A város egyik legérdekesebb, legizgalmasabb építészeti remeke még nem szerepelt a pécsi templomokat bemutató sorozatunkban. Na, de most!
Aki olvassa a pécsi templomokat bemutató sorozatunk cikkeit, annak bizonyára feltűnt már, hogy a városban található szent helyek több mint kétezer év szakrális építészetét fedik le. Akad itt minden, világörökségi sírkamrától és Árpád-kori templomtól kezdve román kori bazilikán, török dzsámin, zsidó zsinagógán át barokk kápolnáig, új építésű református templomig és a világháború idején emelt templomig. Eddig azonban nem esett szó Pécs egyik legsajátosabb, legegyedibb templomáról, mely mindössze 37 éve áll Postavölgyben, a Pécs legdélebbi – és a mendemondák szerint a vidéken elsőként szőlőt ültető postamesterről elnevezett – városrészén.
Az 1981-ben – a vallás- és egyházellenes szocializmusban – felszentelt templom egyértelműen nem mindennapi formájáról híres, melynek terve Getto József építész fejéből pattant ki, léte pedig önmagában is bizonyítja, hogy ha nehezen és körülményesen is, az Állami Egyházügyi Hivatal felügyelete mellett, ebben a nem kifejezetten barátságos korban is épülhetett szent hely az országban.
Egészen elképesztő látványt nyújt a postavölgyi római katolikus plébániatemplom, hivatalos nevén a Szent László plébániatemplom. Kiszúrja az ember szemét, hogy mennyire nem tipikus építményről van szó: alaprajza konkáv hétszög, fala pedig egyfajta szaggatott-tört csigavonalban emelkedik fehéren egészen a tetejéig, ahol szétnyílik, és mintha tornyot formázna. Egyik oldaláról nézve vaskos – Breuer Marcell munkáit idéző – erődítménynek látszik, a völgy irányába mutató bejárata viszont üvegfalainak köszönhetően szellősebb érzetet kelt. Mintha csak egy szobor lenne, mintha szobrász készítette volna. Nem is véletlenül mondták a templomról felszentelésekor, hogy: „az épület, amely szoborként trónol a völgyben meghúzódó házak felett”.
A Szent László plébániatemplom apa és fia remekműve, ugyanis a beltér terveit Getto József fia, Getto Tamás készítette, ez volt élete első munkája. A szabálytalan, aszimmetrikus felépítésű kegyhely közepén – a megszokott templomoktól merőben eltérően – áll a torony lábánál a szentély, mely így nincs elrejtve, nem esik távol a hívektől, akik a szentély körül félkörívben ülve, közelről kísérhetik figyelemmel az aktuális szertartásokat. Míg az apa által tervezett külső forma furcsa bástyaszerűségében is kissé rideg, addig a fiú által megálmodott belső tér meleg hangulatot áraszt, ami betudható a vörös mészkőből készült padlózatnak, a barna lécmennyezetnek, és a szintén aszimmetrikus ablaksávokon betörő fénypászmáknak.
Nem csak Getto József és Getto Tamás érdeme azonban a páratlan templom megépítése, azt ugyanis Cserháti József püspök, a pécsi egyházmegye akkori vezetője (1969-től) álmodta meg, aki egyébként a templomépítészet történetének, elméletének és gyakorlatának aktív kutatója volt. Cserháti püspök a ’70-es évek óta szeretett volna egy modern templomot építtetni Pécsett, de erre közel egy évtizedet várnia kellett.
Egyértelmű, hogy a lelkesedés és az újítás elve vezette a püspököt, azt azonban érdemes tudni, hogy Cserháti azért választotta Postavölgyet temploma helyszínéül, mert akkoriban a városvezetés berkeiben az a szóbeszéd járta, hogy Pécs a jövőben Postavölgy felé fog bővülni. Cserháti tehát előrelátó akart lenni, célja az volt, hogy mire a város „odaér”, legyen az új lakóknak új imahelye. A templom 1978-as alapkőletételekor fogalma sem lehetett arról, hogy a városfejlesztési tervek nem úgy alakulnak, ahogy azt várták. Így tehát az egyik leglátványosabb és leginkább formabontó modern magyar templom a város szélén maradt, és sajnos sokkal kevesebben láthatják így, mint ami kijárna ennek a kivételes épületnek.
