Megéri csak a pénz miatt elmenni az országból? Olyan pécsieket kerestünk fel, akik már régóta elhagyták az országot, hogy külföldön próbáljanak szerencsét.
Nemrég írtunk arról, hogy korántsem olyan sok a külföldön élő magyar, mint azt sokan gondolhatják. Tistyán László pécsi szociológus elmondta, három csoportja van a külföldre kivándorlóknak. Vannak, akik tisztán anyagi okok miatt mennek külföldre – szeretnének jobban keresni –, vannak, akik karrier miatt – elvégezték itthon az iskolát, külföldön szereznének tapasztalatot, ott vetnék meg a lábukat – és vannak, akiknél „hangulati” elemek játszanak szerepet – nem érzik magukat jól itthon – vélekedett a szakember. Utánajártunk, milyen véleményen vannak a régóta külföldön élő pécsiek.
Bazsonyi Róbert 4 éve él Pockingban (Németország): Anno egy magyar srác azt ígérte, hogy nettó 2000 eurós fizetésünk lesz, azzal a kikötéssel, hogy náluk kell laknunk. Ehhez képest a lakás nem az ígéret szerinti volt, a 2000 euró bruttó volt, a munka sem az elmondottaknak felelt meg. Végül szerencsénk volt, mert mikor már kint voltunk, találtunk más munkalehetőséget, hiszen nem akartunk hazajönni. Hotelról hotelra járva kerestünk magunknak munkát, és végül óriási szerencsénkre felvettek minket. Kifejezetten örültek annak, hogy magyarok vagyunk, megbecsültek minket az igényes munkánk miatt. A bérek ugyan jóval magasabbak, de az élet is sokkal drágább. Az első két hónapban matracon aludtunk és egy kiterített pokrócon tároltuk a ruháinkat. Egyáltalán nincs kolbászból a kerítés, sokat kell dolgozni azért, hogy meg tudd venni a legalapvetőbb dolgokat. Főként ott, ahol mi lakunk, mivel az egy fürdőterület, minden jóval drágább. Tényleg a munkám megbecsülése az, ami miatt jobb itt. Illetve az, hogy biztos munkahelyünk van, mert rendesen végezzük a munkánkat. Mindegy, hogy az ember külföldi, vagy nem.
Pölcmann Kristóf 6 éve él Stockholmban (Svédország): A lehetőség a különbség. Itt pillanatok alatt elértem olyan célokat, amikről Magyarországon vagy Pécsen álmodni se mertem volna. Nyilván az idegen közeg is hozzásegít ahhoz, hogy ne lustálkodjon az ember. Mindenért keményen meg kell dolgozni, viszont ez meg is hozza a gyümölcsét. Ami hiányzik: a régi szokások, mint például a locsolás és a majális, a barátok, és persze az időjárás.
Pénzes Éva 6 éve él Berlinben (Németország): Hogy miért jó itt? Mert egy új világot, szemléletet ismer meg az ember. Én egy nagyon pozitív világba csöppentem, ahol a szabadság igazán érezhető. Természetesen ehhez hozzájárul az anyagi biztonság és az emberek életfelfogása. Azonban mindenért nagyon meg kell dolgozni és persze a magány talán többször tör az emberre, mint családja közelében, régi megszokott környezetében. Legjobban a családom hiányzik és a magyar nyár illata a levegőben.
Blazsetin Vjekoslav 2 éve él Zágrábban (Horvátország): 2012 őszén kezdtem el Zágrábban az egyetemi tanulmányaimat, azóta az év nagyobb részét ott töltöm. A gimnáziumi évek alatt mindig is el akartam menni otthonról, Pécset szűknek éreztem. Ebben segített a pályaválasztásom. Ugyanis mindenképpen horvát és orosz nyelvet és irodalmat szerettem volna tanulni. Ez az óhajom nagyban hozzásegített ahhoz, hogy a horvát fővárost válasszam új „otthonomnak”. A kint élésnek több pozitívuma is van. Az ember nagyon jól megtanulja a többségi nyelvet, más gondolkodásmóddal találkozik, új embereket ismer meg. Úgy érzem, hogy sokat változik az ember világnézete. Viszont kint jön rá arra az ember, hogy mennyire fontos neki az utca, a beton pingpongasztal, a háló nélküli palánk és focipálya, amely mellett felnőtt. Sok ismerőssel nehezebben tudod tartani a kapcsolatot, ami pedig a munkalehetőséget illeti, picikét kiesik az ember a pikszisből.
