Most már Petryt is kezdhetik utálni és gyalázni azok, akik mindenkit utálnak, és gyaláznak, amikor és akire az orbánista revolvermédia ráemeli az orosz fejlesztésű távcsövest. A Herthától egy, a szivárványcsaládokat és a migrációt érintő interjúja miatt elküldött kapusedző egy német lapnak ugyanis azt mondta, fontos részt hagyott ki a kormánylap Magyar Nemzet a vele készült interjúból. Ezt: “Én nem Péter véleményével szemben állok, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egy kisgyerek jól érzi magát egy homoszexuális családban. Csak azt kérem, hogy ne ez legyen az irányadó.”
A lap erre válaszul az írta, Petryre való tekintettel nem hozzák nyilvánosságra az interjú teljes szövegét, és hogy ők nem cenzúráztak, csak szerkesztettek.
Hát persze, szerkesztettek. Úgy, hogy a kormány “családpolitikájának” alapvetését nem teljesen fedő vélemény ne jelenhessen meg, viszont nagyobbnak látszódjon a különbség Petry és Gulácsi álláspontja között. Mert ez volt a lényeg ismét: felmutatni egy romlatlan, igazi magyarosch hőst (Petry) az idegenszívű antihőssel (Gulácsi) szemben. Akkora sötét lyukat vetíteni megint két magyar közé, hogy szédüljön bele lehetőleg az egész ország. Egy darabig úgy tűnt, a NER szája íze szerint alakul a történet, Szijjártó Péter külügyminiszter például már magyar csapatot vizionált a hanyatló nyugaton senyvedő Petrynek, nyilván az lett volna a slusszpoén. Csakhogy úgy néz ki, a kirúgott edző (egyelőre?) nem szeretne hadrendbe állni, ami nem csoda, ha olyan világnagyságok vezetik a menetoszlopot, mint az ügyben aláírásgyűjtést indító, honfitársai kurvaanyázásában élen járó Bayer Zsolt. A kirúgott kapusedző tisztára szeretné mosni a nevét, és ehhez fontosnak érezte megemlíteni azt az apróságot, hogy bizony az általa elmondottakból a saját (illetve az orbánizmus) céljának megfelelően szemezgetett a Magyar Nemzet.
Gulácsi egyébként a következőket írta Petrynek: “Sajnálom, ami történt, és azt is, amit a média most veled tesz. Mindig is nagyra értékeltem az őszinteséged és a jellemed.“
Egészen biztos, hogy a szóban forgó két embernek egymással a világon semmi problémája nincs, és kulturált módon el tudtak volna diskurálni a köztük lévő esetleges nézetkülönbségek ellenére a témáról – talán már meg is tették – valahol Lipcse és Berlin között félúton, mondjuk Wittenbergben. Csak hogy egy olyan helyet említsek, ahol a nyugati kultúra tradíciókat felrúgó tradíciója gyökerezik, mert egy Luther nevű német ember ötszáz éve nem félt közzétenni felforgató, az akkori európai “normalitással” szemben álló nézeteit.
Magyarországon ilyen beszélgetésekre már nem nagyon kerülhet sor. Akkora árkot vágtak Orbánék tizenvalahány év alatt fideszesek és nem-fideszesek közé, hogy már átlátni sem lehet rajta, nemhogy átszólni a túloldalra a párbeszéd igényével. Ráadásul nem elégedtek meg azzal, hogy szembefordították egymással a nemzetet: kirúgásokkal, elhallgattatásokkal egyértelműen meg is üzenték – és üzenik a mai napig -, hogy jobb kussban maradni.
Mivel tökéletesen példázza a Petryért látszólag kiálló, valójában őt gátlástalanul és cinikusan felhasználló orbáni világ fortélyos félelem igazgatta mindennapjait, mutatok egy nagyon aktuális, cseppben a tenger jellegű jelenetet az elmúlt napokból:
Helyszín: egy pécsi kisvállalkozó üzlete
Szereplők: Egy rokonom, két nem rokonom.
Nem rokonom: – Azért az csúnya volt, hogy a Petryt kirúgták a Herthától, mert elmondta a véleményét.
Rokonom: – Miért, a Fidesz is ugyanezt csinálta itthon, például egy csomó újságíróval.
Másik nem rokonom: – Pszt! Halkabban! Itt van az XY (ismert pécsi fideszes káder) haverja, nehogy meghallja!
Rögzítem az évszámot a hasonló korszakokat néha keverő utókor kedvéért: nem 1953-at írunk, hanem 2021-et. Mindezek ellenére az egyetlen morálisan vállalható stratégia mindannyiunk számára, ha nem hagyjuk magunkat lepisszegni, és nem adjuk fel a reményt, hogy eljön az idő, amikor megint szót tud érteni egymással a két Magyarország.
