Nem építőtáborban, hanem az első Mediterrán Ifjúsági Nemzetközi Kórusfesztiválon vett részt Magyarország képviseletében a Kodály gimnázium Bartók Béla Leánykara Cipruson. Öt nap alatt nyolc ország tizenegy együttese mutatkozott be. A pécsiek nagy sikert arattak.
A Földközi-tengeri sziget második legnagyobb városában, Limassolban tölthetett öt felejthetetlen napot szeptember végén a pécsi Bartók Béla Leánykar. Mint Liszt-díjas karnagyuk, Kertész Attila beszámolt róla, az első ízben megrendezett ifjúsági kórusfesztivál célja az volt, hogy közelebb hozza egymáshoz az arab és az európai kóruskultúrát, mintegy hidat alkotván köztük a dal, az éneklés erejével. Amikor a záró gálán négyszáz fiatal: észt, szerb, jordániai, libanoni, egyiptomi, görög, ciprusi és magyar kórustag együtt énekelte egy amerikai zeneszerző dalát, amely 32 nyelven tartalmazza a szót: híd, még a szervezők torka is elszorulhatott.
– Minden kórus húszperces műsorral lépett közönség elé, mi Bartók, Kodály, Karai József és Kocsár Miklós kompozícióit énekeltük Körtesi András zongorakíséretével, túlzás nélkül állíthatom, óriási sikerrel – meséli Kertész Attila. A gálát egy tengerparti, remek akusztikájú amfiteátrumban rendezték, ezen részt venni is óriási élmény volt.
– Szakmailag milyennek találta a fesztivált?
– Jól felkészült, remek kórusokkal találkoztunk. Roppant kíváncsi voltam az arabokra, hisz ők nemigen énekelnek többszólamú műveket, lévén, a muzsikájuk egyszólamú. Libanonból egy világi és egy katolikus kórus is érkezett, Egyiptomból a kairói konzervatórium vegyeskarát hívták meg, melynek mit ad isten, Budapesten szerzett diplomát a karnagya. A jordánok különösen tetszettek, autentikus népzenéjüket eredeti hangszerek kíséretével, gyönyörű népviseletükbe öltözve adták elő. Igaz, a mi lányaink hímzett, matyó mintás felsői is csodaszépek, a nagyvilágban járván több helyütt meg akarták már venni tőlük a blúzokat. A libanoni férfiak elegáns frakkban, a hölgyek fehér kiskosztümben léptek föl. A fesztivál idején két zenei műhelyben mélyíthették el tudásukat a résztvevők: hangképzés elméletet és gyakorlatot egy görög, egykor Debrecenben diplomázott hölgy vezetett, én a magyar műhelyben Kodály Esti dalát és egyik Olasz madrigálját tanítottam meg a fiataloknak. A ciprusiakkal egy hasonló műhelymunka kapcsán ismerkedtem meg tavaly, a pécsi Európa Cantaton.
– Körülnézni is volt idejük Limassolban?
– Persze. Lenyűgöző az itt fellelhető hatezer éves kultúra! Rengeteg római emlék maradt fönn kifogástalan állapotban (az itteni klímának is köszönhetően), eredeti pompájukban tekinthetők meg nemcsak régi építmények, de például csodás mozaikok is. Volt alkalmunk kirándulni, egy gladiátoriskolát is felkerestünk, és megmártóztunk a 27 fokos tengerben. Ínycsiklandozó grillezett húsokat ehettünk változatos salátákkal, s persze különleges halakat is megkóstolhattunk. A lányok nevében is kijelenthetem: nem lenne ellenünkre, ha a következő, két év múlva esedékes fesztiválra is meghívást kapnánk. Az, hogy felfigyeltek ránk, kétségtelen, hisz a már említett amerikai komponista elküldte nekem négy kórusművét, amelyeket a jövőben biztosan műsorra tűzünk.
