Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a pécsi ANK gimnázium diákjai ebben a nehéz és szomorú koronavírus-helyzetben: kitalálták, hogy míg nem találkozhatnak újra, a digitális oktatás alatt különböző érdekességeket gyűjtenek össze Pécsről tanáraik segítségével néhány fontos történelmi esemény kapcsán. Íme az első cikk, mely március 15-höz is szorosan köthető, és egy eddig talán kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb fejezetet oszt meg a város 1848-as napjaiból.
„Az 1848-49-es szabadságharc egy meghatározó esemény volt a magyar történelem számára. A történelemkönyvek nem írnak róla, azonban Pécs polgárai sokat segítettek a háború 1848-as őszi szakaszában. Jelasics a magyar zavargásokat látva Horvát Uniót szervezett, melyet az uralkodó szeptember 4-én elismert, ezzel Jelasics horvát bánná avanzsált. Szándékait már korábban bizonyos lépésekkel jelezte, például tisztként nem vette fel fizetését, ami egyértelműen jelezte, hogy számítani lehet egy általa szervezett támadásra. Jelasics bejelentette, hogy császári zászló alatt támad Magyarországra, ezzel együtt Horvátország elszakadását követelte Magyarországtól. Hamar megindult Magyarország ellen a horvát inváziós erőkkel, és szeptember 11-én 35 ezer fős sereggel kelt át a Dráván.
A magyar sereg visszavonulásba kezdett, ugyanakkor nem akadt egy épkézláb hadsereg parancsnok a magyar kormány tarsolyában. Seregünk élére végül Móga János került. Hosszú viták folytak arról, hogy a császárra esküdött tisztek harcolhatnak-e Jelasics ellen, hiszen elmondása szerint császár parancsára történik a támadása, de végül a hadsereg vezetése vállalta a harcot. A magyar csapatok lezárták a Budára vezető utakat, ezzel védve a fővárost és kinyilvánítva a következő hónapok magyar igényeit. Szeptember 29-én kezdődött a hírhedt pákozdi csata. A horvátok elsőnek Johann Kempen vezetésével a jobb szárny átkarolásával próbálkoztak, de sikertelen hadmozdulatukat követően a közép és bal szárnyon Jelasics indított támadást, mely ugyancsak nem ért eredményt. Ezt követően a támadó csapatok visszavonulásba kezdtek, és háromnapos fegyverszünetet kért a horvát bán Mógától, ezzel eldőlt a csata sorsa.
A magyar győzelemben Pécsnek nagy szerepe volt.
Szeptember 21-én kelt át a horvát sereg kilencezer főnyi jobb szárnya Drávasztáránál, és Pécs városa felé vette az irányt Karl Roth osztrák vezérőrnagy vezetésével. A várost elérve a sereg letáborozott a mai Kórház tér és a Sörgyár közötti területen. Ennek emlékét őrzi a mai Tábor utca. Pécs akkori polgármestere Aidinger Pál, azzal a nagyszerű ötlettel állt elő, hogy az 1848-as évi korai szüret még érlelődő mustját adják a betolakodóknak, amit természetesen egyetlen horvát katona sem utasított vissza. A pécsi leleményességnek köszönhetően a már említett több ezer fős horvát kontingens teljes mámorba került.
Ezért háromnapos késéssel indultak a fő sereg megsegítésére, ami miatt lekésték a pákozdi ütközetet. A csata közben Simontornya felé masírozhatott Roth hadteste. Az akkori hadi szabályok szerint a győztes magyar sereg Móga vezetésével a csataterén maradt, míg Jelasics a seregével menekült. A Pécs felől érkező Roth és csapatai Ozoránál találkoztak a kisebb magyar Tolnai Népfelkelők hadtestével, melyet Csapó Gábor vezetett. Az alakulat megtévesztve az ellenfelet, bevárta az északról érkező Görgei Artúr és Perczel Mór vezetésével érkező csapatokat, így közös erővel lefegyverezték Roth maradék kilencezer fős ellenálló horvát hadtestét. A történelemkönyvek úgy árulkodnak az esetről, hogy Jelasics nagy sietségében nem találkozott a jobb szárnnyal, de az igazság az, hogy Roth és a jobb szárny késett, ami a csata és az őszi hadjárat bukását jelentette Jelasicsnak.
Kijelenthetjük tehát, hogy a pécsiek leleményességének nagy szerepe volt a pákozdi események alakulásában, és a szabadságharc első győztes ütközetében nagy szerepet játszottak a tábor utcai pincekulcsok.”
A cikket Krizsovszki György Koppány 10. c osztályos tanuló írta, aki lapunknak elmondta, gyermekkorában nagypapája rengeteget mesélt neki a történelem eseményeiről. Ő szerettette meg vele igazán a tárgyat, és már akkor is elvarázsolta a történelem világa.
A szerző megosztotta azt is, szerinte minden nemzet és város hallott már a maga históriájáról, de sok pécsi nem tud eleget a múltjáról. Ő viszont születése óta Pécsen él, és ezért örült annak, hogy utánajárhatott ennek az izgalmas történetnek, mert ezáltal jobban megismerhette és megismertethette városunk régmúltját másokkal is.
