Bátorságból csillagos ötös. Vagy inkább Michelin-csillag? Itt az újabb bizonyíték arra, hogy nem szabad lemondani az álmainkról, és ha unalmas a pénzügyi munka, merni kell nagyot ugrani. Selényi Angéla a dietetikus diplomájával a zsebében költözött Pécsről a fővárosba, majd egy bank irodáját hagyta ott, hogy vágyát beteljesítve kipróbálja magát cukrászként. Az is kiderül, mit üzen azoknak, akik még bizonytalanok váltani.
Pécsi tanulmányaid során dietetikusként végeztél, majd pénzügyi pályán helyezkedtél el. Hogy lett belőled mégis cukrász?
A kreatív munka világéletemben érdekelt. A sütésben is azt szeretem, hogy alkotóelemekből hozol létre valami különlegeset. Az irodai munkában pedig pont ez az alkotás hiányzott. Kollégáim és barátaim tanácsára hallgattam és beiratkoztam az iskolába.
Gyermekkori álom volt a cukrász lét, vagy az elmúlt évek során fogalmazódott meg benned a gondolat?
Gyermekkorom óta szeretem díszíteni az ételeket, ezt úgy tudom, az anyai nagymamámtól örököltem. Az évek során viszont „szakirányt választottam” és a desszertek felé kezdett húzni a szívem. Az internetnek köszönhetően tengernyi lehetőségem akadt inspirációt gyűjteni és egyre inkább lenyűgözött a cukrászat. Maga a cukrász lét csak felnőtt koromra érett meg bennem.
Azzal is megelégedhettél volna, hogy a biztos munka mellett csak hobbi szinten készítsd a desszerteket. Miért volt fontos mégis a tanfolyam elvégzése?
Egész egyszerűen a hobbi szint nem volt elég. Meg akartam tanulni a szakmát, hogy azzal foglalkozhassak minden nap, amit szeretek.
A budapesti Costes Downtownban dolgozol, ami alig pár hete kapta meg a rangos Michelin-csillag címet. Hogy kell elképzelni a munkát egy ilyen különleges helyen?
Cukrászként egyrészt a desszertek előkészítését, elkészítését végezzük a kis műhelyünkben minden nap. Másrészt ezeket a termékeket tálaljuk a vendégek számára a látványkonyhánkban. Délelőtt indul a munka, amikor előkészülünk az ebédszervizre és maga a termelés is megkezdődik. A szerviz mindig pörgős, egymás után jönnek a rendelések. Amikor a vendégek befejezték az ebédet, újra visszatérünk a műhelybe alkotni. Este pedig a vacsorázni vágyó vendégeinknek tálaljuk a desszertet. Ezen kívül a hotel vendégeire is gondolunk, bármikor befuthat egy szobaszerviz. Nem utolsó sorban mind a hotel, mind az étterem népszerű a rendezvényszervezők körében, így csoportos rendezvényeket is fogadunk.
Egy biztos, nem unatkozunk. Ha mégis maradna egy kevés szabadidőnk, azt legtöbbször új termékek kísérletezésével töltjük.
Minden desszertet az étterem cukrászai álmodnak meg?
Igen. A cukrászok szabad kezet kapnak a desszertek kitalálásában. Ha az ötletelés során olyan desszert születik, amit esetleg az étlapra is kikerülhet, azt első körben mindig az étterem vezetői kóstolják meg. Abban az esetben, ha úgy érzik még szükséges rajta módosítani, akkor csak a változtatások után lesz látható a kínálatban.
Mit üzennél azoknak, akik még nem merték megtenni a kezdő lépést az álommunka megszerzéséért?
Eleinte én is féltem váltani, nem tudtam, elég jó leszek-e, tudom-e tartani a tempót, megállom-e a helyem. De úgy gondolom, hogy hallgatni kell a belső hangra, mert jó tanácsokat ad.
Azt üzenem mindenkinek, hogy kövessék a szívüket. Nem lesz egyszerű, ezt borítékolhatom, de tegyék meg az első és egyben talán legnehezebb lépést önmagukért.
