Tradíció és újdonság, minőség és nemzetköziség – e fogalmakkal jól jellemezhető a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely két évtizedes múltra visszatekintő, meghívásos poszterbiennáléja. Az intézmény tizedik alkalommal ad otthont e rangos tárlatnak, melyre idén több mint harminc művész küldte el kulturális eseményekkel vagy társadalmi kérdésekkel foglalkozó munkáját.
„A plakátok ott kezdődnek, ahol a szavak befejeződnek” – írja a Magyar Plakát Társaság hitvallását megfogalmazó írásában Orosz Márton művészettörténész. A jó plakát legfőbb jellemzőiként a tömörítés képességét, a jelképekben való gondolkodást, a dekorativitást, a markáns kifejezőerőt szokás említeni. Az alkalmazott grafika e műfajában előforduló technikák és vizuális formajegyek időről időre változnak, ám a hatáskeltés, a figyelemfelhívás, a frappáns közlés vágya célként ugyanaz marad.
A Pécsi Galéria Pinczehelyi Sándor igazgatása idején kezdte el azt a sorozatot, amely ma, húsz év múltán is Pécsre vonzza hazánk és a világ legjelentősebb grafikusművészeit. Az intézmény jelenlegi vezetője, Gamus Árpád folytatja e hagyományt, hisz úgy véli, e nemzetközi seregszemle rálátást nyújt a műfaj pillanatnyi helyzetére, aktuális törekvéseire, s azt is érzékelteti, mennyire európai rangú a magyar plakátművészet.
– A maguk nemében világsztárnak számítanak azok a hazai grafikusok, akik rendszeresen részt vesznek e plakátkiállításokon – véli Gamus Árpád. – Idén a Magyar Plakát Társaság és a Pécsi Galéria meghívottjai szerepelnek a válogatásban, mindannyian nemzetközileg elismert alkotók. Többen szinte hazajárnak Pécsre: a finn Kari Piippo vagy épp a lengyel Lech Majewski és Pjotr Kunce munkáit már jól ismeri a pécsi közönség.
– Milyen témájú plakátokat vártak?
– Témát nem adtunk meg, egyetlen kikötés volt csupán: napi politikával nem foglalkozhatnak. Jórészt kulturális plakátok készültek, jelentős fesztiválokat, színházi, bábos, filmes vagy épp folklóreseményeket középpontba álló művek, de akad olyan is, mellyel készítője valamely fontos társadalmi problémára kívánta felhívni a figyelmet. Például a hetven évvel ezelőtti katyni népirtásra, melynek több tízezer lengyel katona esett áldozatul. Ez a társadalmi emlékezet része kell, hogy maradjon, olyan téma, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Harmincegy művész negyvenöt alkotása látható nálunk augusztus 22-ig. Úgy vélem, kiművelt anyag ez, professzionálisan megfogalmazott, magas szakmai nívót képviselő munkákról beszélhetünk.
– Kell-e féltenünk a plakát műfaját a XXI. században?
– Nem, mert napjainkban a reneszánszát éli. Kezdenek eltűnni az amatőrségből kiruccanó álgrafikusok, és rendre visszatérnek az igényesebb munkák. A nagy cégek, kulturális intézmények is több figyelmet fordítanak rá. Mostani bemutatónkon helyet kaptak a 2008-as biennálé díjazottjai, valamint a Pécsi Kulturális Központ felkérésére az elmúlt két esztendőben született, kiemelt művészeti eseményekhez tervezett alkotások is. Kár, hogy csupán az EKF felvezető éveiben volt erre lehetőség, s idén már nem, hisz különösen nagy jelentőségű lett volna, ha a kultúrfővárosi eseményeket a rangjukhoz méltó, igényes, szép, művészileg értékes plakátok hirdethetnék.
A Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítótermében a hazaiakon kívül lengyel, német, cseh, spanyol, olasz, portugál, szerb és finn, valamint izraeli és kanadai tervezők munkái is megtekinthetők. Az anyag iránt komoly külföldi érdeklődés mutatkozik, így még ebben az évben látható lesz Prága és Varsó után Németországban, Dániában és Franciaországban is.
