A 2007-ben indult Pécsi Íróprogram keretében már több mint 50 nemzetközileg elismert külföldi író járt Pécsen, és írták meg az egy hónapos rezidensi program során itt szerzett élményeiket az úgynevezett „Pécs naplóba”. A Pécsi Íróprogram idei rezidense a kínai Sun Wei egyenesen Sanghajból érkezett, és odavan Pécsért, imádja a pécsieket, a város múzeumait, a nyugodt hangulatot, a Mecseket, és a Pécs feletti felhőket.
– Már több mint két hete Pécsen van, hogyan tetszik a város?
– Imádom. Sokkal jobban szeretem az ilyen kis városokat, mint a több mint 13 milliós Sanghajt. Sanghajban minden gyors, mindenki siet, mindenki stresszel. A pécsiek sokkal relaxáltabbnak és kiegyensúlyozottabbnak tűnnek nekem. Ehhez azonban azt is kell tudni, hogy Sanghajban a munkaidő lejárta után is csak olyan „hobbikat” végeznek az emberek „kikapcsolódásképp”, amelyeknek célja és haszna van az ország fejlődése szempontjából.
Ezért lehet az, hogy otthon mindenki ideges és fáradt, míg itt Pécsen sokkal nyugodtabbak az emberek, lassabb és kellemesebb az életvitel tempója. Jártam a pécsi Konfuciusz Intézetben is, ahol a kisgyerekek kínaiul tanulnak, ez felemelő élmény volt. Kína és Magyarország nagyon messze van egymástól, nem indokolja sok minden, hogy kínaiul tanuljanak itt, mégis megteszik, csak úgy szórakozásból, mert érdekes és nehéz nyelv a miénk – ezt nevezem hobbinak!
– Nem hiányzik az alkotásban a sanghaji nyüzsgés?
– Nem. Tetszik, hogy Pécs érezhetően az embereké, nem pedig a forgalomé. Sanghajban rengeteg autó van, itt viszont a belvárosban nyugodtan lehet sétálni és gondolkodni, nem zavar meg a forgalom, és tiszta a levegő, nincs szmog, mint mondjuk Pekingben, ahol lassan elviselhetetlen a légszennyezés. Apropó, tiszta levegő, lenyűgözött a Mecsek is, Sanghajban ugyanis nincs nyitott, szabad természeti táj, csak parkok. A Mecsekben sétálva, vagy a Tettye-patak mentén járkálva nagyon nagy békét érzek. Még a felhők is mások itt, szebbek, rengeteg történetet látok bennük. Sanghajból soha nem látszik a nyílt ég, mindent eltakarnak a felhőkarcolók.
– Mi a dolga az Íróprogramon belül?
– Az elsődleges feladatunk a programban a pécsi élményeinket megírni a „naplóba”. Én ezért mindent látni akarok a városból, amit csak egy hónap alatt láthatok.
Eleinte naponta minimum három múzeumot megnéztem, de kínaiként elkezdtem stresszelni, hogy nem jut időm másra. Aztán rájöttem, hogy nem otthon vagyok, ráérek nyugodtan magamba szívni Pécs látnivalóit, hogy jól meg tudjam írni tapasztalataimat. Közben pedig dolgozok a tizenhatodik regényemen is.
– Jelent már meg könyve angolul, nem tervezi, hogy magyarul is megjelenteti műveit?
– Természetesen szeretném, ha valaki lefordítaná a műveimet magyarra, de hát ehhez az kellene, hogy meglegyen irántuk a kellő érdeklődés. Továbbá azt is tervezem, hogy több magyar írótól is megpróbálok elolvasni pár könyvet, de persze nem magyarul, hiszen nagyon nehéz ez a nyelv.
– Miket látott a pécsi sétái alatt?
– Odavagyok a helyi múzeumokért. Imádom, hogy kicsik, hogy minden kiállított képen és szobron el tudok időzni, hogy nem kell rohanni, nem kell félni, hogy rám zárják a tárlatokat, mint mondjuk a British Musemban, aminek a bejáráshoz több nap kell. Csontváry és Vasarely képei nagyon inspirálóak számomra, és mivel nem kell megértésükhöz a nyelv, ezért könnyebben meg is értem őket.
Múzeum-őrült vagyok, és mivel itt nyugodtan lehet befogadni a műalkotásokat, ezért ez az írásnak is kedvez, itt megtanul az ember nem kapkodni. Azt kell, hogy mondjam, Pécs kitűnő hely a művészeknek. Míg Sanghajban én íróként – „akik nem tesznek hozzá semmit az ország haladásához” – hasznavehetetlennek számítok, addig itt el tudok merülni a művészetben.
A jövőre 10. évébe lépő Pécsi Íróprogramot Méhes Károly író, a program kurátora és Kulcsár Enikő ügyvivő indította el 2007-ben, azzal a céllal, hogy hogy a várost európai jelentőségű irodalmi helyszínné tegyék. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében 2010-ig huszonkét író fordult meg Pécsen, akiknek a városban szerzett élményeit, benyomásait tartalmazó naplói 22xPécs címmel jelentek meg eredeti nyelven és magyar fordításban. A sikernek, valamint a városvezetés és a kormányzat támogatásának köszönhetően a Pécsi Íróprogram ezután is folytatódott, így további alkotók, köztük a kortárs irodalom egyik legnagyobbra tartott művésze, az orosz Ljudmila Ulickaja is eljöhetett Pécsre. A program 2012-ben tagja lett a rezidens művészi helyszíneket és intézményeket tömörítő ResArtis szervezetnek, amely irodalmi körökben tovább növelte a kezdeményezés és a város ismertségét. A program vezetői jelenleg azt tervezik, hogy újabb antológiát jelentetnek meg a 2010 után vendégül látott alkotók írásaiból.
