Csaknem száz esztendeje, hogy megnyílt az Erzsébet Tudományegyetem, a mai Pécsi Tudományegyetem elődje. Hosszú út vezetett azonban idáig, sok akkori pécsi vezető elkötelezettsége és lobbiereje is kellett hozzá.
Rangos ünnepség zajlott 95 esztendeje: 1923. október 14-én Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter beszédével megnyílt Pécsett az Erzsébet Tudományegyetem. A neves művelődéspolitikus egyebek mellett ezt mondta:
„Az Erzsébet Tudományegyetem tanári karát olyan igaz tudományos szellem hatja át, hogy meg vagyok győződve róla, hogy meg fogja alkotni itt a Mecsek alján a magyar Heidelberget.”
Ahhoz azonban, hogy a neves német egyetemről szóló példa egyáltalán elhangozhasson, sok mindennek kellett történnie. Az 1912-ben Ferenc József császár és király által Pozsonyban alapított Erzsébet Tudományegyetem a trianoni döntéssel az országhatáron túlra került. 1919-ben elbocsátották az oktatókat, majd rövid úton be is zárták, hogy azután majd Cseh-szlovák Állami Komensky Egyetemként nyílhasson meg. Az intézményt a magyar állam Budapestre menekítette, 1920-ban a tanévet a fővárosban kezdte meg, mint „hontalan egyetem”, kolozsvári társával együtt, derül ki Olasz István idevágó tanulmányából.
Az 1921. évi XXV. törvénycikk pedig már arról rendelkezik, hogy az Erzsébet Tudományegyetemet „ideiglenesen” Pécsett helyezik el (a kolozsvári universitast pedig Szegeden). Ez egyszerűen hangzik, azonban tudni kell, hogy több más város – Győr, a már tudományegyetemmel rendelkező Debrecen, Szombathely, Veszprém, sőt Keszthely – is ajánlkozott, befogadná az egyetemet.
Az universitas vezetése a baranyai várost támogatta, Pécs is komoly energiákat és lobbierőt mozgósított, bár nem volt könnyű helyzetben. A kor közvéleményében ugyanis az is felmerült, nincs szükség a „kis” országban négy tudományegyetemre, de Klebelsberg Kuno miniszter keményen kiállt a döntés mellett – ezzel tulajdonképpen kialakult a máig működő négy nagy tudományegyetemi központ (Budapest, Pécs, Szeged és Debrecen). Ahogy Pilkhoffer Mónika idevágó tanulmányában írja:
„Régi vágya valósult meg ezzel a pécsieknek, hiszen Nagy Lajos 1367-es egyetemalapítása után 555 évvel, több sikertelen kísérletet követően a város végre egyetemet kapott.”
De nemcsak más városokkal vagy épp az újabb egyetemalapítást ellenzőkkel kellett megküzdenie Pécsnek, hanem sokkal prózaibb kérdésekkel is. A város épphogy felszabadult a szerb megszállás alól, és nem túlzás, totálisan kifosztva és csődközeli helyzetben várta az egyetemet. Korábban már megírtuk, egy korabeli jelentés szerint a szerbek 60 millió korona kárt okoztak Pécsnek, ez mai értéken számolva mintegy 210 milliárd forint.
Nem csoda, hogy amikor az Erzsébet Tudományegyetem dékánhelyettese, Pekár Mihály Pécsre utazott, hogy szemrevételezze, hol is lehet elhelyezni az intézményt, egyedül az üresen álló honvéd hadapródiskola épületét tartotta alkalmasnak. Ezt azonban nem adta át a honvédelmi minisztérium, bár még Zichy Gyula pécsi püspök és Fischer Ferenc főispán is igyekezett mindent megtenni az ügyben. Így végül az egyetemet és a hozzá tartozó orvosegyetemi klinikákat a város számos pontján, 9 nagyobb és sok kisebb épületben helyezték el. (A történelem furcsa fintora, hogy az egykori hadapródiskola mégis az egyetemé lett, hiszen az átépített épület ma az orvosi kar központi épülete a Szigeti úton.)
Az egyetem központi épülete a Rákóczi útra, az egykori főreáliskolába költözött, ezt Nendtvich Andor polgármester engedte át az egyetemnek. Ismét segített az ügyben Zichy Gyula püspök, aki támogatta, hogy az innen kitelepített középiskola a Király utcába költözhessen. Sőt, ennél többet is tett: a püspöki könyvtárat 35 000 kötetével egyetemben örökös letétként átadta az universitasnak, megalapozva az egyetemi könyvtárat.
A következő években számos egyéb kérdést is meg kellett oldani: lakásokat építettek a Pécsett letelepedett oktatóknak, kollégiumot a diákoknak (ekkor épült meg a 48-as téren a Szent Mór Kollégium, ami ma az egyetem rektori hivatala).
A pécsiek pedig hamar észrevették, hogy a tudományegyetem – ahogy ma is – jelentősen élénkíti az építőipart, a kereskedelmet, a vendéglátást. S bár Klebelsberg Kuno miniszter 1923. október 14-i megnyitóbeszéde idején még számos épület nem is volt készen, szavai utóbb mégis igaznak bizonyultak:
„Trianon után külön egyetemi városrészt nem építhettünk, de mégis megnyugvással tölti el lelkemet, hogy (…) olyan méltó hajlékot adhattunk a pécsi egyetemnek, amely nem áll mögötte több külföldi kisebb egyetem elhelyezésének.”
Felhasznált források: Pécs Lexikon, Pilkhoffer Mónika: Az Erzsébet Tudományegyetem pécsi épületei, Olasz István: Az Erzsébet Tudományegyetem bölcsészkarának munkássága
