„Egy város akkor lesz igazi közösség, ha nem úgy gondolunk magunkra, hogy diák vagy idős, hogy alacsony vagy magas. Hanem úgy, hogy pécsi. Mégpedig úgy, hogy büszke pécsi” – mondta Péterffy Attila polgármester a nemzeti összetartozás napja alkalmából rendezett hagyományos pécsi megemlékezésen a Zsolnay-negyedben.
Mint ismert, 2010-ben az országgyűlés június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította: 1920-ban ezen a napon írták alá a trianoni békeszerződést, amelynek következményeként az első világháborúban győztes hatalmak öt részre szakították az akkori Magyarországot. A diktátum aláírására Pécsett is megemlékeztek: a pécsi gimnazisták hagyományos műsora előtt Péterffy Attila polgármester mondott beszédet az E78-ban.
– A mai megemlékezést igazi pécsiségnek tartom. Egy kiváló, pécsi ötlet adta az alapját, és aprólékos, de kitartó munkával mára városi szintű megemlékezéssé nőtte ki magát. Olyan megemlékezéssé, ami nemcsak a nemzet tagjait, hanem a város diákjait is közelebb hozza egymáshoz. Hogyan is jött ez létre? Tizenkét évvel ezelőtt a Kodály gimnázium akkori igazgatója, Gaál Tibor kezdeményezésére hét pécsi gimnázium meghívta a hét szomszédos ország egy-egy magyar nemzetiségi iskolájának tanárait, diákjait. Az iskolák tanulói akkor öt felejthetetlen napot töltöttek együtt Pécsett. Ez az emlékhely ebből a közös élményből született. Hét emlékoszlopot állítottak, és a határon túlról érkezők által hozott földbe egy emlékfát ültettek – idézte fel a polgármester.
A városvezető ezután megköszönte a Kodály Gimnázium közösségének, hogy ezt „a pécsi iskolákat összekovácsoló rendezvényt” évről évre megszervezi.
Mint mondta: kitartó munkájukkal a nemzeti összetartozás érzését és a pécsi közösséget egyaránt gyarapítják.
– Ez a szívmelengető történet is alátámasztja, hogy minden fontos dolog kicsiben kezdődik. A tolerancia, egymás megértése, és a legfontosabb, a közösség építése is. Egy iskolai osztály akkor válik közösséggé, ha az apró vitákat félre tudják tenni, amikor kell. Egy város akkor lesz igazi közösség, ha megtaláljuk magunkban azt, ami összeköt. Ha nem úgy gondolunk magunkra, hogy diák vagy idős, hogy alacsony vagy magas. Hanem úgy, hogy pécsi. Mégpedig úgy, hogy büszke pécsi – fogalmazott Péterffy Attila.
Ezt követően kiemelte, hogy a 2010-es törvény egy nemzeti tragédiából teremtett méltó megemlékezést, „a magyarokat szétválasztó határok helyett pedig ezek felett álló közösséget”.
– A mai megemlékezésen Pécs polgármestereként ugyanerre buzdítok mindenkit. Arra, hogy a különbségek helyett keressük egymásban, ami azonos, az ellentétek helyett pedig azt, ami összeköt. A széthúzás helyett pedig mindig építsük közösségünket. A cél nem az, nem is lehet az, hogy mindent ugyanúgy lássunk. Hanem az, hogy megértsük egymást. Meglátásom szerint ma kétféle ember van Magyarországon. Akinek a mai napig fáj Trianon, és aki ezt egyáltalán nem érti. Akkor fogunk közelebb jutni a valódi nemzeti összetartozáshoz, ha az, akit nem érint meg a trianoni béke, megérti azt, akinek ez fáj. Nekem ezt üzeni ez a nap, ezt üzeni a mögötte lévő eszmeiség. És ezért hajt úgy a vágy, hogy a pécsiek olyan közösséget alkossanak, amely követendő példa lehet bármely város előtt – zárta beszédét a polgármester.
Ezután Hoppál Péter országgyűlési képviselő szólt az egybegyűltekhez, majd a középiskolások műsora után megkoszorúzták a Bóbita Bábszínház mellett található kopjafákat.
