Limitált darabszámú táskák, természetes anyagokból készült játékok és egyedi kerámiák. Mind-mind pécsiek keze munkái, az alkotók pedig most teszik meg első lépéseiket a siker felé vezető úton.
Összesen tizennyolc fiatal kapott esélyt a Munkaügyi Központ által nemrég meghirdetett Önindító kreatív ipari és turisztikai ötleteket támogató munkaerő-piaci program második fordulójában. A 2015 márciusában startoló vállalkozások formabontó ötleteikkel pillanatok alatt be fognak robbanni a pécsi köztudatba. Három kezdő vállalkozót már megismerhettek, most következzen három fiatal nő, akik joggal pályázhatnak a hírnévre.
[box title=”Szandtner Lídia” box_color=”#d496a8″ title_color=”#0d0c0d”]
Lídia elsősorban limitált darabszámú táskákat és egyedi, ugyanakkor hordható, laza utcai viseleteket készít.
– Mennyire fontos manapság az egyediség az öltözködésben?
– Sokan úgy gondolják, hogy telített ez a piac, pedig egyre jobban teret követel magának a sablonoktól és tucatáruktól mentes ízléses megjelenés, pláne, ha elérhető áron lehet hozzájutni.
– Milyen stílusú táskákat készítesz elsősorban?
– Szeretem kombinálni a különböző textúrájú anyagokat, közel áll hozzám a minimál dizájn mind a ruhák, mind az építészet, vagy a lakberendezés terén. Szerintem a letisztult formákkal nagyobb és drámaibb hatást lehet elérni, mint a túlvariált dolgokkal.
– Jelenleg hol dolgozol, és a jövőben hol tervezed kialakítani a műhelyedet?
– Otthon alakítottam ki magamnak egy kis sarkot, ahol alkothatok, de eddig csak hobbinak tekintettem. Ahhoz, hogy komolyabb szintre léphessek, elengedhetetlen egy különálló műhely. Olyan helyiséget keresek, ahol kényelmesen elférnek az ipari gépek, világos és nincs túl messze a belvárostól.
– Mennyire volt nehéz döntés, hogy a saját lábadra állj üzleti téren?
– Igazából az élet hozta így, a válás miatt ugyanis újra kellett terveznem az egész életemet, gyakorlatilag mindent. Persze dönthettem volna a kockázatmentes alkalmazotti jogviszony mellett is, de én szeretem a kihívásokat, mert azokban több a lehetőség. [/box]
[box title=”Szipl Mara” box_color=”#d5dea6″ title_color=”#262121″]
Mara textiltervező, 19. századi, klasszikus Teddy mackók és természetes alapanyagú, növényi festékkel festett játékok készítésével foglalkozik.
– Egyáltalán nem vagy kezdő a szakmában. Mikor ültél le először a varrógép mellé, és mikor lett ebből komoly dolog, „munka”, szerelem?
– Gyermekkorom óta foglalkoztat az önkifejezés, azóta szeretek rajzolni, tervezni. A főiskolás éveim után elkezdtem keresgélni az utamat, de nem tudtam, hogy merrefelé induljak. Az első macikat ebben az időszakban készítettem. Nagymamai örökségként édesanyámtól megtanultam az alapokat, a többi pedig egy csepp varázslat.
– Mi a legfőbb különlegessége a munkáidnak?
– Nekem fontos, hogy olyat alkossak, amely egy időben, egyszerre fogja fel a múltat és a jövendőt. Valahogy így jött létre a biomedve, ami olyan egyedi karakterű játékok gyűjtőneve, amelyek növényi festékkel festett természetes alapanyagból készülnek. Egészségesek és gyógyítanak a meggymag, a tönkölypelyva, a levendula, a citromfű segítségével, amit vidéken a családom termeszt. Leginkább természetes, natúr anyagokkal dolgozom, a színvilágot pedig a növényi festékekkel hozom létre. Mindig rácsodálkozom, hogy mennyi mindent ad a természet, csak tudni kell használni.
– Pécsett szeretnél maradni, miután végeztél a programmal?
– A műhely itt lesz, a célom pedig az, hogy a családi összefogás által manufaktúrává fejlődjünk, és sok gyógyító játék születhessen. A vállalkozásom fő jellemzője, hogy sokrétű és szerteágazó. Az irány megvan, de sokfelé kanyarodik az út. [/box]
[box title=”Teimel Cintia” box_color=”#fdfeb8″ title_color=”#090606″]
Cintia keramikus, szándéka a hagyományos fazekasmesterség megőrzése a modern, formatervezett termékek készítése mellett.
– A fazekasság számodra családi örökség, gyakorlatilag beleszülettél. Emlékszel még az első élményedre?
– Igen, bár bizonyára nem ez volt a legelső. A lábam még nem ért le a fazekaskorong aljához, de nagyon akartam már korongozni, így kifejlesztettem egy sajátos technikát: a kezeimmel pörgettem meg a korongfejet és így készítettem el első apró tárgyaimat. A családtagjaim pedig mindig felemlegetik, hogy amikor nagyszüleimhez mentünk, az első utam mindig a nagypapámhoz, a műhelybe vezettet. Az első fénykép, ahol húgommal és barátnőmmel büszkén tartjuk első korongozott tárgyainkat, hatéves koromban készült.
– Miért lényeges számodra a tradicionális fazekasság és a modern technikák együttes megléte?
– A fazekas tárgyak töltötték be gyerekkorom mindennapjait, ebből ettünk, ittunk, ezek lógtak a falakon. A középiskolában találkoztam először a porcelánkészítéssel és a gipszelési technikákkal. Azelőtt nem találkoztam még ilyesmivel, így elkezdett foglalkoztatni és hamar a szerelmese lettem. Tehát a fazekasság az örökségem, a gyökereimhez köt, mindig is fontos lesz számomra, a porcelánkészítés pedig a kerámiaszakma csúcsa, és úgy érzem, hogy ebben tudom igazán kifejezni magam.
– A kerámiák készítésén túl egyéb céljaid is vannak, amiket Óbányán meg szeretnél valósítani. Mik ezek pontosan?
– Az Óbányával kapcsolatos terveimben szerepel egy egyesület vagy alapítvány létrehozása az óbányai-mecseknádasdi fazekasság fennmaradásáért, amivel az óbányai Fazekas-kiállítás és Helytörténeti Gyűjteményt szeretném hosszútávon fenntartani és gyarapítani, illetve nagyapám 1973-ban épített fatüzes retour égető kemencéjét restauráltatnám és ipartörténeti emlékként szeretném megőriztetni.[/box]