Ölbei Márton 2 éve Norwichban él (Anglia): Nincs olyan dolog, ami rosszabb lenne itt igazából. Nyilván más azért, hogy az ember nem otthon van. Szerintem nagyon kevés az igazán kozmopolita ember, aki mindenhol ténylegesen otthon érzi magát. Szokott nekem is honvágyam lenni, de fontos azon dolgozni, hogy próbáljak asszimilálódni/integrálódni a környezetbe, ez mindkét félnek jobb. Most másodéves PhD-hallgató vagyok, a témám rendszerbiológia-mikrobiológia. Itt sokkal jobbak a kutatási körülmények, az infrastruktúra, az emberek hozzáállása a dolgokhoz. Az anyagiak egyértelműen jobbak. Amíg a barátnőm nem talált munkát, addig simán megéltünk az én ösztöndíjamból, közben vettünk egy autót, nem nélkülöztünk semmiben. Otthon egy PhD-ösztöndíjból maximum egy szobát tudnék bérelni Budapesten, majd éhen halni. Kutatásra is van pénz, ami miatt az ember több dologgal is tud foglalkozni. Meg kevésbé korlátoz az, hogy mire van a labornak anyagi kerete, ezért gyorsabban lehet haladni. Nincs olyan, hogy valami fizikailag kivitelezhetetlen lenne. Az emberek aranyosak, kedvesek, ugyan közvetlenek, de csak egy bizonyos pontig lehet őket megismerni.
Kőszegi Mátyás 9 éve él Osakában (Japán): Japánban az élet nyilván más egy kicsit, mert a japánok sokáig elszigetelték magukat a többi országtól. Ugyanakkor nagyon régóta a nyugat befolyása alatt vannak, a magyaroknak leginkább a Kurosawa filmek által megismert, már akkor réginek számító képe az országról nyomokban sem található meg. Nincsenek se szamurájok, se nindzsák meg gésák. A kultúra is más itt, Japánban az emberek nagyon figyelnek arra, hogy a személyes véleményükkel és az érzéseik kimutatásával ne zavarjanak vagy bántsanak meg másokat. Külföldinek lenni minden országban rossz. Ezt úgy értem, hogy soha nem fogadják el az embert a helyiekkel egyenértékűnek, nem fog számítani a véleménye, bármeddig is éljen az adott országban. Esetleg számolnia kell azzal is, hogy kigúnyolják, megverik és hasonlók. Japánban erre még soha nem láttam példát, mindenki mindig tisztelettel bánik velem. Fontos része ez az itteni kultúrának. Ez viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenki szeret. Mielőtt valaki külföldre megy, gondolja át ezt. Nincs virtuskodás meg emberkedés, a többség az úr. Ha ezt elfogadjuk és szépen beilleszkedünk, akkor viszont szép az élet mindenhol. A legfontosabb feltétel az adott ország nyelvének ismerete. Azt hiszem, a lényeg az, hogy más országban is hasonló az élet: dolgozni kell. Csak az a különbség, hogy az ember – mivel külföldi – általában kevesebb lehetőséggel bír, mármint ha tényleg jól fizető munkát akar. Amúgy meg mindenki képezze magát, ha jó állást akar.
Kaiser Dorina 3 éve él Londonban (Anglia): Több lehetőség van Londonban, ha megdolgozol érte, szép sikereket lehet elérni, lehet előbbre jutni. A személyiségfejlődés szempontjából remek, mert komfortzónán kívül vagy és rengeteg új szituációba kerülsz, amit meg kell oldani. Megismersz különböző nemzetiségű embereket, sok barátság szövődik ezáltal, kinyílik a világ. Nyelvileg rengeteget lehet fejlődni. Nagyvárosban viszont könnyen érezheti magát egyedül az ember, kicsit fel is értékelődik az otthon, hiányzik. Itt is keményen kell dolgozni ahhoz, hogy az ember megengedhesse magának a lakásbérlést, meg persze minden mást. Érdemes más magyarokkal is együtt lakni. Amit nagyon nehezen szoktam meg, az az itteni „junk food”, vagyis szemétkaja. Hiányoznak a finom magyar ételek. Amiben szerintem még jobbak a magyarok, az az orvosi ellátás. Sokan szidják a magyar egészségügyet, de jóval képzettebbek átlagban a magyar orvosok az ittenieknél.
