Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézetének igazgatója köntörfalazás nélkül beszélt lapunknak arról, mit kellene máshogy csinálni, hogy miért nem szereti egyik politikai oldal sem, s hogy mi segíthetne szerinte Pécs és az egyetem gazdasági helyzetén.
– A közgazdaságtudományi kar vezetése önt jelöli rektornak a PTE jövőre esedékes választásán. Rogyadozó költségvetés, hatalmas adósságterhek, szűkülő állami támogatás. Komolyan, hiányzik ez önnek?
– Két ok miatt mondtam igent a jelölésre. Egyrészt egész életemben álltam elébe a kihívásoknak, s óriási megtiszteltetésként, munkámmal kapcsolatos pozitív visszajelzésként éltem meg, hogy az az intézmény kért fel a feladatra, amelyikben magam is tanultam, oktattam, oktatok. Nem akartam kibújni a kihívás elől, 1998-ban is sokan őrültnek néztek, amikor elvállaltam a Központi Statisztikai Hivatal vezetését, mégis megbirkóztam vele. Most is látom a sikeres helytállás lehetőségét.
– Vannak már tervek?
– Van már egy konkrét koncepciónk, amellyel sikerrel lehet reflektálni a jelenlegi helyzetre. A felsőoktatási piac szűkül, az állam ki akar vonulni a finanszírozásból. Ezek ellen mindenképpen védekezni kell. Közben meg kell felelnünk a piaci igényeknek, használható, versenyképes tudást kell átadnunk. A jövő egyetemének az oktatási, a kutatási és a vállalkozási feladatokat egyaránt el kell látnia. Rektorként az lenne a célom, hogy e három láb megerősítésével stabilizáljuk az egyetem működését.
– Szakmailag szinte mindent elért már. A Princeton Egyetemen volt ösztöndíjas, volt KSH-elnök, intézetigazgató, elemzései a komoly szaklapokban jelennek meg. Tudatosan készült a pályára?
– Középiskolás fejjel annyi célom volt, hogy tovább tanuljak. Régész vagy történész szerettem volna lenni, de osztályfőnököm javaslatára választottam a közgazdaságtudományt, hiszen jó voltam mind matematikából, mind történelemből. A későbbiekben kiderült, hogy jó döntést hoztam, mert a közgazdaságtudomány különböző ágai sokféle lehetőséget jelentettek számomra, s így ki tudtam bontakozni.
– Családja hogyan fogadta szándékát.
– Paraszti családból származom, így szüleim – téglagyári művezető és zenész édesapám, kultúrházvezető édesanyám – annak is örültek, hogy diplomám lesz.
– Megragadt valami a kulturális vonalból önben is?
– Középiskolás koromban saját beatzenekarunk volt, s jelenleg is gyakran játszok billentyűs hangszereken a család és a magam legnagyobb örömére. Emellett amennyit csak időm engedi gyerekkorom óta olvasok. Igaz, ma már leggyakrabban digitális formában falom a könyveket.
– Rövid ideig megmerítkezett a politika világában is, de megbánta. Gazdasági kérdésekben azonban ma is rendszeresen kifejti a véleményét. Miért?
– Kötelességemnek éreztem mindig is, hogy segítsek, szikár szakmai kritika mentén járuljak hozzá a gazdaság-politika témakörében, ráadásul élvezem is mindezt. Intellektuális kihívásként élem meg, hogy aktuális kérdésekben ütköztetem a közgazdasági gyakorlatot az elmélettel. Emellett figyelmeztetni kell a döntéshozókat, ha valamilyen átalakítást hibás formában akarnak végrehajtani. Ha valami félresikerül, az olvasók feltehetnék a kérdést: hol voltak a közgazdászok, miért nem szóltak időben? Én igyekszem szólni, ha baj van.
– A pécsi történéseket mennyire követi nyomon?
– Bár érdeklődésemet az országos kérdések kötötték le, annyit tudok, hogy a pécsi városvezetés kezét mindeddig jelentősen megkötötték a külső tényezők: a nehéz örökség, a kulturális főváros program beruházásainak levezénylése, ma a szűkülő források, a hitelek, a válság. Most az adósságállomány állami csökkentése után az a fő kérdés, tud-e élni Pécs a lehetőséggel, tud-e gazdaságélénkítéssel foglalkozni. Fontos lenne ugyanis, hogy az eddigieknél többet fordítson a város a helyi gazdaság élénkítésére. Látszik ugyanis, hogy pénzt kell pumpálni a rendszerbe. Amíg a legnagyobb foglalkoztató az egyetem, amíg nem sikerül munkahelyeket teremteni, nem erősödik az ipar, nem sok jó várható ugyanis. A folyamatot pedig a városnak magának kell gyorsítania. A várost és a város környékét egyértelműen a jövedelemtermelő képesség javításával lehetne fellendíteni. Mindebben segíthet a horvát csatlakozás is, hiszen az is pezsdítően hathat a kereskedelemre, a gazdaságra.
– Amikor éppen nem a gazdasági ügyek kötik le figyelmét, mivel kapcsol ki?
– A szekszárdi borvidéken Alsónyék mellett van egy kis családi szőlőbirtokunk, azzal foglalkozom. Hála Istennek a tavalyi termés jó minőségű bort hozott, s reménykedek, egyben mindent megteszek az idei siker érdekében is. Emellett, ahogy mondtam, néha zenélgetek; ha éppen már az őrületbe kergetem vele a nejemet, akkor fülhallgatóval játszom.
