Délelőtt a Munkástanácsok Emlékművénél, délután a 48-as téren tartott megemlékezést a pécsi önkormányzat. Este ünnepi hangversenyt rendeztek a Kodály Központban, ahol átadták a Szabadság-díjat. Utóbbit Rozs András nyugalmazott főlevéltáros kapta.
11 órakor a Színház téri Munkástanácsok Emlékművénél tartott megemlékezést és koszorúzást a pécsi önkormányzat, számos önkormányzati képviselő, és vezető részvételével. Péterffy Attila polgármester Zag Gábor és Nyőgéri Lajos alpolgármesterekkel helyezett el koszorút az emlékműnél. A helyszínen Bélavári Ferenc, a Munkástanácsok országos Szövetsége Faipari Tagozatának elnöke mondott beszédet.
Délután fél hatkor kezdődött a városi ünnepség a 48-as téren, az 56-os emlékműnél. Péterffy Attila polgármester ünnepi beszédében kiemelte a fiatalok, a diákság szerepét az 56-os eseményekben, majd hozzátette: történelmünk megtanított rá, hogy néha őrizni, néha viszont szítani kell a tüzet.
„Becsüljük hát meg azokat, akik ez megteszik, ha kell” – fogalmazott.
Felidézte, Pécsett együtt mozdult a forradalom lángját hordozó diákokkal orvos, bányász és munkás.
A polgármester elmondta, az 56-os forradalom egyik ikonikus képének azt a fotót tartja, ami az egyetemi kollégium ablakából készült november 4-én, miután szovjet tankok vették körbe az épületet.
„A kollégiumra ásító ágyúcső mutatja a mögötte tapintható hatalom magányosságát, mert aki tankkal szerzi meg hatalmát és csalárd módon, erőszakkal tartja meg, mindig magányos marad” – mondta a polgármester.
Ezen a ponton Péterffy Attila érezhetően már a jelenről is beszélt. „Harsoghat dicsőségéről a hamis propaganda, szárnyalhat és habzsolhat a köz pénzén, ez mind nem segít. Mindig menekülni fog” – fogalmazott. Menekül a hatalom azért is, mert érzi a változás szelét – mondta. Szerinte a változás, a változtatás igénye volt a levegőben 1956 őszén, és az van most is.
Aztán a mecseki láthatatlanokra utalva arról beszélt, hogy a pécsi forradalmárok tudhatták, nem képesek győzni a kor szuperhatalma ellen, mégis kitartottak. Hozzátette: a forradalom Budapesten kezdődött, de Pécsett ért véget.
„65 évvel ezelőtt majdnem ezer bátor egyetemista, orvos, munkás, bányász, tanár elindult a Mecsekbe, mert nem tűrte tovább a hazugságot, a megaláztatást, a béklyót. A város történetében nem először a pécsiek bebizonyították, hogy nem hajtanak fejet, csak a bátorság, a küzdőszellem, az őszinte hazaszeretet előtt. Én ezeknek a gondolatoknak a jegyében emlékezem ’56 októberére, a forradalomra, a szabadságharcra, annak bátor és büszke pécsi résztvevőire” – zárta beszédét a polgármester.
A beszéd után a pécsi Turi Edit első osztályos gimnazista 1956-os naplójából olvasott fel Horváth Dorina, a Művészeti Gimnázium diákja.
Ezt követően Rozs András nyugalmazott főlevéltáros idézte fel részletesen 1956 októberének és novemberének pécsi eseményeit, fontos alakjait.
Az ünnepség végén intézmények, pártok, társadalmi szervezet vezetői helyezték el az emlékezés koszorúit az emlékműnél.
Facebook-oldalunkon élőben közvetítettük az eseményt egészen addig, amíg teljesen be nem sötétedett.
https://www.facebook.com/pecsma.hu/videos/414597096722294
Este hét órakor ingyenes ünnepi hangverseny kezdődött a Kodály Központban. Előtte Pécs polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. A pécsi önkormányzat Szabadság-díját Rozs András nyugalmazott főlevéltáros, a 48-as téri ünnepség egyik felszólalója kapta.
[su_box title=”Rozs András” style=”glass” box_color=”#a8c6d9″ radius=”2″]Rozs András 1947. október 22-én született Pécsett. 1998-tól nyugdíjba vonulásáig a Baranya Megyei Levéltárban dolgozott levéltárosként, majd főlevéltárosként. 1991-től kezdve napjainkig kutatja az 1956. évi forradalom és szabadságharc Baranya megyei, illetve pécsi történetét, alapos és széleskörű forrásfeltáró tevékenysége alapozta meg a Baranya Megyei Levéltár 56-os gyűjteményét.[/su_box]
