„Ma már lehet nosztalgiával tekinteni erre a munkára, a valóságban azonban a bánya kőkemény munkahely volt. Szigorú, de igazságos, embert próbáló, mégis emberséges hely, ahol mindenki mindent tudott a másikról” – mondta a polgármester az Ágoston téren rendezett hagyományos bányásznapi megemlékezésen.
A pécsi bányásznap alkalmából idén is több helyszínen tartanak megemlékezéseket városszerte, ezek közül azonban az egyik legfontosabb az Ágoston téri bányászemlékműveknél rendezett hagyományos városi ünnepség, ahol szombaton délután Péterffy Attila polgármester köszöntötte az érdeklődőket.
Mint mondta, a bányásznapi megemlékezéseken általában a hősi halált halt bányászokról, illetve a hagyományok megőrzéséről szólnak az ünnepi beszédek.
Arról kevesebb szó esik – folytatta –, hogy milyen volt valójában a szénbányászok élete Pécsett.
– Ez kevésbé volt romantikus, mint ahogy az ünnepi beszédekben utalnak rá. A bányászok mindennapjait ugyanis a kőkemény fizikai munka töltötte ki. De hogyan is nézett ki egy átlagos szénbányász átlagos napja a bányászat fénykorában Pécsett? Általában kora hajnali keléssel indult a nap, mert a szeretteiket hátrahagyva időben el kellett indulni a műszakkezdéshez. A bányához érve elkezdődött a műszak előtti rituálé. A tiszta szekrényben hagyták az utcai ruhát, a koszos szekrényből pedig magukra öltötték az aláöltözetet és a koszos ruhát, majd a kapcát, a gumicsizmát és a sisakot. Amikor megtörtént a beosztás, mindenki felvette a lámpáját, a mentőkészülékét és a szerszámait, majd jött az abrézolás, vagyis a munka átvétele az előző műszaktól. Ennek végeztével a kas valamelyik etázsában közösen szálltak le a bányába, ahol csillékben jutottak el a fővájatok végére, ahonnan már gyalogolni kellett a vájvégre. ahol aztán meg kellett küzdeni a körülményekkel. Az omladozó járatokkal, a szűk helyeken cipelt olykor mázsás terhekkel. A mostani kánikulánál is jócskán melegebb hőmérséklettel és az alacsony oxigéntartalommal. És nem mellesleg a hegy gyomrából szivárgó vízzel és a halálos veszélyt jelentő metánnal – mondta a polgármester.
Kiemelte, hogy a hosszú műszak végén meg kellett küzdeni a feljutásért is: ilyenkor indult a helyezkedés, hogy mielőbb a felszínre jusson az ember és annyi szénporos bányászt vitt a kas, amennyi csak elfért a szerkezetben – mondta. A cigire csak a felszínen lehetett rágyújtani – folytatta –, ahol később bizony sokszor jól esett a bánya porát a torkokból lesimító pálinka.
A műszak a puklizással, vagyis a kollektív hátmosással egybekötött fürdéssel és átöltözéssel zárult, aztán sokszor a helyi bányászkocsmákban folytatódott, ahol a délutános műszak után nem ritkán még össze lehetett futni a pult mellett ragadt délelőttös kollégával is. Aztán másnap kezdődött elölről az egész – fogalmazott a polgármester.
– Ma már lehet nosztalgiával tekinteni erre a munkára, a valóságban azonban a bánya kőkemény munkahely volt. Szigorú, de igazságos, embert próbáló, mégis emberséges hely, ahol mindenki mindent tudott a másikról. Itt csak azok boldogultak, akik odatették magukat, és cselekvő tagjai voltak az összetartó közösségnek. Ez a gondolat pedig visszahoz minket a jelenbe. A modern Pécsre, ahol bár a bányákat már bezárták, azok szellemisége azonban tovább él. A városban, ahol aktív és cselekvő közösség él, és ahol megőrzik az elődök tradícióit. Ennek a hagyományőrzésnek az egyik, rendszeresen visszatérő eleme ez a megemlékezés – emelte ki.
A központi bányásznapi megemlékezésen részt vett továbbá többek között Hoppál Péter országgyűlési képviselő, valamint Kővári János és Berényi Zoltán öpés képviselők is.
Az ünnepség végén a város vezetése, a pártok frakciói, valamint városi szervezetek képviselői is elhelyezték koszorúikat a tér bányászemlékművénél.
Képeink az eseményről:
A Hősök terén is koszorúztak
A pécsi bányásznapi megemlékezések sora szombat reggel kezdődött a Hősök terén, ahol az Ágoston téri megemlékezést is szervező Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesülete rendezett koszorúzási ünnepséget. Az eseményen többek között részt vett az önkormányzat részéről Kunszt Márta civil tanácsnok és Berényi Zoltán képviselő is.
Fellépett továbbá az Európa-bajnok Csillag Mazsorett Együttes, a Vasasi Bányász Zenekar és – ahogy az Ágoston téren is – verset mondott Bartalovics Zoltán. Mindkét ünnepségen közreműködtek a Szabolcs Hadtörténeti Hagyományőrző Egyesület képviselői.
Fotóink:
Pécsbányán sem maradhatott el a bányásznapi műsor
A fentiek mellett Pécsbányán is megkoszorúzták a Bányász-szobrot. A résztvevők innen indultak a pécsbányai temetőbe, ahol folytatódott a megemlékezés, amelyen a városvezetést Sajgó György képviselte.
A Pécsbányai Közösségi Ház által szervezett ünnepségen fellépett a Pécs Város Mazsorett Együttese, a Vasasi Bányász Fúvószenekar és a Pécsi Honvéd Sportegyesület.
Képeink:
