A város múltjának gasztronómiai csúcsait és mélypontjait kutattuk, amikor még koronában fizettek a pécsiek a méregdrága kaszinótojásért, amikor hárommillió pengő volt egy keszeg, amikor a 13 forint volt egy pörkölt, és amikor szilveszterkor mindenki savanyú malacot evett.
Nemrég bemutattuk Pécs legendás éttermeit, ahol sok-sok városi gyűlt össze, ahol nagyokat ettek-ittak. Most pedig annak jártunk utána, hogy vajon mit is ettek a pécsiek több évtizede? Régi éttermek menüit, a közétkeztetés ételcsodáit, és ünnepi lakomákat böngésztünk át. Némelyik ínycsiklandóan hangzik, némelyikre ma már inkább fintorogva néznénk.
A két évszázaddal ezelőtti pénzes pécsiek étterme
Kezdjük is a 19. századi pécsi nagypolgári gasztronómiai élet egyik fellegvárával, az Aranyhajó Szálló 1869-es étlapjával, melyre Borsy Judit Tanulmányok és források Baranya megye történetéből című könyvében bukkantunk. Az, hogy a hotel étterme a korabeli pécsi elitnek szólt, annyira igaz, hogy még ma is őrülten drága hely lenne, ha létezne.
Az Aranyhajóban úgy tűnik, hogy nem adtak levest, az étlap az előételekkel kezdődik: rendelhettek kaszinótojást közel egy koronáért, ami hozzávetőlegesen 3500 mai forintnak felel meg. Nem biztos, hogy ma vállalkoznánk egy ilyen aranyárú kaszinótojásra. Egy másik előétel volt a hideg tokhal, ami 2 korona és 40 fillér volt minimumáron, amit forintra számolni is fáj.
Készételekben nagyon tarolt az Aranyhajó, lehetett kapni „strasburgi borjú májat”, angolos bélszínt, malacsültet párolt káposztával, párolt marhanyelvet, malacpörköltet, borjú lapockát – mindegyikért maximum 2 korona 24 fillért kellett fizetni, köret nélkül. Voltak itt úgynevezett „rögtönzött ételek”, melyek a frissensülteket jelentették, és melyekért ma is kifizetnénk vaskos összegeket, hiszen egy jó borjú steaket nem mindenhol kaphatunk. Régen alapvetésnek számított, hogy sokféle hal közül választhattak a pécsiek – már ha meg tudták fizetni –, mint például a süllő, a harcsa, vagy a keszeg, melyekért több mint 3 koronát kellett kiperkálni (a ponty olcsóbb volt). Édesség csak diós szelet volt, de a tésztáknál mellette szerepel a sajtos makaróni is, amit biztos imádtak a pécsi kisgyerekek. Köretek terén érdekes dolgokat látni az étlapon, ma ugyanis már nem nagyon rendelhetünk a bélszínünk mellé sóskát vagy spenótot.
Három millió egy keszegért
Ugorjunk fél évszázadot előre az időben, és nézzük meg, hogy 1946-ban, a második világháború utáni hiperinfláció kellős közepén mit ehettek a pécsiek a Nádor Szálló éttermében. Idegileg érdemes felkészülni mind az árakra, mind pedig az ételekre.
Hiszen ma már egy étlapon sem láthatunk például lecsós keszeget burgonyával, vagy tojást gombamártással. A keszeg egy 1946-os újságcikk szerint 3 millió adópengő volt (400 ezer kvadrillió pengő adott ki akkoriban 1 forintot), a bifsztek pedig mindössze másfél millió adópengő volt. A kispénzűekre is gondoltak, a babfőzelék csupán egy millió volt, a krumplileves 500 ezer.
Fél évszázados pécsi menük
Haladjunk tovább, nézzük meg a ’60-as évek pécsi menüztető helyeit! A Hungaricana archívumában elmerülve találtunk egy cikket 1968-ból, melyben például olyan kultikus helyek menüit veszik sorra, mint az Olympia, ahol egy húsleves cérnametélttel 4 forint volt, a pirított máj 12 forint 70 fillér, a sertésflekken 16 forint 90 fillér. Ezek az árak az „előfizetéses” vendégeknek szóltak (akik többnyire bányászok voltak), a beugró menüzni vágyók drágábban kapták az ebédet.
Az Elefánt étteremben főként kispénzű vállalati dolgozókat ebédeltettek, akik ilyen ételeket ehettek menüben: raguleves (7 forint 10 fillér), zöldbabfőzelék (5 forint 60 fillér), sertéspörkölt (13 forint 60 fillér), töltött káposzta (14 forint 30 fillér), sertésflekken (14 forint 80 fillér). Itt a menüt fogyasztóknak 90 fillérrel olcsóbban mérték a Kinizsi sört.
A Fegyveres Erők Klubjának menüje volt ekkoriban az egyik legolcsóbb (főleg az akkori árváltozásoknak köszönhetően). Íme egy pénteki menüjük: karfiolleves (1 forint 60 fillér), sertésragu (4 forint 60 fillér), sósburgonya (1 forint 30 fillér), gyulai kolbász (9 forint 20 fillér), gombás ropogós (ez nem tudjuk, hogy mi, de 14 forint 50 fillér volt).
Szilveszteri ételfurcsaságok a ’60-as években
Pécs mindig is tudott ünnepelni, a dínomdánomban és a dőzsölésben, valamint főként a malacételekben 1965 szilveszterén sem volt hiány. Majdhogynem mindenhol volt malacpecsenye, ropogós malacsült, disznótoros és pezsgős káposzta.
A Borostyán étteremben malacaprólékleves, malacpörkölt, hurka-kolbász volt a menü, a Mecsek étteremben rablóhús, töltött káposzta, túrós tészta volt az ünnepi koszt. A Pannónia étteremben 1968 utolsó éjszakáján az ínyencek élvezhettek olyan különlegességeket, mint például a rántott velős palacsinta tartárral, vagy a sertésmájkrém aszpikban.Az Olympia nyerte azonban a szilveszteri ételfurcsaságok versenyét, a savanyú malaccal.
Forrás: Hungaricana arhcívum, Régi Pécs Facebook, Fortepan
