Ötven pécsi kisdiák 5 nap alatt festett gyönyörű képeket és jeleneteket a gyárvárosi Szieberth Róbert Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola udvarában található egyik épület falára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által szervezett alkotótábor keretében. Ez a különleges alkotás azonban sokkal többet jelent egyszerű faldíszítésnél!
A sok-sok kisdiákjának ünnepi verses-táncos műsorával avatták fel azt a több mint 30 méter hosszú falfestményét, melyet az apróságok az iskola és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös tanévzáró napközis alkotótáborának keretében 5 nap alatt készítettek el a szeretetszolgálat önkénteseinek és az intézmény tanárainak támogatásával és segítségével.
Ifj. Csonka Pál, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dél-dunántúli régióvezetője a falfestmény megalkotása kapcsán elmondta, hogy a gyerekek és tanáraik az ötletet, a falon látható témákat, az ábrázolt problémákat vagy épp értékeket együtt gondolták ki, együtt öntötték azokat egységes vizuális formába és együtt valósították meg.
Mint mondta, nem feltétlenül csak a végeredmény, a kész festmény a fontos, hanem az is, hogy az alkotás több napos folyamata alatt az alkotótáborban részt vevő 50 kisdiák jobban megismerje egymást, összekovácsolódjanak, közösséget alkossanak.
– Az összeveszett gyerekek kibékülnek, a nézeteltérések eltűnnek, új barátságok születnek a tanév lezárásával élménydúsabb és spontánabb közeggé váló iskolában, tehát ez egy nagyon jó eszköz az értékteremtésre és közösség építésére. Ez a fal továbbá egy szép emlék számukra, melyre ránézve mindig eszükbe jut majd a táborban közösen eltöltött idő, az alkotás közben érzett szabadság, öröm és mindaz, amit a festés közben tanultak egymástól – mondta a szeretetszolgálat régióvezetője.
Tóth Ilona, a Szieberth Róbert Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója beszédében megköszönte a munkában részt vevő önkéntesek, gyerekek, szülők munkáját, kiemelve Fehér Angélát, a szeretetszolgálat munkatársát és a tábor vezetőjét, valamint a táborban szintén részt vevő Gyurokné Ubornyák Mártát, az iskola tanárát, aki évekig dolgozott azon, hogy a valaha csupasz falból „varázslatot” készíthessenek.
– Erről a falról az jut eszembe, hogy mindig kisüt a nap, hogy a sötétségből mindig át megyünk a fénybe, hogy a kétségbeesésből átmegyünk a boldogságba. Azt jelzi ez a fal, hogy nyitva vannak a kapuk, hogy vannak segítő kezek. Ez óriási esélyt jelent a gyerekeknek és családjaiknak – mondta az igazgatónő.
Íme, még néhány kép a falról és az ünnepségről:
