A koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzetben a pécsi önkormányzat több vásár- és piacterét volt kénytelen bezárni, a még nyitva tartó piacok látogatása pedig korlátozott. Annak érdekében, hogy a pécsiek hozzájussanak a helyi termelők és piaci árusok termékeihez, és hogy az árusok és termelők is egy új értékesítési lehetőséghez jussanak, a pécsi vásártér, a vásárcsarnok és a piacok több árusa vállalta, hogy házhoz szállítja a megrendelt termékeket. A többek között a savanyú káposztát készítő Borhi Dalma őstermelővel beszéltünk arról, hogyan érinti az őstermelőket a vásárcsarnok bezárása, mit gondolnak a termékeik kiszállításáról és hogyan látják jövőjüket a jelenlegi helyzetben.
– A vásárcsarnok bezárása előtt lehetett már érezni, hogy ilyen helyzetben ez nem tarthat sokáig? Milyen volt a hangulat az őstermelők körében ekkor?
– A csarnok bezárása előtti héten már lehetett érezni az előszelét ennek, akkor zártak be szerte az országban több nagy piacot és vásárcsarnokot is. A pécsi és baranyai vásárlók ekkor már kérdezgették az eladóktól és tőlünk is, hogy mi lesz a vásárcsarnokkal. Ez a bizonytalanság, ez a hangulat ránk ragadt, de azt nem gondoltuk, hogy napokon belül tényleg bezárják a csarnokot. Őszintén, nem vettük annyira komolyan, hogy ez megtörténhet, és sokan mások sem. Szerencsére mi már több héttel ezelőtt elkezdtük kidolgozni a termékeink kiszállításának lehetséges módjait és ajánlottuk ezt piacos ismerőseinknek is. Sokakat viszont tényleg váratlanul ért a bezárás, ezért is jó, hogy a város támogatja a kiszállítás lehetőségét.
– Nagyjából hány őstermelőt és kistermelőt érint a jelenlegi helyzet?
– Minimum húsz családot. Tehát nem egy-egy eladóról van szó, hanem a nagyobb családjukat is érinti a helyzet, ezek a családok ugyanis kizárólag termékeik előállításával foglalkoznak, legyen az füstöltáru, sajt, tej, vagy épp palánták. Ők rendszeresen árusítottak a csarnokban, de ha azokat is számoljuk, akik csak bizonyos időközönként árultak, akkor körülbelül 40 baranyai termelőcsaládról van szó.
– Mennyire jelent alternatívát a Hajnóczy Piac, a Diana téri piac, a Kossuth téri piac, vagy a Búza téri piac?
– Legyünk őszinték, a vásárcsarnok volt a pécsi piacterek lelke. A többi pécsi piacon közel sem olyan a forgalom, mint a vásárcsarnokban, némelyikük nagyon távol van a belvárostól, tehát ezek nem mondhatók annyira bejáratott piacoknak a vásárcsarnok eladói és termelői körében. Most mindenki túlélni akar, de mivel eddig sem a vásárlók, sem pedig az őstermelők nem keresték annyira ezeket a piacokat mint alternatívákat, ezért nehezen is szoknak át ezekre a helyekre. A lehetőség erre meglenne, a Hajnóczy Piacon és a Diana téri piacon például sok a szabad hely. De amíg a forgalom csekély ezeken a piacokon, addig eladó sincs. Ha pedig nincs eladó, nincs vevő sem. Ez sajnos ilyen.
– Abban, hogy működőképes az őstermelők és árusok termékeinek kiszállítása, nagy szerepe lehet annak, hogy sokuk több évtizede is árul már a vásárcsarnokban.
– Igen, hála istennek ez így van. Egy héttel a bezárás előtt már sok őstermelő osztogatott telefonszámot, névjegykártyát a vásárlóknak, de sokan keresték is az elérhetőségeinket. Ők ugyanakkor a törzsvevők, akik öt, tíz, húsz éve ugyanannál az őstermelőnél, cégnél vásárolnak. Ők sajnos a vásárlókör kevesebb mint a felét adják ki.
– Mennyiben jelent megoldást a kiszállítás az őstermelőknek?
– Erről a magam nevében tudok csak beszélni. Nekem szerencsére van megrendelésem. Annyi, hogy életben tart minket. Ez sem a vásárcsarnokban tapasztalt forgalom. A termelőknek abban jelenthet nagy segítséget a kiszállítás, hogy eladhassák a csarnok bezárása miatt fennmaradt, eddig el nem adott árut, hogy az ne vesszen kárba. Talán a palántások és a virágosok vannak a legnehezebb helyzetben. Az egyik palántás ismerősöm mesélte, hogy mivel nem olyan nagy a rendelések mértéke és mivel a napokban megosztott termelőlista ellenére sem találják meg őket a vásárlók, kénytelenek mázsaszámra kidobálni a növényeket.
– Az említett listán minden őstermelő szerepel?
– Nem, nagyon sokan hiányoznak. De azóta a piacfelügyelőtől megtudtuk, hogy nyugodtan kiegészíthetjük azokkal, akik nem szerepelnek rajta. Mindenkit felsorolni viszont szinte lehetetlen, de ez a lista már így is nagyon szép teljesítmény. Sőt, már a kezdeményezés is nagyon szép.
– Hogy történik maga a kiszállítás?
– Szerencsére az ismert és betartott higiéniai intézkedéseken és engedélyeken kívül nem kell a kiszállításhoz egyéb. Mindezen túl, mindannyian beszereztünk szájmaszkokat, fertőtlenítőket és kesztyűket. Mindenki családosan intézi a kiszállítást, tehát aki éppen ráér, aki elvállalta, az csinálja. Nekünk most nem jött rosszul, hogy estek a benzinárak, ez most mindenkinek, aki ezzel foglalkozik, nagyon komoly segítség. Emellett nagyon jól éljük meg, hogy mindezt egy összefogás keretén belül tudjuk csinálni. Összeállunk kisebb csoportokba, és ha például az egyik termelőtől rendelnek valamit, de rendelnének savanyú káposztát is, akkor az a termelő megadja az én elérhetőségem, a vásárló leadja nálam a rendelést, a termelő ismerősöm pedig eljön hozzám, és ő viszi a vevőnek házhoz a káposztámat is. Így segítjük és húzzuk egymást felfelé.
– Ez így meddig tartható megoldás? Milyen jövőképük van az őstermelőknek?
– A vélemények ezen a téren kettéválnak. Az egyik fél nagyon pozitívan áll a jövő elé, és örülnek annak, hogy létezik a kiszállítás is, amivel a jövőben több embert érhetnek el. A másik oldal nem áll ehhez a helyzethez ilyen derűsen. Tény, hogy sok jó vonzata van a kiszállításnak, de van rossz oldala is.
– Például?
– Nem tudjuk, hogy mennyi ideig tartható ez az állapot, hogy meddig lesznek zárva és korlátozva a főbb piacterek. Nekem, nekünk, és sok más palántával foglalkozó termelőnek például nemsokára megkezdődik a palántázás időszaka, és nem tudjuk, hogy hány palántával kell számolnunk. Nem tudjuk ugyanis, hogy mi lesz a vásárlókörünkkel, akikből mi élünk. Rengeteg vendéglátós megrendelőnk mondott már vissza olyan nyári rendezvényeket, nagyobb rendeléseket, melyek fontosak lettek volna. Bízunk benne, hogy két-három hónap múlva újra kinyithat a vásárcsarnok, de azt nem tudjuk, honnan fogunk újraindulni. Nem tudjuk, hogy az árainkat hogyan fogjuk alakítani, hiszen már a mostani áraink is magasak. Ezek a legnagyobb kérdések számunkra jelenleg. Igyekszünk túlélni, igyekszünk pozitívak maradni, de ehhez az is kell, hogy a vásárlók is támogassanak minket, támogassák az őstermelőket. Számítunk rájuk, és ők is számíthatnak ránk, meg fogjuk próbálni az árainkat hozzájuk igazítani.
