Pécs igazán különleges hely – véli sokakkal egyetértésben Pilkhoffer Mónika, a Pécsi Tudományegyetem építészettörténettel foglalkozó adjunktusa. A Kronosz Kiadó gondozásában hamarosan megjelenő kötetében meg is mutatja, miért. Olyan pécsi enteriőröket tár az olvasók elé, amelyek egy része legfeljebb hallomásból ismert az itt élők számára, miután ritkán vagy sosem látogathatók.
– Az ötlet Pinczehelyi Sándor festőművésztől ered, ő keresett meg azzal a kéréssel még 2004-ben, hogy egy helyi magazin hasábjain mutassak be néhány különleges pécsi enteriőrt – idézi a kezdeteket Pilkhoffer Mónika. – Ebben a sorozatban meg is jelent jó néhány ismertetőm, ennek nyomán folytattam a kutatómunkát. A mostani kötet vállaltan szubjektív válogatása harminckilenc épületbelsőt ír le, s illusztrál sok-sok gyönyörű fotóval. Miután én a 19. század építészettörténetével foglalkozom legmélyebben, így ebből az időből származik az enteriőrök többsége. Persze, főként a szakrális helyek, a pécsi templomok révén a korábbi századokból ránk maradt értékek is helyet kaptak benne, s talán szokatlanul hangzik, de néhány igazán egyedi ipari épület belső tere is megörökítésre méltónak bizonyult, akárcsak az EKF-program kapcsán megvalósult nagyberuházások egy-egy emblematikus építménye.
– Mit árulnak el az enteriőrök azokról, akik egykor benne éltek vagy most használják azokat?
– Nem pusztán művészettörténeti szempontból igyekeztem megközelíteni a témát, hanem megpróbáltam a hajdani emberek életmódjába, mindennapjainak helyszíneibe is bepillantást engedni. Pécs egy különleges hely, ahol a múltnak megmaradtak afféle értékei és lenyomatai, amelyek arról tanúskodnak, hogy mindig megfordultak itt olyan megrendelők és mesterek, akiknek köszönhetően valami unikális vagy éppen bájosan provinciális maradhatott ránk, utódokra.
– Mi jelentette a legnagyobb meglepetést kutatómunkája során?
– A 18. századi falfestések, amelyeket korábban nem ismertem. Sok középnemesi lakóépület belső terét díszítették egészen lenyűgöző alkotások. Sajnos ezek többsége restaurálásra vár. Akad, ahol ókori antik művekből vett jelenetek vagy korabeli irodalmi művek illusztrációi borítják a falakat, a mennyezetet. Sok helyütt a lépcsőházak díszítésére csodálkozhattam rá, már ha sikerült bejutnom. A Mária utca egyik lakatlan épületében bukkantam rá egy szobára, melynek falain körpanoráma fut végig, sőt, még festett balusztrádos korlát is, hogy valóban az legyen az ember érzése, mintha egy erkélyről tekintene ki a szabadba, a természetre, a birtokára. A pécsiek által máig is Tejbisztróként emlegetett épület a Jókai tér 11-ben, gyönyörűen restaurált klasszicista falfestményeket rejt. A mennyezetképek mitológiai történeteket ábrázolnak: a nagyteremé Paris ítéletét, az egyik kisebb szobáé Ovidius művéből, az Átváltozásokból vett jelenetet. A kis, figurális ábrázolások valószínűleg ma kevéssé ismert, akkor népszerű irodalmi művek illusztrációi lehetnek. A kötettel az volt az elsődleges célom, hogy felhívjam a figyelmet arra: ilyen értékeink is vannak, s érdemes lenne még többet felkutatni és újjávarázsolni. Igyekeztem szakmai hitelességre épülő, mégis ismeretterjesztő igénnyel megírt ismertetőket kiadni a kezemből. Az olvasók majd eldöntik, mennyire sikerült. Pécs építészettörténetével kapcsolatosan az utóbbi időben több szakmunka is napvilágot látott, de a belső terekkel – elsősorban a források hiánya és a műfaj változékonysága, sérülékenysége miatt – nem nagyon foglalkoztak a kutatók. Talán most sikerül pótolnunk ezt a hiányt.
