Valószínűleg szélesen mosolygó, kicsit ügyetlenül ugráló pomponlányok ugranak be, ha a cheerleading szót halljuk, a PTE Táncegyüttes tagjai azonban egyáltalán nem ilyenek. A lányokból és fiúkból álló cheerleading-csapat 14 táncoslábú hallgatója ütemre szaltózik, spárgázik és skandál egyszerre, nem kevés profizmussal. A PTE Táncegyüttes művészeti vezetőjével, Bánkyné Perjés Beatrixszel beszélgettünk.
– A PTE Táncegyüttes tagjai mind különféle táncstílusban jártasak, hogy lehet így összefogni a csapatot?
– Csapatunkba olyan pécsi hallgatók csatlakoznak, akik egyetem előtt magas szinten táncoltak, tanulmányaik során pedig nem szeretnék ezt abbahagyni. Vannak közöttük világ-, Európa- és magyar bajnokok is, ebből kifolyólag nagyon vegyes a csapat. Egyesek a latin táncban remekelnek, mások hiphoposok vagy néptáncosok, ami egyben a könnyebbség és a nehézség is, hiszen az egész csapatot fel kell készíteni egy bizonyos szintig, hogy minden táncstílusban meg tudja állni a helyét.
– A cheerleading szó hallatán elsőre a hollywoodi filmek mosolygós, kicsit bénácska pomponlányai ugranak be. Rögtön látszik, hogy ti nem ezt a műfajt képviselitek.
– Közel négy éve készítünk cheerleading-koreográfiákat is, melyekben próbálunk egy átmenetet képezni az akrobatikus, vagyis a cheerleading, illetve a táncos, a cheer dance kategória között. Ez azt jelenti, hogy legalább annyi akrobatikus elem van a koreográfiánkban, mint amennyi táncos, ezáltal bemutatunk emeléseket, dobásokat, földakrobatikákat és különböző táncstílusokból merített lépéseket is.
– Milyen táncstílusokból vesztek elemeket?
– A magyar bajnok koreográfiánkban van olyan rész, ahol a pomponok szinkronitása, vagy eltolt ütemű mozgása kapja a hangsúlyt, csacsacsázunk is, zárásként pedig a modern charleston és showtánc stílusból vettünk lépéseket. Mindegyik blokkba tettünk akrobatikus elemeket, hiszen ezek adják a cheerleading műfaj egyik alappillérét. Egyébként a legtöbb tánc kialakításában részt vesznek a hallgatók is, a nyertes koreográfiánkban a csacsacsa részt például egy nagyon erős latin táncos múlttal rendelkező kínai diákunk találta ki.
– A cheerleadingről alkotott képpel ellentétben nálatok vannak fiúk is, ráadásul nem csak a nehéz, emeléses elemek miatt.
– Jól látod, a fiúk nem azért vannak a csapatban, hogy elvégezzék a „nehéz munkát”, ugyanúgy táncolnak is. Sok csapatban a fiúk csak emelnek, nálunk nem ők az „erősebbik nem”, a lányok ugyanúgy emelnek, a fiúk pedig részt vesznek a táncos részekben is.
– Említetted az akrobatikát. Mik a legnehezebb elemek ebben a táncban?
– Az igazi nehézség talán nem is az akrobatika, hanem az, hogy ezeket az elemeket, másodpercpontos időzítéssel kell végrehajtaniuk a hallgatóknak. Az ominózus koreográfiában például két fiúnak kell hajszálpontosan egyszerre ugrania egy helyből indított hátraszaltót, illetve nekifutásból egy oldalszaltót. A technikai nehézség egy dolog, a mozdulatokat úgy kell előadni, hogy az látványos is legyen, ezáltal a néző egy igazi show-n érezze magát.
– Nem mindegy, hogy versenyre mentek, vagy valamilyen eseményre, szurkolni. Változtat ez a koreográfiátokon?
– Mindig az aktuális esemény határozza meg, hogy milyen kulcsszavakat építünk bele a táncba. A Dunai Regattán táncoltunk már többször, ott mindig az evezés köré építjük fel a szöveget, de 2015-ben például az amerikai Harvard és Princeton Egyetemek nyolcpárevezős legénységének szurkolócsapata voltunk, az ide készített táncunkba beleépítettük az egyetem neveit is, és angolul skandáltuk a szurkolói kulcsszavakat.
– Közel 4 éve készítetek cheerleading-koreográfiákat. Milyen sikereket értetek el eddig?
– A cheerleading-csapattal két Interregionális Kupagyőzelmet aratottunk, de ahogy már említettem, három éve az amerikai Harvard és Princeton Egyetemek szurkolócsapata voltunk. A napokban elért, magyar bajnoki címünk is hatalmas büszkeséggel tölt el minket, amit az V. Cheer MEFOB versenyen értünk el Show Cheer Team kategóriában.
[su_box title=”Bánkyné Perjés Beatrix” style=”soft” box_color=”#ff8d7f” radius=”2″]Beatrix 8 éves kora óta táncol. Tanult klasszikus balettet, art jazzt, amerikai jazztáncot, kortárs táncot, Limón, Graham és Cunningham technikát, afrót, európai moderntáncot, kontakttáncot, improvizációt, musical táncot, színpadi táncot, magyar néptáncot, emeléstechnikát, flamencót, kubai salsát. Érettségi után kezdte meg tanulmányait a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozatán, ahol színházi táncos szakképesítést szerzett. 4 évadot töltött el a Pécsi Balett együttesének tagjaként, de dolgozott a Ladányi Andrea Dance Companyval is. Táncos pályafutása alatt modern és neoklasszikus darabokban szóló-, epizód- és karszerepeket táncolt, és táncos-énekes-prózai szerepekben is fellépett a Pécsi Nemzeti Színházban. 2000-ben részese volt a Táncoló Egyetem elindításának, amelynek jelenleg projektvezetője. 2005-ben a Magyar Táncművészeti Főiskola moderntánc pedagógus szakán végzett.
Több táncstílust oktatott művészeti iskolákban, óvodákban és a Táncoló Egyetemen, illetve tartott mozgásképzést aerobikversenyzőknek is. 2011 februárjában alakult meg a PTE Táncegyüttes, melynek vezetésére őt kérték fel. Több egész estés táncgála vezető koreográfusa, de készített mozgást operákhoz is. Jelenleg a PTE Egészségtudományi Karának PhD-hallgatója, témája a tánc hatása a várandósság és a szülés alatt. Két karon oktat, valamint kreatív táncórákat tart Parkinson-betegek számára. Három gyermek édesanyja.[/su_box]
