Szoktuk lájkolni, amit a Facebookon megosztunk? Kiposztoljuk minden egyes nap az ebédünket? Végigböngésszük minden nap, hogy melyik ismerősünk mit csinált a nap során? Mindeközben elfelejtünk ránézni az óránkra? Ha ezekre a kérdésekre a válaszunk igen, akkor bizony nagyon sanszos, hogy a közösségi oldal annyira magába szippantott, hogy az már függőségnek számít.
Bizony, létezik olyan, hogy „Facebook-függőség”. A fiatalok és ma már az idősebb korosztály is annyira rá tud bukni a kultúrájuk részét képező közösségi oldalakra, hogy az már az egészségükre is ártalmas lehet. Vannak ugyanis normális határai annak, ahogy a neten keresztül tartjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel és akár az ismeretlenekkel is.
Szemelyácz János pécsi addiktológus lapunknak elmondta, hogy a Facebook és az egyéb közösségi kommunikációs internetes csatornák hasonlóan működnek, hasonló hatásokat fejtenek ki a használójukra, mint mondjuk az alkohol.
Unaloműzésből kezdjük el legtöbbször, később pedig már akár a lejtő szélén is találhatjuk magunkat. Kis mennyiségben nem veszélyesek ezek, de ha egy bizonyos határon túlmegy, ha az átlagosnál többet pörgetjük ezeket az oldalakat, akkor az átcsaphat akár kóros függőségbe is. Pécsett ugyan nagyjából csak egy tucatnyian vannak, akik már keresték szakemberek segítségét, de a probléma az, hogy sokan nem is tudják magukról, hogy függők. Ez a betegség pedig nem ismer korhatárokat, akadnak idősebb és tinikorú Facebook-megszállottak is.
A Facebook-függőséget azonban nem lehet fekete-fehéren meghatározni, nehéz ugyanis eldönteni, hogy mi számít annak, mi alapján döntjük el, hogy valaki függő-e az oldalon és az oldaltól. Az addiktológus kifejtette, hogy az ilyen speciális függőségekben – az úgynevezett „viselkedési függőségekben” – szenvedőket a legegyszerűbben elvonási tüneteik alapján lehet beazonosítani. A legtöbb ismert esetben ezek a függőségi jelek nagyon hasonlatosak a más ismert elvonási tünetekhez is.
Akad például olyan valaki, aki már attól feszültté válik, ha lemerül a mobilja a közösségi oldal használatától, de olyan is, aki annyira elmerül az alapvetően egomániából táplálkozó lájkolásban, megosztásban, posztolásban, hogy minden egyéb dolgáról megfeledkezik. Utóbbi esetekben a Facebook már sok-sok személyes kapcsolat, munkahely, vagy épp a tanulás rovására is ment. Mindez pedig további idegességet szülhet, ezt pedig a helyi tapasztalatok is bizonyítják. Ez a stressz pedig olyan, mint minden függőségi stressz, ingerlékenységgel, émelygéssel, székrekedéssel vagy épp hasmenéssel, hányingerrel járhat.
Ez a felfokozott, akár a fizikai egészségünkre is kiható stresszes állapot pedig a Facebook-függőség legismertebb tünete, amit a függők leginkább azért produkálnak, mert legbelül sejtik és érzik, hogy a Facebook világa a valós világ helyettesítését jelenti számukra. Ide menekülnek igazi problémáik elől, ez viszont csak pótcselekvés lehet.
A szakember azt tanácsolja, hogy aki észreveszi magán az idegesség, a frusztráltság, a paranoid viselkedés mintáját, az sürgősen kezdjen el a kontroll lehetőségein gondolkodni, ugyanis azokban az esetekben, amikor már percek alatt kiakad valaki azért, mert nem tudja megnézni, hogy ki és mit kommentelt egy-egy képéhez, vagy ki lájkolta a bejegyzéseit, bizony csak a „strukturált önmegtartóztatás” segíthet, és persze professzionális segítséget is érdemes igénybe venni.
