Interjút közölt a Szabad Pécs Rappai Gáborral, a PTE Közgazdaságtudományi Karának (KTK) oktatójával az egyetem alapítványi átalakulásával kapcsolatban. Rappai volt az, aki a január végi, a „modellváltásról” döntő szenátusi ülésen a felszólalók közül talán a leghatározottabban támogatta a folyamat elindítását.
Akkor lényegében azzal érvelt, hogy elege van abból, hogy az egyetem egyes szervezeti egységei más szervezeti egységek által megtermelt pénzből élnek, hogy például a KTK által megtermelt források valahol máshol „használódnak fel”. Azt mondta, ezért fog a modellváltásra szavazni.
Heidl György, a BTK dékánja akkor erre úgy reagált: ha fáj az ujjunk, még nem vágjuk le a lábunkat, majd arról beszélt, hogy ezeket a problémákat miért nem próbálja házon belül megoldani az egyetem, miért kell egy még nem ismert összetételű kuratóriumnak átadni az egyetem működtetését.
Ungár Tamás interjújában Rappai Gábor, aki korábban a KTK dékánja is volt, most pedig a kar doktori iskolájának vezetője, elismeri, hogy a modellváltással nem oldódik meg a PTE minden gondja, de „szükség van a változásokra”. Szerinte a kuratóriumi irányítás decentralizációt jelent, mert eddig a miniszter gyakorolta a tulajdonosi jogokat, most meg egy helyi kuratórium fogja.
Az interjúból (újságírói kérdésre) kiderül, az egyetemnek van egy huszonvalahány névből álló javaslati listája a kuratóriumi tagokra vonatkozólag. A beszélgetés egyik legabszurdabb része az, ahol Rappai azt mondja, csalódott lenne, ha egyetlen személy sem kerülne be erről a listáról a kuratóriumba, ugyanakkor – empatikusan, a miniszter fejével is gondolkodva – kifejti, érthető lenne, ha a miniszter nem erről a listáról választana kurátorokat.
Mutatom a teljes okfejtést: „A kurátorokat a miniszter nevezi ki, és nem feltétlenül kell figyelembe vennie a mi névsorunkat, erre semmi se kötelezi őt. S ha a miniszter változásokat szeretne az egyetemünkön, akkor akár arra is gondolhat, hogy az általunk javasolt szakemberek kurátorként nem a változást, hanem az eddigi vezetést szolgálnák, vagyis az ő kinevezésükkel valójában a szenátus mentené át magát a következő időkre. Így érthető, ha a miniszter másokban is gondolkodik.”
Megkérdezték tőle, nem tart-e attól, hogy a kuratóriumot külső szereplők később nem tudják majd megváltoztatni, hiszen a kuratóriumi tagság élethosszig tart és a megüresedő helyre a kuratóriumi tagok választanak új személyt. Rappai erre úgy válaszol, hogy nem jó a határozatlan idejű tagság, és Stumpf Istvántól, a modellváltást felügyelő kormánybiztostól azt az ígéretet kapták, hogy „a minisztériumban képviselni fogja ezt a nézetet”.
Rappai szerint elképzelhetetlen, hogy az új működési modell a PTE-n ideológiai kényszereket és kizárólagosságot hozzon. Nagyon bízik az Orbán-kormányban, hiszen azt mondja: „A kormánynak nem lehet más célja, csak az, hogy az egyetemek szabadon gondolkodó, a világhoz alkalmazkodni tudó, innovatív fiatalokat bocsássanak ki.”
A felvetésre, nem érzi-e problémásnak, hogy az egyetemek utólag már nem reklamálhatnak a kuratórium összetétele miatt, a KTK szenátora azt mondja, eddig se szólhattak bele az intézmények abba, hogy ki legyen a miniszter.
Rappai úgy véli, sokan azért félnek a változástól, mert attól tartanak, hogy „az átalakulást követően az ő teljesítményük mérlegre kerül”.
