Premierre készül a Pécsi Harmadik Színház. December 22-én mutatják be Marie Jones: Kövek a zsebben című darabját Vincze János rendezésében, Götz Attilával és Bánky Gáborral a főszerepben.
Két színész tizennégy szerepben, akiknek összesen 98-szor kell alakot váltaniuk: a számok nyelvén így is összegezhetnénk a Kövek a zsebben című ír vígjátékot, ám e színészi bravúr mögött, ha elég mélyre ásunk a darabban, komoly gondolatiságot is fölfedezhetünk.
– Sosem voltam híve az aktuálpolitikai üzengetésnek, most sem izgat, pedig bőven nyújtana rá lehetőséget a történet, mely egyebek mellett nemzeti kérdést is felvet, például azt, mit jelent a globalizált világ és egy kis ország szembenállása. Az elmúlt hetek magyarországi történései pontosan rímelnek erre – avat a részletekbe Vincze János rendező. – Ám ennél jobban érdekel az a tartalmi kérdés, melyet ugyancsak megfogalmaz az írónő. Eljön ugyanis a pillanat, amikor a statiszták főszereplővé válnak, a főszereplők pedig statisztává – ez pedig szinte forradalmi helyzet. Mi van, ha mostantól a hollywoodi szuperprodukció helyett rólunk szól a történet? A mi nyomorult életünk sorskérdéseiről, tragédiáiról. Érdekel-e ez valakit?
A Jászai-díjas rendező úgy véli, lesz, aki az előadásban elsősorban a játék varázsát és sokszínűségét élvezi majd, de komolyabb tétre is megy a játék. Mert azon túl, hogy ötletparádé, melyben a két színész lubickol, komoly gondolatokat is felvet kis népekről és nagyhatalmakról, látszatról és valóságról, reményről és kiábrándulásról, főszereplőkről és statisztákról. Melyikek vagyunk, kik közé vágyunk, hol a mi helyünk? Egyáltalán: ki mennyire éli statisztaként a maga életét, és tud-e, akar-e a főszereplője lenni a saját mindennapjainak?
Az előadás csak a kérdéseket teszi föl, a válaszokat mindenkinek egyénileg kell megtalálnia
