Évtizedekkel ezelőtt is a malacokról, a nagy kajálásokról és szintén nagy berúgásokról, valamint a fogadalmakról és a visszaemlékezésekről szólt a szilveszter Pécsett. Köszöntsük együtt egy kis pécsi nosztalgiával 2018-at!
A szappanos vízben fürdetett szilveszteri malacok kálváriája
Kezdjük a régi pécsi szilveszteri történések közötti szemezgetést 1961 utolsó napjával! A korabeli sajtó címlapos híre a malacokról szólt, és bizony malacosabb nem is lehetett volna. Hatalmas hír volt ugyanis az, hogy megérkeztek Pécsre a halálra ítélt szilveszteri cocák, szám szerint 78, egyenesen az Állatforgalmi Vállalat újpetrei telepéről! Ilyen buli volt akkor a disznócskák érkezése a Dunántúli Napló lapelődének beszámolja szerint:
„Mindenütt derűt fakasztottak az újévi malacok! Vidáman húzkodtuk a farkukat, mert – a hagyomány szerint –, aki újévi malac farkát húzza, az szerencsés lesz. Nagyot nevettünk a visításukon, úgy éreztük, mintha az őstermészet tört volna be a rikoltó hangszerek meg a zúgó tömeg lármájába.”
De mi lett ezekkel a malacokkal? Nos, „szétkapkodták őket, mint a cukrot”. Tizennégyet közülük a Nádor Szálló foglalt le magának, a többit a pécsi vendéglátó vállalatokhoz vitték. Ahhoz képest pedig, hogy végül természetesen legyilkolták őket, egész jó sorsuk volt. Viszonylag.
„Langyos, szappanos vízzel mosták mind, hogy szép rózsaszínű legyen a bőrük. Piros szalagot kötöttek a nyakukba, még a szempillájukat is „kikozmetikázták” hogy pislogásuk élethűbb legyen.
Egész kézerdő nyúlt a farkuk után, s a füleknek is bőven jutott a húzkodásból. S hiába visított: annál jobban tetszett az embereknek. Így jött el a sorsolás, a Szilveszter fénypontja, amikor a boldog nyertes magasan a feje fölé emelte malacunkat, mint győzelmi jelvényt. Eget verő hurrá és diadalordítás: malacország malackirálya nem kapott nagyobb ünneplést mint ez a mozgó, rózsaszínű húsdarabka! Húsdarabka, mert malacunk már a tepsik mélyén pihen.”
Vígjátékba illő részeges pécsi pofozkodás
A nagy malacőrület mellett persze a szilveszter balhé nélkül nem múlhatott el 1961-ben sem. Történt ugyanis egy korabeli rendőrségi hír szerint, hogy az egyik nyilvános szórakozóhelyen, egy „enyhén dülöngélő” állapotban lévő férfi megszólított egy asszonyt. A fiatalasszony kardos menyecske lévén, a szó legszorosabb értelmében „csattanós” választ adott, azaz egy jó nagy taslit.
Aztán jött a nő szintén részeg férje, aki ott folytatta, ahol felesége abbahagyta. Avagy folytatta volna, ha pofonja nem téveszt célt. Akinek szánta a frászt, az már rég lelépett, akinek az arcán csattant, az pedig naná, hogy visszaadta! Ekkor megérkeztek a zsaruk és elrontották a partit, de a véletlenül összepofozkodó urak legalább kibékültek és közösen vonultak a söntéshez.
