Nagyon kevesen tudnak a 19-20. század fordulójának legnagyobb pénzhamisítási botrányáról, ami Dél-Baranyában robbant ki és egy pécsi profi grafikus nevéhez fűződik. A jó nevű családból származó férfi még börtönbüntetésének letöltése után is folytatta tevékenységét, a legjobb minőségű hamisítványokat gyártva. Raýman János Pécsi Szemlében megjelent írása meséli el a pécsi csaló krónikáját.
A kiegyezés után nem sokkal megalakult az Osztrák-Magyar Bank, ahol rövidesen el is kezdték nyomtatni az egy, öt, tíz, ötven, száz és ezer forintos címletű bankókat, 1880 és 1884 között. Közülük a tízforintosok 1881-ben kerültek forgalomba és egészen 1903-ig használták, amikor is a forintot felváltotta a korona.
A tízforintos lila színű volt, amin a nyomat és az ábra sötétkék. Piros színnel volt látható a hatjegyű számozás. A technika, amivel készült, nagyon korszerűnek volt mondható, a gyártók úgy vélték, aligha hamisítható. Nagyot tévedtek.
Felbukkannak az első hamis bankjegyek
A korabeli sajtóban először 1899 májusában írtak a hamis bankjegyek felbukkanásáról Baranya megyében. Egy pécsi postahivatalnok vette észre a Vajszlóról érkezett, hamisított pénzt, korábban a Pécsi Takarékpénztárban észleltek ilyen problémát. Később Siklósról, Sellyéről, Barcsról is előkerültek hamis tízforintosok.
Rögtön kivizsgálták az esetet.
Észrevették a szakemberek, hogy a hamisított bankjegyek valamivel sötétebb kék színűek, a piros sorszám picit elmosódottabb, néha pedig a papír is mintha vastagabb lenne.
Néhány nappal a Pécsi Figyelő tudósítása után viszont jött a hír: lebukott a pécsi hamisító.
Korábban a sikeres módszer az volt, hogy lassan, a nagyobb tételű valódi tízesek közé helyezték a pár darab hamisat, így azok jól el tudtak vegyülni. Amikor azonban tömegével, egymás mellett fizettek a bankjegyekkel, hamar észrevették a különbséget és értesítették a hatóságokat.
Kézre kerül(nek) a tettes(ek)
1899. május 28-án Göpil Gyula pécsi mechanikust vették őrizetbe a rendőrök Eszéken – a férfi sorban járta a vendéglőket és terítette el a hamis bankjegyeket. Az egyik boltban a kereskedőnek feltűntek az élénkebb piros sorszámok és a furcsa külalak, így értesítette a rendőröket. Göpilt kikérdezték, ám ő tagadott, mindenfélét mesélt, majd amikor megmotozták és megtalálták nála a töméntelen mennyiségű hamis bankjegyet, megtört és mindent bevallott.
Elmondta, Eszékre Hochrein Ottó ismert pécsi grafikus, litográfus megbízásából jött, azzal a küldetéssel, hogy az általa nyomtatott hamis bankjegyeket forgalomba helyezze.
A helyi rendőrség értesítette a pécsi kollégákat, és ők másnap már akcióba léptek. Előbb Göpil Gyulánál tartottak házkutatást. Lakásán nem találtak semmit, műhelyében viszont rábukkantak újabb nyolc, gondosan elrejtett hamis tízesre.
Ezután Hochrein következett. A mai Kossuth téren lakott a grafikus, aki tettetett döbbenettel fogadta a kiérkező rendőröket, ám amikor ők elmondták, hogy Göpil mindent bevallott, Hochrein sem tett másként. Megtalálták nála azt az egészen különös berendezést, amivel a sorszámokat nyomta rá a papírra. Az Alsó-Makár dűlőben lévő szőlőjében pedig a hamisításhoz használt fényképezőt, kőlapokat, sajtószerkezetet tárolta.
Minden valószínűség szerint az akkor még a város szélén álló szőlőjében készítette a hamis tízforintosokat, hiszen ott csendben, békésen tudott dolgozgatni. Lévén litográfus, komoly tárgyi bizonyítékok kellettek a vádemeléshez, hiszen több berendezés ezek közül használati eszköze ennek a mesterségnek.
[su_box title=”Briliáns technika” style=”soft” box_color=”#85a97b” radius=”2″]Hochrein Ottó kiváló litográfus, grafikus és fotográfus volt, rendkívüli ügyességgel készítette el a hamis pénzjegyeket.
Mindenekelőtt lefényképezte mindkét oldalról a tízforintost. A fényképeket méretre kellett szabni, hogy egyezzen az eredetivel. A sorszámok jelentették mindig a nagyobb kihívást, Hochrein ezt egyszerűen retusálással oldotta meg. Mechanikus társával, Göpil Gyulával együtt egy külön sorszámnyomó szerkezetet hoztak létre. Azonban ez nem működött tökéletesen, ugyanazt a sorszámot nyomta mindegyik papírra. Ez jelentette a perdöntő bizonyítékot. Szerencsétlenségükre az eredetivel azonos színű festéket sem sikerült beszerezni.[/su_box]
Göpil Gyula ügyét a horvát igazságszolgáltatás vizsgálta, Hochreinét a pécsi. Végül a budapesti törvényszék döntött: Göpil büntetése egy év börtön lett, a litográfus pedig hármat kapott.
[su_quote]Óriási szenzációt jelentett a korabeli Pécsen a bűntény. Ha másért nem is, azért, mert Hochrein apja, József, elismert akadémiai festő, litográfus, nyomdász volt. Négy gyermeke közül egyedül Ottó folytatta a mesterséget, apja nagy örömére. Viszont ahogy idősebb lett, Hochrein József megrendelései megfogyatkoztak, népszerűsége csökkenni kezdett. Pénze fogyni kezdett, akárcsak a fiáé. Ottó ekkor vetemedett a pénzhamisításra.[/su_quote]
Újabb botrány és öngyilkosság
Miután Hochrein szabadult, visszatért Pécsre, apja műhelyébe. Ezután egy újabb hamisítási ügy kapcsán merült fel a neve, de így, több mint száz év elteltével sem biztos, valóban köze volt-e a bűntényhez.
A rendőrök egy óriási pénzhamisító hálózat után kezdtek el nyomozni 1906-ban és kezdték felgöngyölíteni a szálakat – a banda számos tagját letartóztatták, míg végül Hochrein Ottó is képbe került. Az idős börtönviselt litográfus otthon feküdt, tüdőbetegsége már ágyhoz kötötte. Amikor a nyomozók meglátogatták, mindent tagadott, holott több társa vallomásával is szembesítették. A házkutatás során végül találtak nála két negatív felvételt egy húsz- és egy ötvenkoronás bankjegyről. Mikor a rendőrök elmentek, csendőrt állítottak Hochrein ajtaja elé, aki egy tompa puffanást hallott csak – a litográfus takarója alatt revolverrel mellkason lőtte magát és azonnal meghalt.
Forrás: Raýman János: Hochrein Ottó pécsi pénzhamisító
