Amikor a hétvégi menün törjük a fejünket, vagy egy nemrég hallott alapanyagról szeretnénk tájékozódni, esetleg csak olvasnánk valami szórakoztatót sütés-főzés témában, előbb-utóbb biztosan eljutunk a NoSalty.hu-ra. A weboldal jelenleg piacvezető a gasztromagazinok között, továbbá az egyik leggyakrabban látogatott női portál. Az online recepttár 2008-ban startolt el, és azóta nincs megállás, ma már több mint 41.000 kipróbált recepttel és havi 1,2 millió egyedi felhasználóval büszkélkedhet. Ismerjék meg a sikertörténet egyik elindítóját, a pécsi S. Pápa Petrát.
– Számítottatok ekkora népszerűségre, amikor hét éve nekikezdtetek a szervezésnek?
– Titkon reméltük, hogy eljön az idő, amikor sokan olvasnak minket, de hogy ennyien, azt talán sosem gondoltuk volna. A NoSaltyt egy banális szituációnak köszönhetem. Közgazdász végzettségem ellenére beleszerettem a gasztronómiába, és amikor már az éjjeliszekrényen is szakácskönyvek sorakoztak, akkor ráébredtem, hogy ez több, mint múló szenvedély. Az első házi készítésű pappardelle tésztámról küldtem egy fényképet az egyik – hasonló érdeklődésű – rokonomnak, aki ezen annyira belelkesült, hogy kijelentette, kezdenünk kell valamit az ételek iránti rajongásunkkal.
– Létrehozhattatok volna egy közös gasztroblogot is. Miért választottatok más utat?
– Személyes blogot is vezettem, de a weboldallal teljesen más volt a célunk. Közösségi oldalnak szántuk, azt szerettük volna – és szerencsére sikerült is –, hogy minél többen csatlakozzanak hozzánk, süssenek-főzzenek és a végeredményt recepttel együtt töltsék fel a holnapra. 2007-2008 tájékán lett igazán népszerű és trendi az otthonfőzés, tömegével születtek a gasztroblogok, mert az emberek ráébredtek, hogy a konyhában kifejezhetjük önmagunkat. Regisztrált tagjaink között sokan vannak, akik az önálló gasztroblog írása helyett minket választottak receptjeik publikálásához, de persze bloggerek is szép számmal osztják meg finomságaikat a NoSaltyn.
– A siker gondolom nem egyik pillanatról a másikra jött. Mennyi munkátok volt az oldal beindításában?
– Az első egy-két évben a jelenlegi receptözön híján, muszáj volt napi szinten alkotnom a konyhában valami újat, hiszen minden nap új receptekkel kellett jelentkeznünk. Így történt, hogy a férjemmel az első két évben gyakorlatilag nem ettük kétszer ugyanazt, mert főzni kellett, fényképezni, feltölteni és főzni, fényképezni, feltölteni. Az első időszakban az ételfotózás sem ment könnyen, időbe telt, mire ráéreztem, hogy a helyszínnek és a koncepciónak előre kész kell lennie.
– Te azóta is Pécsen élsz a családoddal, de a Nosalty irodája Budapesten van. Működőképes így a csapat?
– Természetesen, a mai világban ennek már szinte nincs is jelentősége. A budapesti irodában egy egész szerkesztőség dolgozik a gasztromagazinon, de pécsi szerkesztőink is voltak, sőt, van, aki jelenleg San Franciscoban él, és onnan ír nekünk. Én maradok Pécsett, továbbra is innen látom el a receptekkel kapcsolatos feladataimat, az internet korszakában ez teljesen működőképes így.
– Ha már itt tartunk, mi a véleményed a pécsi gasztro életről?
– Nekem hiányérzetem van. Voltak és vannak jó próbálkozások, de alapjában véve van hová fejlődnie a városnak. Látszik a változás, nyitnak új helyek és vannak kezdeményezések, de néha az az érzésem, hogy túlmisztifikáljuk a konyhaművészetet. Természetesen kellenek Pécsre is fine dining éttermek, de nem erre kellene a hangsúlyt fektetni. Én személy szerint semmi különlegesre nem vágynék, csak egyszerű, tisztességes hozzáállással, jó alapanyagokból készített, megfizethető árú ételekre. Szerintem ez a siker titka, és az utóbbi években nyitott a városban néhány olyan vendéglátóhely, ami bebizonyította, hogy lehetnek bármennyire „rossz” helyen, ha a minőséget képviselik, eltalálva az ár-érték arányt, akkor meg lehet élni a vendéglátásból. Én például el tudnék képzelni egy csipegetős tapas bárt a belvárosba.