Szilveszter a háború végén
Az 1970-es Dunántúli Naplóban idős pécsieket kérdeztek meg arról, hogy milyen volt a szilveszter a második világháború végeztével. Remek képet kaphatunk ezekből a beszámolókból egy közel sem vidám korszak óévbúcsúztatásairól. Íme egy a sok közül:
„Egy dologra biztosan emlékszem, pezsgők nem durrantak. Csak a durrantyúk puffogása, az üzembehelyezett mozdonyok sípolása jelezte az új év kezdetét. 1944 decembere a pécsi állomáson? Az irodámból láttam a német gépeket visszajönni. Menekülésre nem volt idő. Három akna esett az állomásra. Meghalt egy gépkísérő, és többen a raktár 3-on álló kórházvonatban. És a szilveszter? Az is olyan nap volt, mint a többi. Görcsönyből pályakocsin tolták a tejet gyerekeiknek. Egy kicsit tovább fennmaradtak, az állomáson éjfélkor ropogtak a durrantyúk, ők pedig egy pillanatig talán arra gondoltak, mit is hoz az 1945-ös év – meséli Bóta László, 50 éves MÁV főelőadó.”
Pécsi újévi fogadalmak 1977-ből
Íme 1977-ből Rapp Imre, a Pécsi Dózsa és a PMSC volt kiváló kapusának szilveszteri fogadalma:
„Különösebben nem szoktam fogadkozni, szilveszter éjszakáján mindössze arra gondoltam, fognak még hallani rólam a szurkolók. Eddig csak kapusként ismertek Pécsett, most új oldalamról szeretnék bemutatkozni. Ha minden jól megy, edző leszek valamelyik megyebajnokságban szereplő csapatnál. Bízom benne, hogy a sok éves NB l-es tapasztalatomat átadhatom a fiataloknak és egy remek kis gárdát sikerül összekovácsolnom.”
Lukács János, a Baranya megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Pécs városi Pártbizottság első titkára a következőt fogadta meg:
„Mint minden emberi tevékenységben, a politikai munkában is visszatekintünk időnként, hogyan dolgoztunk, mit kellene esetleg másként csinálnunk. Ami engem illet, az új esztendőben többek között szeretnék több időt irodán kívül tölteni, hogy a dolgok menetéről minél több személyes tapasztalatot szerezhessek.”
Ételcsodákkal, bőségben telt a szilveszter
Térjünk vissza a bulizásra. Újmecsekalján 1979-ben a beszámolók szerint szolidan szilvesztereztek. A Mecsek Áruház és az Olimpia étterem környékén sem jelentek meg „a hejehujázók az éjfél utáni hangoskodásra”. Csupán az egyik házibuliból a másikba igyekvő trombitázók siettek az utcákon. Az uránvárosi szilveszter ekkor kifejezetten gördülékenyen és bőségben telt. Az Olimpia étteremben a mintegy ötszáz baranyai, kaposvári és jugoszláv vendég több mint kétszáz adag sült malacot fogyasztott el, az étterem szakácsai emellett bőségtállal és gyümölcsserleggel is kedveskedtek vendégeiknek, akik a kemény italozás után éjfélkor savanyú malacaprólék-levessel „üdíthették fel” magukat. A Szliven étteremben a helyi italkülönlegességgel, a Szliven-koktéllal kínálták a szilveszterezőket (ami nem tudjuk, hogy micsoda), a Nádorban pedig zenés-táncos muri volt, persze telt házzal.
Nagyon humoránál volt a helyi sajtó 1982-ben, amikor egy cikkükben arról adtak hírt, hogy a Nádor és a Pannónia szállókban totális telt ház volt szilveszterkor, „kárpótlásul” azonban leírták az újévköszöntő menüt azoknak, akik nem fértek már be a bulikba. Bizonyára jó volt ezeket a sorokat olvasni a partiról lecsúszott pécsieknek:
„A Nádorban szilveszter éjszakáján három menü lesz. Ezek körül a legérdekesebbnek a következőt ítéltük: Kanadai lazac homársalátával, Bélszínfilé favorit módra (libamáj, spárga vörösbor mártásban, burgonyaropogós), házi gesztenyetorta, éjfélkor pedig korhelyleves. A Pannónia Szálló négy szilveszteri menüjéből csak néhány különlegességet emelünk ki: Rántott vajastekercs Tosca-módra, őzgerinc Nimród-módra, ananász-bomba.”
Forrás: Dunántúli Napló archívum
