A Pécsi Állatkert igazgatója, Szatyor Miklós szerint alig másfél kilométerre volt a farkas a lakott területtől, és nem szabadott megkockáztatni egy olyan tragédiát, mint ami 20 évvel ezelőtt történt.
1995-ben négy gyermeket és két felnőttet támadott meg a pécsi állatkertből kiszabadult farkas, s akkor halálos áldozata is volt a támadásnak. A történtek élénken élnek ma is a pécsiek emlékezetében, ezért is ijedtek meg sokan azt követően, hogy szombaton reggel újra elszabadult egy állat az állatkertből.
Szatyor Miklós igazgató ugyanakkor vasárnap leterítette a hétvégén elszökött állatot, s bár egy kiszámíthatatlanul viselkedő vadállatról volt szó, amit még a villanypásztor sem tudott megállítani, ám még így is sokan az igazgató fejét követelik, amiért nem fogta be a farkast.
Szatyor Miklós közleményében azt írta, hogy a farkast 50-60 méterre tudta megközelíteni, de már ilyen távolságból is fenyegető magatartást tanúsított, hangosan morgott, ezért nem mentek közelebb hozzá. Ezt követően az állat elindult ismét az erdő felé, de közben már sötétedett, ugyanakkor az altatólövedékkel rendelkező kollégái sem voltak a közelben.
Ezért döntenie kellett: vagy hagyja futni az állatot s kockáztat egy újabb tragédiát, vagy pedig leteríti a farkast fegyverrel. Ez utóbbit választotta, mert nem akart esélyt adni arra, hogy emberek kerüljenek veszélybe.
Szatyor Miklósnak, a Pécs Állatkert igazgatójának
közleménye a hétvégi farkasszökéssel kapcsolatban:
„A hétvégi farkas megszökésével kapcsolatban az alábbi információkról szeretném tájékoztatni a sajtót.
Pénteken érkezett Pécsre három farkas egy olaszországi állatkertből. Napközben az állatkert kollégái folyamatosan szemmel tartották az új állatokat. Munkatársaink a nap 24 órájában szemmel tartották a farkasokat, rendellenességeket nem észleltek.
Az egyik farkas a villanypásztorokat részben elszaggatva átmászott a kifutó a 2,5 méter magas kerítésén és kijutott az állatkert területére.
A gondozók azonnal értesítették a kollégákat a történtekről, s próbálták terelni az állatot. Néhány perc múlva a farkas az állatkert kerítésén is átjutva mégis a parkerdő területére lépett.
Az állatkert munkatársaival azonnal megkezdtük a szükséges intézkedéseket és az állat keresését és értesítettük a rendőrséget, a területileg illetékes vadásztársaságot, a vadászati hatóságot, és a zöldhatóságot.
Azonnal megkezdték a hatósági vizsgálatot, amely megállapította, hogy emberi mulasztás nem történt, a kifutó pedig megfelel a jogszabályi előírásoknak.
Az állat keresése több tucat ember bevonásával folyamatosan zajlott. A Biokom munkatársai figyelmeztették a kirándulókat az esetleges veszélyhelyzetre és a frekventált kiránduló pontokra az életveszélyre figyelmeztető plakátokat helyeztünk ki.
Az állatkert környékére csalétkeket helyeztünk ki, hogy az éjszaka folyamán esetlegesen visszatérni igyekvő állat jelenlétét észlelni lehessen.
Vasárnap délután érkezett a riasztás a rendőrségtől, mely szerint a farkas a Tubes környékén tartózkodik.
A rendőrség biztosította a helyszínt az állatkert dolgozóinak, az illetékes vadásztársaság hivatásos vadászának, a Duna-Dráva Nemzeti Park kollégájának kiérkezéséig.
Az állat legutolsó tartózkodási pontja felé tartottak. Az állatot én vettem észre kollégámmal a lakott területtől mintegy 1,5 km-re, a Középdeindoli út és az Erdész utca vonalában.
Megkértem a kollégámat, hogy telefonon értesítse a csapat többi tagját és tájékoztassa őket a farkas tartózkodási helyéről.
Ezt követően néhány lépéssel közeledni próbáltam a farkas irányába, aki tőlünk mintegy 50-60 méterre tartózkodott.
A közeledésre az állat fenyegető magatartást tanúsított, hangosan morgott, ezért nem közelítettünk tovább.
A döntő pillanat akkor következett, amikor az állat az erdő felé elindult.
Mivel az altató eszközökkel rendelkező kollégák nem voltak a közelben, s nem értük el őket, az állat pedig nem is engedte, hogy megközelítsék, azonnal döntenem, mérlegelnem kellett.
A döntés meghozatalakor figyelembe kellett venni a közeledő alkonyatot, a frekventált kiránduló területet és a lakott övezet közelségét.
Egész munkásságomat az állatok védelmére tettem fel, de ebben az esetben a között kellett döntenem, hogy megkockáztatom az állat szem elől tévesztését, ezzel bármekkora esélyt is hagyok neki emberek veszélyeztetésére vagy sem.
Tudtam, ha csak egy kis esélyt is hagyok neki arra, hogy emberek kerüljenek veszélybe döntésem miatt, nem cselekszem jól.
Ezért baleset-, és életvédelmi okokból került sor a lőfegyver használatra, nem kockáztatva azt, hogy az állat újból szem elől tévedjen és esetlegesen valaki testi épségében kárt tegyen.
Engem és a kollégákat is mélységesen megrendítettek az események, de adott pillanatban és közel egy nap után visszagondolva is úgy érzem, hogy az egyetlen jó döntést hoztam meg.
Egy állat védelme ugyanis csak addig tartható, amíg azzal emberek életét nem veszélyeztetjük. Én az emberi élet védelme mellett döntöttem.
Utóbbit választottam, mert a tilalom ellenére is családok túráztak a Mecsek erdeiben, s elevenen éltek még bennem az 1995-ös események, amikor egy szintén kiszökött farkas négy gyermeket és két felnőttet támadott meg, az eset miatt pedig életét veszítette egy idős hölgy is. Nem kockáztathattam, hogy hasonló eset ismét megtörténjen”.
Szatyor Miklós, az állatkert igazgatója