A Pécsi Egyházmegyét ezeréves fennállása során sok olyan püspök vezette aki valamilyen módon kilógott a sorból: haladó szellemiségével, áldozatos tevékenységével. Gondolhatunk itt akár Szent Mórra, a különc Janus Pannoniusra, Klímó Györgyre, Szepesy Ignácra, Scitovszky Jánosra, vagy Dulánszky Nándorra. De abban talán sokan egyetértenek, hogy a véres huszadik század legnagyobb pécsi püspöke Virág Ferenc volt.
A kivételes egyházfő 1869. augusztus 22-én született Bonyhádon Blum Ferenc néven egy sváb családban. Tanulmányait Pécsen végezte, 1892-ben szentelte pappá Dulánszky Nándor püspök, ekkor magyarosította nevét is. Munkája során leginkább tanárként működött, az ifjúság hitoktatására fektette a hangsúlyt.
1894-ben még verseskötete is megjelent „Hajnal” címmel, számos irodalmi hitéleti kiadványba és folyóiratba publikált.
1923-ban Zichy Gyula pécsi püspököt Kalocsára rendelte a Szentszék, ám három évig elhúzódott a procedúra a magyar kormány és az egyház viaskodása közepette, kit is állítsanak a Pécsi Egyházmegye élére. Végül Virág Ferenc akkori szekszárdi plébános 1926 májusában, ötvenhét évesen elfoglalta hivatalát. Kivételes dolog volt ez, hiszen nagyon ritka volt az olyan eset, mikor egy plébános saját egyházmegyéjében lehetett püspök.
A templomépítő főpásztor
A vallási élet az első világháborút követően jókora lendületet kapott, hiszen Trianon, a nemzeti tragédiánk összekovácsolta a magyarokat, sokan fordultak az egyház felé vigaszt, reményt keresve. Itt Pécsen Virág Ferenc pedig még inkább felvirágoztatta az egyházmegyét és a hitéletet: egyre-másra alakultak a katolikus egyletek, imatársulatok, háromszáz pap dolgozott az egyházmegyében, több száz férfi és női szerzetes, megteltek az egyházi oktatási és egyéb szociális intézmények.
Döbbenetes számok jönnek: harminckét éves regnálása alatt mintegy harminc templomot építtetett és rengeteg plébániát létrehozott. Segédkezett letelepedni a pálos rendnek, a kármelitákat is idecsalogatta – ők 1934-ben kezdték meg pécsi működésüket.
A teljesség igénye nélkül néhány, a legjelentősebb általa építtetett templomok közül: Gyárváros, Köztemető, Pius, Szent István. A vidék sem szenvedett hiányt: Komló, Mohács-fogadalmi templom, Báta, Nagydorog.
1936-ban sikeresen megszervezte az egyházmegyei zsinatot, ami nagy szó volt a kor politikai miliőjében.
Minden amit felépített, veszélybe került
A második világháború aztán a Pécsi Egyházmegyét is elérte. Az intézmény alá tartozó német nemzetiségi falvakban sorra alakultak a Volksbund helyi szervezetei. A Hűséggel a Hazához mozgalommal próbálták a helyi plébánosok ellensúlyozni a náci szövetségeket – persze ezeket az atyákat később sorra letartóztatták és felelősségre vonták. A németek a kivonulásukkor 12 papot hurcoltak el.
Súlyos károkat okoztak a háborús harcok: templomok hevertek romokban, a „felszabadító” szovjetek fosztogatásai és a brutális erőszakolások, gyilkosságok a falvakban mindennaposak voltak. Arról nem is beszélve, hogy Dél-Baranyát elcsatolták Magyarországtól. Az ottani területeken a papságot pedig vagy elüldözték vagy kivégezték.
Ahogy véget ért a háború, hálaadó misét rendelt el Virág Ferenc az egyházmegye összes templomában.
Persze ő is tudta, hogy nem érnek véget a megpróbáltatások: a szovjetek előbb a svábságot kezdték ki és telepítették el. Ekkor Virág körlevélben tiltotta meg papjainak, hogy saját hitközségüket elhagyják, közöttük kell maradniuk.
Később magát az egyházat lehetetlenítették el. A birtokokat, iskolákat államosították, a szerzetesrendeket feloszlatták. Az atyákat pedig rettegésben tartották állandó megfélemlítéssel. Nagy lelkierőre volt szüksége a pécsi püspöknek, hogy hitet öntsön a hívekbe ezekben a borzalmas években és rengeteg elbocsátott atyáról, egyházi dolgozóról gondoskodni kellett.
Ezeket a megpróbáltatásokat már a pécsi püspök sem bírta. 1948-ban segédpüspököt kapott maga mellé Rogács Ferenc személyében. Ekkor már próbált minél több feladatot rátestálni, ő maga pedig egyre inkább háttérbe vonult, miközben a kommunista vezetés kettőjük párhuzamos munkáját is akadályozta és nehezítette folyamatosan.
Virág Ferenc megérte az 1956-os forradalmat, ahol egy körlevélben részletesen taglalta, milyen támadások és sérelmet érték az egyházmegyét. Végül 1958-ban hunyt el hosszú betegség után. Székében Rogács követte.