A Magyarországon telelő gólyák többségének semmi baja, nem szorulnak mentésre – hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME), miután a szervezethez az elmúlt hetekben folyamatosan érkeztek bejelentések fészekben álldogáló, itthon maradt gólyákról azzal a kéréssel, hogy fogják be, mentsék meg ezeket az állatokat.
Az MME szerint erre az esetek túlnyomó többségében nincs szükség, mert az elmúlt években mind gyakoribbá váló fehérgólya-áttelelések hátterében többnyire nem egészségügyi okok állnak, és az információk is tökéletesen röpképes madarakról szólnak. Emlékeztetnek: legutóbb 2010-ben volt olyan időjárás, melynek következtében a megkésett pótköltések fiókáit tömegesen hagyták magukra a többnyire augusztus 20-a körül elvonuló szülők és menteni kellett ezeket a madarakat.
A fehér gólyák rendkívül változatos táplálkozású madarak, elsősorban rovarokat esznek, de férgeket, pajorokat, halakat, kétéltűeket, kígyókat, békákat, kisrágcsálókat, a talajon talált énekesmadár-tojásokat és -fiókákat is fogyasztanak. Ezért amikor a vizek befagynak és a rovarvilág is téli álomra húzódik, az áttelelő példányok hónapokig a szántókon, gyepeken vadásznak téli álmot nem alvó egerekre, pockokra.
A tarlókon, belterületi füves területeken, parkolóban sétálgató gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség vagy ennek hiánya ad. Az MME ismertetése szerint ez úgy ellenőrizhető, ha a madár felé indulva felrepülésre késztetjük. Amennyiben a gólya tud repülni – és ezt jelzi az is, ha a tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában állva látjuk -, akkor minden rendben van, az állat nem szorul mentésre. Az áttelelő gólyák azért láthatóak gyakran a kéményeken állva, mert az onnan felszálló levegő – különösen éjjel – remek melegedőhely számukra.
