Nagyapja, édesapja, sőt bátyja is asztalos volt, így László Attila számára nem okozott fejtörést a pályaválasztás. Már négyéves korában a műhelyben szaladgált, általános iskolánként pedig a barkácsolás volt az első dolga délutánonként. Attila nem a szavak, hanem a tettek embere, amit jól igazol, hogy nemrég elhozta a bútorasztalos aranyérmet a Sao Paulóban megrendezett szakmák olimpiájáról.
– Emlékszel arra, hogy mi volt az első „műved” még kisgyerekként?
– Érdekes, mert bár napjaim nagy részét a műhelyben, fa alapanyagok között töltöttem, és ott barkácsolgattam, az első igaz munkám, amire büszke vagyok egy csontból faragott sótartó, amit azóta is használ a család. Természetesen később fából is faragtam, például mozsarat és kulacsot. Ez az egyik hobbim, a jövőben pedig nagyon szeretném megszerezni a Népi Iparművész címet, amihez szükséges még néhány alkotás elkészítése.
– Milyen munkával készültél a szakmák olimpiájára?
– Az összes versenyzőnek ugyanazt a munkát kellett elkészítenie, egy komódszerű fiókos bútort. Elsőre nem kifejezetten látványos darab, de a lényeg nem is ez volt. A szakemberek munkáját akkor lehet igazán összemérni, ha mindenki ugyanazon a feladaton dolgozik.
– Huszonnégy ország diákját utasítottad magad mögé. Mi kellett ehhez az eredményhez?
– A bútor elkészítésére 22 óra állt rendelkezésére, a szakmai zsűri naponta értékelte az egyes munkafázisokat, főként a felület megmunkálásának minőségét és a pontosságot nézték. Kis túlzással nagyítóval vizsgálták át az összeillesztéseket.
– Mennyit készültél a versenyre?
– Két évet folyamatosan. Ezalatt az idő alatt sokat dolgoztam fával, hiszen egyébként jellemzően bútorlap az alapanyag. Elkészítettem a korábbi versenymunkákat, nagyrészt hasonló komódokat, és ha jól emlékszem egy íróasztal is volt közöttük. Konkrétan ennek a szekrénynek nyolc alkalommal feküdtem neki, és arra törekedtem, hogy minél tökéletesebb legyen a végeredmény. A szakma jól látta volna a különbséget a felületminőségen és a precizitásban, de egy laikusnak valószínűleg annyi tűnt volna csak fel, hogy mindegyik próbadarabon van pici módosítás.
– Fiatal korod ellenére nem az olimpiai aranyérem az első jelentős eredményed. Milyen sikereket tudhatsz még a magadénak?
– A celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnázium és Szakképző Iskola tanulójaként negyedik lettem a Szakma Kiváló Tanulója versenyen, illetve a szakmai Európa-bajnokságon, az úgynevezett EuroSkills megmérettetésen harmadik egyéniben és második csapatban.
– Mik a távlati terveid?
– Nálunk a mesterség apáról fiúra száll, úgyhogy én is a bútorasztalos szakmában szeretnék érvényesülni, annyi különbséggel, hogy én Pécsen tervezek. A korhatárból már kicsúsztam, úgyhogy több versenyen nem indulhatok, de ettől függetlenül a jövőben szeretném tovább fejleszteni a tudásomat. A műbútor-asztalosság érdekel nagyon, ami lényegében a régi bútorok javítását, restaurálását jelenti.
