Véget ért a pécsi romáknak szóló „Dolgozva tanulás” című rendhagyó mintaprojekt, melynek köszönhetően a programban részt vevők a jövőben akár biztos megélhetéshez is juthatnak választott szakmájukon belül. A 3 hónapja indult projekt zárása kapcsán beszélgettünk a résztvevőkkel, akik sokat tanultak és nagy reményekkel várják jövőjüket, viszont szomorúak is, hiszen egy fontos időszak zárult le életükben.
Lezárult a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Zrt., a Nyolc Boldogság Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által indított és koordinált „Dolgozva tanulás” című rendhagyó, 3 hónapos pilot, azaz kísérleti projekt, mely olyan tanulni vágyó cigány származású pécsieket célzott meg, akik a projektnek köszönhetően elsajátíthatták az olyan – ma már akár hiányszakmának is nevezhető – betanított foglalkozások alapjait, mint az asztalosság, a kőművesség, vagy a kárpitos. Az előzetes regisztráció és egy tavaly augusztusban tartott kimerítő tájékoztató után a jelentkezők egy kötelező kompetenciatesztet és egy kérdőívet töltöttek ki, majd – szintén augusztusban – egy motivációs elbeszélgetést követően választották ki azt a 14 jelentkezőt, akik részt vehettek az általuk választott szakma gyakorlati képzésén.
Ez azonban nem tanfolyam, hanem munka, melynek során a projektben részt vevők a szakmák mestereitől tanulva, tisztességes, akár a minimálbért is meghaladó fizetésért dolgozhattak (innen a projekt neve). A tényleges munka 2018. november 6-án kezdődött meg és 2019. február 6-án fejeződött be a Magyar Máltai Szeretetszolgálat györgytelepi épületében, ahol a projektben részt vevők értékelték az elmúlt 3 hónapot.
Az asztalossegéd Zsolnai Erzsébet az interjút követően elmondta, hogy azért jelentkezett a programba, mert sokáig munkanélküliként volt otthon gyermekeivel, és szeretett volna dolgozni.
– Örültem neki, amikor megkerestek ezzel a lehetőséggel, annak pedig végképp, hogy itt Györgytelepen, hozzánk közel indult meg a munka. Nagyon jó volt, hogy olyan szakmák alapjait tanulhattuk itt meg, melyekkel el lehet helyezkedni. Engem az motivált, hogy végre dolgozhatok, hiszen nagyon nehéz alacsony iskolai végzettséggel ma elhelyezkedni. Ez egy nagy segítség volt nekem, mivel egy keresetnél több a kettő, és érdekelt az asztalossegéd-szakma is. A jövőben is ebben a szakmában helyezkednék el, a maximumot szeretném nyújtani akkor is, ha már lesz állásom – mondta, majd hozzátette, hogy szerinte a projektnek köszönhetően az abban részt vevők megtanulhatták, hogy ha megszeretnének tartani egy munkát, akkor pontosan meg kell jelenniük és száz százalékot bele kell adniuk.
Horváth Mónika kárpitossegéd elmondta, hogy korábban közfoglalkoztatottként dolgozott, a projektnek köszönhetően azonban jobb fizetést kapott és még egy biztos elhelyezkedést jelentő szakmát is szerzett, mely által 6 éves gyermekét is jobban tudja támogatni.
– A legfontosabb dolog, amit megtanultam ez a 3 hónap alatt az az, hogy mennyire fontos a közös munka során az akaraterő és egymás megértése. Nagyon jó közösség alakult itt ki, sokat nevettünk, vicces volt és jó volt így, dolgozva tanulni. Nagyon fog hiányozni ez a munka és a baráti társaság, de remélem, hogy olyan helyen találnak majd nekünk munkát, ahol újra együtt dolgozhatunk. Jó lenne, ha megmaradna ez a csapat – mondta.
Czakó György asztalossegéd kiemelte, hogy azért jelentkezett a projektbe, mert mindig is szeretett fával, faanyagokkal dolgozni, mivel kisgyermekkorában egy erdő közelében nőtt fel.
– Számomra a fa melegséget áraszt, amit én nagyon szeretek, és engem az motivált, hogy megtapasztaljam azt, ahogy a mesterek átadják a fa iránti szeretetet. A legfontosabb, amit megtanultam itt, hogy egymást tisztelve, egymásnak segítve kell egy munkaközösségben dolgozni. Sajnálom, hogy vége lett, rossz érzés ez, hiányozni fog a sok mosolygás, a családias hangulat, de már vannak terveim a jövőre nézve, el szeretnék helyezkedni a szakmai tanúsítványommal, nem csak kirakni azt otthon a polcra és nézegetni – mondta.
A projekt az „Interreg Danube Transnational Programme”, Danube RARE projekt keretében valósul meg.
