A PVSK Centenáriumi évében elhunyt Idősebb Kőhegyi István, aki a PVSK-ban két sportágban is maradandót alkotott, 95 éves volt.
1924. november 4-én született Pécsett. Az Ágoston téri iskolába, majd a Pius Gimnáziumba járt, érettségi után került az akkor létrehozott Felsőipari Iskolába. Padtársa, az akkor már a PVSK labdarúgójaként sportoló Meggyes Lajos hívta az egyesülethez 1941-ben. A Felsőipari csapatával megnyerték a Szent László-kupát, az iskolák közötti városi labdarúgó-bajnokságot. Az iskola akkori vezetője, Schindler Aurél arra biztatta a csapat tagjait, hogy próbáljanak ki más sportágat is.
Mivel éppen tél volt, így nem tudtak focizni, ezért Meggyes Lajos az iskola labdarúgóiból szervezett egy kosárlabdacsapatot. Edző nélkül, a PEAC Kisállomás melletti csarnokában, Csicskár József gondnok megvesztegetésével, záróra után tudtak csak gyakorolni, de lelkesedésük kitartónak bizonyult.
1942-ben a pécsi egyetem professzora írta ki a Losonczy-kupát a városi kosárlabdacsapatok számára, amit a formálódó Felsőipari azonnal meg is nyert. A csapat az akkori zónavédekezés helyet, szoros emberfogást alkalmazott, ami megzavarta az ellenfeleket. Egy évvel később, 1943-ban már a hivatalos városi bajnokságban indultak, ahol sikerült legyőzniük az akkori favoritot, a PEAC-ot, így megnyerték a pontvadászatot.
Az iskolából a MÁV-hoz került fiatalok nem vették komolyan a légiriadókat, és a légópince egyhangúsága helyett rendszeresen a PVSK akkor Hun utcai teniszpályájára mentek pingpongozni. Egy ilyen alkalommal vetette fel Kőhegyi István, hogy alakítsák meg a PVSK kosárlabda szakosztályát. Miután Mintál Tibort, az egyesület akkori elnökségi tagját is sikerült bevonniuk, olyannyira, hogy még tagja is lett a csapatnak, 1944. május 1-jén megalakult a szakosztály. A férfi mellett rövid időn belül női szakosztály is alakult.
Kőhegyi István ezt követően néhány szezonban párhuzamosan még két sportágban szerepelt: tavasszal és ősszel a labdarúgókat, télen pedig a kosárlabdázókat erősítette. 1951-től az addigra már az NB I-be jutó kosárcsapathoz intézőként tért vissza, így segítette újra a kosarasok fejlődését.
1957-től már nem vett részt aktívan a szakosztály életében, helyette a polgári munkájára koncentrált. Előbb a MÁV, majd az egykori Köztisztasági Vállalat főművezetője lett, később 25 évig volt a Gépipari technikum tanára, a katedráról ment nyugdíjba. Számára a PVSK a fiatalságot, az akkori viszonyok között más módon nehezen elérhető utazások adta élményeket és a kibővült látóteret jelentette. Idősebb Kőhegyi István mindig hű maradt az egyesülethez. Mivel annak idején gyermekeit is vitte magával a mérkőzésekre, természetes volt, hogy az egész család sportolói karrierje a PVSK-hoz kötődik. Húga, fia és lánya a kosárlabda, két unokája és dédunokája pedig a labdarúgó szakosztálynak volt tagja, így idősebb Kőhegyi Istvánnal egy olyan dinasztia kötődött a PVSK-hoz,amely immár négy generáció óta elkötelezett támogatója az egyesületnek.A PVSK nagy családjaörökké őrzi emlékét.
2017-ben kapta meg a PVSK Aranygyűrűjét.
