Nem akármilyen megmérettetésen vettek részt – sikeresen – a Pécsi Köztemető dolgozói. A harmadik alkalommal megrendezett Országos Sírásó Versenyen ketten képviselték a baranyai megyeszékhelyet, ők különdíjjal tértek haza. Az első hallásra különösnek hangzó rendezvény azonban igenis fontos a sírásóknak, akik büszkék a hivatásukra, ezzel együtt szeretnének változtatni annak a megítélésén.
A kissé szokatlannak tetsző verseny valójában igenis komolyan próbára teszi a sírásókat. A feladat egyszerű: a megadott méretű sírgödör kiásása és visszatemetése meghatározott idő alatt. Persze nem szabad féktelen lapátolásra gondolni, mindennek megvan a szabályszerű elhelyezése, a gödör visszatemetésének esztétikuma. Utóbbiért kaptak különdíjat a pécsiek.
A verseny helyszíne ebben az évben a dunaújvárosi temető volt, a helyi csapatok a szabályok szerint nem vehettek részt a versenyben.
Mogyoróssi József, a Pécsi Köztemető sírásója társával, Walczer Rolanddal vett részt a versenyen, ahonnan különdíjat hoztak el.
– Vezetőink kerestek meg minket a hírrel, hogy van egy ilyen megmérettetés az Országos Sírásók Versenyén, amin esetleg részt vehetnénk. Tizenketten vagyunk kollégák a Pécsi Köztemetőben, talán azért eshetett Rolandra és rám a választás, mert mi érdeklődtünk a verseny iránt a legjobban, vagy mi voltunk a leglelkesebbek. Nincs szó teljesítménybeli különbségekről – három brigádban dolgozunk felváltva, mindenhol négy ember. Szinte mindenki közülünk már több mint tíz éve végzi itt a munkáját, összeszokottan.
Elmondta, külön felkészülést nem igényelt a verseny, a mindennapi rutin elegendő volt. Mogyoróssi szerint egyre kevesebb a koporsós temetés, de azért naponta egy akad.
– A dunaújvárosi versenyen két óra állt a rendelkezésünkre kiásni a gödröt a megadott paraméterek szerint. Pontosan és precízen kell dolgozni, hiszen a mindennapi munkában sem szabad előfordulnia, hogy a koporsó megakadjon a sír szélében, „méltóságteljesen” kell tudni leereszteni. A két órát követően körülbelül egyórás szünet következett, majd negyed órát adtak a visszahantolásra. Tizenkét csapat indult a versenyen, mindenkinek sikerült időben teljesítenie a feladatot. Az eredményhirdetéskor pedig helyezéssel nem – negyedikek lettünk –, de egy különdíjjal távozhattunk, méghozzá a legesztétikusabb hantolásért – mesélte.
Mogyoróssi szerint ezzel a vetélkedővel szeretnék megmutatni az országnak, hogy igenis komoly hivatás az övék. Évente a Pécsi Köztemetőben mintegy kétezer embernek adják meg a végső tisztességet és ezt az egyik legszebb hivatásnak tekintik. A születéskor a szülészek munkáját, házasságkötéskor a papét mindenki elismeri. Azt szeretnék, ha az utolsó útra kíséréskor az ő munkájukat is hasonlóan ismernék el.
– Szívvel-lélekkel végezzük a munkánkat, vállaljuk érte a felelősséget, és úgy érezzük, azért a város lakossága is meg van elégedve velünk. Hazánkban az átlagosnál jobban félnek a halál-elmúlás témájától, nem szeretnek beszélni a temetésről, a végső búcsúról, holott ez is része az életnek. Talán ezért tartják furcsának a versenyt – mondta el.
Egyébként a főszervező Magyar Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesületének is az a célja, hogy ezzel a rendezvénnyel a sírásók szakmai megbecsülésére, jobb megítélésére hívják fel a figyelmet. Az pedig, hogy már harmadik alkalommal rendezték meg, mutatja, hogy a vetélkedőre van igény a szakmai berkekben.
