Mint az tudott, durva tömeges bukás történt vasárnap egy tótvázsonyi amatőr országúti kerékpárversenyen. Lapunkat megkereste egy pécsi férfi, aki részt vett a megmérettetésen és szemtanúja volt a horrorisztikus balesetnek, amelyet ő maga csodával határos módon, szerencsésen megúszott.
Az I. Gran Gello Giro Kupának elnevezett amatőr versenyen szörnyű baleset történt: a körülbelül 200 fős mezőnyből nagyjából 50-en elestek, a Tótvázsonynál fekvő erdő Szilasi László, a Tour de Hongrie versenyigazgatója és a Giro d’Italia magyarországi nagy rajtjának sportszakmai vezetője szerint úgy nézett ki, mintha csak egy horrorfilmbeli jelenetből vágták volna ki. Az MTI-n megjelent hír szerint 17 férfi és 2 nő volt a sérültek között, akik zömében zúzódásos sérüléseket szenvedtek, de többüknél felmerült a csonttörés vagy az agyrázkódás gyanúja is.
Gulyás Tamás, a verseny egyik pécsi résztvevője beszámolt lapunknak a számára sokkoló élményről. Azt előre bocsátotta, hogy nem célja a szervezőket vagy a versenyzőket kritizálni, csak el szerette volna mondani a történetét, hogy „mindenki tanulhasson belőle”.
A rajt Tótvázsonyban volt, a pécsi férfi szerint egy a Mecsekhez hasonló hegyi pályát kell elképzelni a Bakonyban. Elmondta, amatőr versenyhez képest ő nehéznek és veszélyesnek ítélte meg a terepet, nemcsak nagyon kanyargós, de meredek is volt az út, melyen a bringások haladtak.
„Mikor megérkeztünk a helyszínre, lényegében ellepték a kerékpárosok ezt a kis települést. Iszonyatos mennyiségű biciklis érkezett oda, hiszen nagy volt az érdeklődés, már csak a koronavírus miatt elmaradt versenyek okán is”
– kezdte beszámolóját Gulyás Tamás.
– 200 induló volt, ami főként amatőr versenyhez képest nagyon sok. Szó szerint hömpölygött a tömeg, ez már a rajtnál látszott. Már az elindulás is nehézkes volt, hiszen egyszerűen nem fértünk el az úton. Óriási volt a tempó, én személy szerint csak nehezen tudtam a mezőnyben maradni, de azért sikerült. Mikor a 4 kilométeres szerpentinhez értünk, amit nagyjából a Remeterét és Orfű közötti kanyargós úthoz tudnék hasonlítani, a sebesség fokozódott, én több mint 80-nal mentem, akik elől voltak pedig még gyorsabban – mesélte a pécsi versenyző.
Az egyik kanyarban egyszer csak kiáltásra lett figyelmes, majd bicikliváz darabjait látta meg az úton, végül fekvő embereket.
„Próbáltunk megállni, előttem, mögöttem, mellettem mindenki satufékezett. Volt, akinek szerencséje volt és meg tudott állni, mások átestek fekvő versenytársakon, bukósisakokon, karórákon”
– emlékezett vissza. Hozzátette, ő azért úszta meg ép bőrrel a kalandot, mert a szalagkorlát előtt állt meg 10 centivel, satufékezés után.
Ezután jött a sokk:
„Mikor már egy ideje nem jött biciklis, lett időm körülnézni. Mindenhol fekvő embereket láttam: az út szélén, a szalagkorláton, a patakban. A hangok voltak a legijesztőbbek. Nyöszörögtek, sírtak, jó páran pedig mozdulatlanul feküdtek”
– mondta Gulyás Tamás. Bevallotta, szó szerint sokkot kapott, körülnézett ismerősök után, majd miután nem látott csapattársakat, továbbment néhány másik versenytárssal egyetemben.
Gulyás Tamás csapatából, a Sólyom Teamből egyébként ketten voltak részesei a bukásnak, de szerencsére ők kisebb sérülésekkel, zúzódásokkal megúszták az esést.
Végül körülbelül 50-en értek célba, mondta, a többiek elestek, vagy kétségbeesetten keresték társaikat, barátaikat a sebesültek között. A pécsi versenyző azzal fejezte be az elbeszélést, hogy elmondta: a következő sokkoló élmény az volt, ahogy a célnál várakozó hozzátartozók sírva a beérkező versenyzők nyakába borultak, hiszen nem tudhatták, pontosan kik maradtak az út szélén fekve.
A verseny szervezői mindezek után lefújták a versenyt, bár addigra a résztvevők közül nem is volt kedve senkinek hozzá, fogalmazott Gulyás Tamás.
Fotók: Index.hu
