a fiatalok számára vonzóbb szervezet kialakítását ígértem. Szeretnénk, ha nem poros, elitista professzorok körének gondolnák az egyesületet, hiszen a Mensa nagyon sok országban kimondottan fiatalokból szerveződik. Személyes küldetésemnek érzem, hogy hasznos időtöltést kínáljunk a diákságnak, a magányos, vagy esetenként alkohollal, droggal tarkított „lógás” helyett. Persze feltétel az IQ-teszt sikeres kitöltése, szóval nyilván nem tudunk minden fiatalnak alternatívát kínálni, de néhányuknak talán segíthetünk.
– Itt, Pécsen ismerkedett meg az egyesülettel, hogyan szippantotta be a legintelligensebb emberek társasága?
– Pécs jóval kisebb város mint Budapest, ebből kifolyólag az egyetem is családiasabb hangulatú, így talán itt volt esélyem meglátni a Mensa plakátját. Mindig is érdekelt, hogy vajon mennyi lehet az intelligencia-hányadosom, plusz szerettem a kitöltős, gondolkodós feladatokat, úgyhogy a barátnőmmel kapva kaptunk az alkalmon. Meggyőződésem volt, hogy nem sikerül majd a teszt, de aztán nagy meglepetésemre olyan magas eredmény jött ki, hogy befértem a szervezetbe is. Nagyon megtetszett, hogy hozzám hasonló kíváncsi, sokszínű emberek társaságában lehetek. A tesztírás egyébként egybeesett a magyar Mensa indulásával, 1993-at írtunk ekkor.
– Hogy emlékszik vissza pécsi emlékeire? Vannak kedvenc helyei a városban?
– Nagyon megszerettem Pécset, persze hiányzott a családom és az otthoni barátaim, de jó volt ott egyetemistának lenni. Pécs nem olyan óriási mint Budapest, emberibb léptékű, és magával ragadó a mediterrán hangulat és időjárás is. A Széchenyi tér és a Havihegyi Kápolna a kedvenc helyeim közé tartoznak, de nagyon megkedveltem a környező településeket, például Mánfát is. Mint afféle rendes egyetemista, a bulikból sem maradhattunk ki, sokat jártunk az egykori Hard Rák Caféba, és volt egy igen népszerű hely, ahol gyakran szerveztek karaoke esteket, a nevére sajnos már nem emlékszem, de volt ott néhány emlékezetes „fellépésünk” a barátaimmal.
