Hat nap alatt több mint 400 km-t futott Antal Zoltán. Leírjuk még egyszer: 400! Ez olyan, mintha kétszer körbefutotta volna a Balatont, vagy mintha Pécsről leugrott volna a horvát tengerpartra. Zoltánt amúgy nem kergették, élete is irigylésre méltó, csak épp futott, mint Forrest, Forrest Gump!
A történet úgy kezdődött, hogy Antal Zoltán teljesítményére felfigyelt egy egyesület. Ők beválogatták a világ legjobb ultrafutói közé, hogy kipróbálhassa magát. Zoli pedig ment, ment futni. A Magyar Ultrafutásért elnevezésű szervezet Balatonfüreden tartotta rangos eseményét, ahol a világ legjobb húsz ultrafutójából tíz versenyzett. Ide hívták meg a Zolit, aki kitartásból és erőnlétből is jelesre vizsgázott. A nemzetközi klasszisok és a magyar ultrafutók között ugyanis ő volt a legfiatalabb a maga harmincegy évével.
– Ezen a versenyen persze számít a fizikai erőnlét, de sokkal többet jelent az önismeret és a tapasztalat, hogy hogyan lehet elviselni ezt a fajta monotonitást és fájdalmat. Így hát 40-50 év felett vannak az igazán jó futók, hiszen ők már rendelkeznek ezekkel a képességekkel is – kezdi Antal Zoltán, aki egyébként csak hobbiból kezdett futni.
Zoli 2012-ben futotta élete első maratonját. Ezután döntött úgy, hogy nekiugrik a nagyatádi Iromman-nek (ez 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és 42 km futás egyhuzamban), ezután pedig meg sem állt a Dupla Ironman-ig (ami értelemszerűen 7,2 km úszás, 360 km bringa és 84 km futás). Mindez nem volt elég, többször futott 100 km-es távokat is. Erre a kitartására volt kíváncsi az Egyesület a Magyar Ultrafutásért is. Így hát tárt karokkal várták őt a balatonfüredi világbajnokságon, ahol hat nappal és éjjel koptatta az aszfaltot. Csak pár órára állt meg aludni.
– A 401,5 km-t egy körpályán kellett teljesíteni. És mielőtt megkérdeznéd, hogy nem szédültünk-e el, a válaszom: nem, sőt! Sokat segített, hogy a városban maradtunk és a szurkolók szinte végig láttak minket – mesél Zoli.
És hogy hol volt a holtpont? Az bizony csak a második nap második felében érte utol az ultrafutót, aki ekkor már a 200. kilométerét taposta.
– 50 kilométer hosszan tartott ez a mélypont. Begyulladt a térdszalagom, az Achillesem. De szerencsére a futó társaim és a segítőim kihoztak ebből a fájdalomból és támogattak, hogy menjek tovább.
Zoli pedig továbbment és végül megfutotta a 401,5 kilométert. Ezzel korosztályában ő lett a világ második legjobb futója. És hogy mennyit fogyott közben? Az már nem is számít! Emeljük a kalapunkat!
Zoli egyébként gazdasági igazgató a PSN Zrt.-nél, de az edzéseket szigorúan a munkája után, esténként és hétvégente végezte. Heti 80 kilométereket futott a városban, vagy kicsit azon is túl. A futót egyébként a PSN Zrt. maximálisan támogatta.
