Készítettünk egy karanténvideót a Pécsi Nemzeti Színházzal és a teátrum több ismert művészével közreműködve, melyben a színészek Joszif Brodszkij „Ne hagyd el a szobát” című versét szavalják el.
A Pécsi Nemzeti Színház kifejezetten erős internetes jelenléttel tölti ki a pécsi színházrajongók életében hirtelen keletkezett űrt. A járványhelyzet miatt otthon maradt pécsieket a hasonló sorsra jutott színészek műsora minden nap egy kicsit fel tudja dobni, legyen az egy YouTube-csatornájukra feltöltött színdarab, vagy épp az a költészetnapi videósorozat, melynek keretében a színház színészei március 20-tól kezdve napi rendszerességgel töltenek fel olyan karanténvideókat, melyeken magyar verseket szavalnak el a négy fal között.
A Pécsi Nemzeti Színházzal és a teátrum művészeivel együttműködve mi is készítettünk egy karanténvideót, melyben a színészek egy olyan verset adnak elő, mely aktuálisabb nem is lehetne: Joszif Brodszkij „Ne hagyd el a szobát” című művéről van szó, ez pedig itt a #maradjotthonTV. Brodszkij versét egyébként az 1970-es évekbeli kolerajárvány idején írta, a jelenlegihez hasonló karanténhelyzetben.
A videóban a következő pécsi színészek működtek közre: Széll Horváth Lajos, Vlasits Barbara, Györfi Anna, Bach Zsófia, Illés Alexa és Bera Márk.
Íme:
Joszif Brodszkij: Ne hagyd el a szobát
Ne hagyd el a szobát, ez maga volna a baklövés.
Ha szívhatsz jó bolgár cigit, ugyan minek a napsütés?
Odakinn minden hiábavaló – az öröm kiáltása főként,
A WC-re és vissza masírozz, öregfiú, hősként.
Ó, ne hagyd el a szobát, taxit se hívj, barátom,
Maradj szépen az egy méternyi sávon.
S ha benned ragad a dédelgetett, drága szó,
Ha szólongatod, ne legyen erőszakos, lecsupaszító.
Ne hagyd el a szobát, tettesd, hogy nátha gyötör,
Négy fal, s a szék legyen világodban maga a gyönyör.
Mért hagynád el a helyet, ahová késő éjjel
úgyis csak visszatérnél – tested és lelked sok sebével?
Ó, ne hagyd el a szobát. Táncolj bódultan bossa novát,
mezítlábra húzott cipőben, csupasz testedre
vetett kabátban. Az előszoba sí-viasztól és káposztától gőzölög.
Sokat firkáltál ; a kevesebb legyen most a több.
Ne hagyd el a szobát. Csak a szobádnak engedd,
hogy rólad képzelegjen. S különben is, incognito
ergo sum, ahogy a latinból facsartad.
Ne hagyd el a szobát! Frankhonba nem mégy, ott sem maradhatsz.
Ne légy bolond! A többieket ne utánozd! Őrizzen otthonod.
Ne hagyd el a szobát! Pár bútorod legyen diktátorod,
tapétád részeként. Reteszeld be az ajtót, mindentől védd magad,
az asztal vágjon el időtől, tértől, kéjtől, vírustól, fajtól, ha kél, s ha lebukik a nap.
Petrőczi Éva fordítása
