Bizonyára valamennyi szülőnek ismerős a helyzet, amikor a pár éves totyogójánál egy piszlicsáré apróságon szakad el a cérna, és bárhol vagyunk, a gyerek elkezd fennhangon üvölteni, és a földhöz csapkodja magát. Meglepő, ám ez a világ legtermészetesebb dolga, sőt azt is elárulja Fehér Hajnalka pécsi gyermekpszichológus, hogy miért történik, és mire vágyik ilyenkor a gyerek.
[su_quote]Ki akarta nyitni az ajtót, és az kinyílott.[/su_quote]
[su_quote]A parizert kör alakban adtam neki, pedig a cicáknak kockákra szoktuk vágni.[/su_quote]
[su_quote]Ránéztem.[/su_quote]
[su_quote]Nem engedtem be a csigákat a lakásba.[/su_quote]
[su_quote]Elvágta az ujját, és nem engedtem, hogy megegye a véres papírzsebkendőt, amit rátettem a kezére.[/su_quote]
[su_quote]Rákentem a Nutellát a kenyérre.[/su_quote]
Csak néhány azok közül az esetek közül, melyek képesek egy néhány éves totyogónál kiborítani a bilit. Azzal bizonyára valamennyi anyuka tisztában van, hogy a probléma valós oka nem az, hogy Nutella került a kenyérre, vagy kinyílott az ajtó, hanem valami sokkal komolyabb. A gyerekekben ugyanis sokáig gyűlik a feszültség, legyen az az anya hiánya a bölcsődében, kevesebb alvás, evés, vagy a nyári meleg, melyet valahogy le kell vezetni. Ekkor jön a fennhangon visítás, földön fetrengés, a szülők részéről pedig az irulás-pirulás, ha mindez a nagyközönség előtt történik.
– Ezek a hisztik jellemzően a 2-3 éveseket érintik. Az ő agyuk még nem annyira fejlett, mint a felnőtteké. Még az érzelmek, ösztönök uralják, nem képesek kontrollálni a vágyaikat, vagy megfelelően kezelni az indulataikat – mondja Fehér Hajnalka gyermekpszichológus.
A gyerek ilyenkor nem manipulálni akar, csak meg akar szabadulni a diszkomfort érzésétől!
A szakember szerint a szülők gyakran azt hiszik, hogy a gyerekek ezeket a dühkitöréseket szándékosan csinálják, ezzel akarják manipulálni őket, de ez nem így van. Mint mondja, a gyerek, akit még nem feszélyeznek a társadalmi szokások, nem foglalkozik azzal, hogy anyának ciki, hogy a pláza közepén a földhöz vágja magát, ő csak azzal törődik, hogy minél hamarabb megszabaduljon a diszkomfort érzéstől.
– Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor legszívesebben üvöltene egy nagyot a párnába, vagy a földhöz vágna egy tányért. A gyerekek ugyanezt érzik, ám addig, amíg mi feszültséglevezetés gyanánt elmegyünk futni, vagy egy kávé mellett kibeszéljük a bajainkat a barátnőnknek, ők még nem tudnak szociálisan elfogadott formában megszabadulni ezektől az érzelmektől – így a szakember.
Nekünk is meg kell tanulni levezetni a feszültséget, mert utánozni fogja a rossz szokásainkat a gyerek
Sokszor azonban a szülők sem tudják levezetni megfelelően a feszültségeiket. Ha mi sem tanuljuk meg gyerekként a szüleinktől, hogy ezek az érzések „legálisak”, kimutathatók, nem kell miatta szégyellnünk magunkat, akkor felnőttkorban sem fogjuk tudni megfelelően kezelni az indulatainkat. A hiteles példához márpedig ez elengedhetetlenek.
Oké, oké, de mit tegyünk a bevásárlóközpont közepén, amikor kilométeres sor vár arra, hogy befejeződjön a hisztéria?
Fehér Hajnalka szerint az a legjobb szülői hozzáállás, ha megpróbáljuk megérteni a gyereket. Nem kritizáljunk, nem dorgáljuk le, és nem minősítjük a viselkedését. Lehet, hogy ez a világ legnehezebb dolga, amíg a főtér kellős közepén visít fennhangon a gyerek, mégis meg kell próbálnunk. A gyermekpszichológus azt tanácsolja, hogy először is próbáljuk meg figyelmen kívül hagyni a rosszalló pillantásokat. Hangolódjunk a gyerekre, és kapcsolódjunk! Ez a kapcsolódás tudja megmenteni ezeket a helyzeteket, hiszen
a gyerek végső célja az, hogy valaki megértse őt, és legalizálja azt az érzést, ami benne van. Nekünk, felnőtteknek is fontos, hogy megértsen a párunk, barátunk, házastársunk még akkor is, amikor „elviselhetetlenek” vagyunk. Ezt kell a gyerek felé is sugároznunk!
[su_box title=”Mit csináljunk, és mit ne csináljunk? ” style=”soft” box_color=”#f77a6f” radius=”2″]
– Fölösleges hosszú körmondatokkal magyarázatokat adnunk a gyereknek.
– Várjuk meg, amíg lecsillapodik, aztán legyünk ott neki!
– Akadályozzuk meg, hogy kárt tegyen magában és másokban.
– Ne törődjünk az idegenek okoskodó megjegyzéseivel, hiszen mi tudjuk, hogy mi miért van.
– A humor az egyik legfontosabb eszköz a gyereknevelésben, bátran használjuk!
– Ne küldjük be a szobájába ilyenkor, de ha idegesek vagyunk, akkor maradjunk hitelesek, és menjünk át egy másik szobába lehiggadni. [/su_box]
Extra tipp: pattintsuk ki a hisztit biztonságos környezetben!
A szakember azt javasolja, hogy ha már egy ideje gyülekeznek a felhők, robbantsuk ki a hisztit, hiszen mindenkinek jobb, ha privát környezetben következik be az „apokalipszis”.
– Ha érezzük, hogy nő a feszültség, ne várjuk meg, amíg nyilvános helyen tör ki. Lehet, hogy egy kisebb konfliktusban ki tud sülni az a feszültség, ami a gyerekben van, így biztonságos keretek között tud megszabadulni a diszkomfort érzésétől – így Fehér Hajnalka.
A mintakövetés kulcsfontosságú!
Mindennek a tetejében érdemes arra is figyelni, hogy mit mutatunk a gyereknek. Ha otthon konfliktushelyzet van, nem szerencsés megoldás az, ha elfojtjuk, vagy eltitkoljuk a gyerek elől.
– Nem vagyok híve a gyerek előtti veszekedésnek, de ha konfliktus van, akkor érdemes helyben kezelni. Lássa a gyerek, hogy ezek a helyzetek is normálisak, mi is emberek vagyunk, viszont fontos, hogy azt is megmutassuk, hogy van kiút ezekből a feszültséggel terhes szituációkból, hogy a vita után apa megsimogatja anyát, és megölelik egymást – zárja a szakember.
