Egy fontos, hiánypótló kötet jelenik meg december 15-én Pécs történetéről, mely a várost a török hódoltság idején mutatja be. A nyolckötetesre tervezett Pécs monográfia harmadik részében, a Pécs Története III. – A hódoltság korában (1543–1686) című kötetben megtudhatják, mi lett a jelentős középkori város sorsa 1543 után: virágkort vagy pusztulást hozott Pécsre a török uralom. A könyvből 5 részletet mutatunk be a PécsMa.hu-n, elsőként a mohácsi, pécsi szandzsák kiépítéséről olvashatnak részleteket.
A mohácsi/pécsi szandzsák kiépítése
Bár a mohácsi szandzsák nevét – minden bizonnyal hagyománytiszteletből és a sorsfordító csata emlékére – nem változtatták meg, központja egyértelműen Pécs volt. A névadó településen ugyanis nem volt erődítmény, csekély számban éltek benne muszlimok, s mindössze egy kisebb bírósági körzet központjaként működött. Pécs azonban a Dél-Dunántúl legjelentősebb őrségével dicsekedhetett, s vára is a legkomolyabb volt a térségben, amely ugyan nem a legmodernebb elvek szerint épült, de erejét mutatja, hogy még így is jó néhány ostromnak ellenállt (1557, 1664).
A várost középkori kiépítettsége, úthálózatban elfoglalt helye is központi funkcióra tette alkalmassá. Forrásaink – ha csekély mértékben is, de – bepillantást engednek a város életébe. Minthogy a polgárok feladták a települést, a helyben maradók javaikat megtarthatták, jogaikat pedig a muszlim törvények garantálták.
A törökök csak az állami vagyonra, illetve az üresen álló, gazdátlan javakra tehették rá a kezüket. Ennek következtében a város javarészt keresztény maradt, az 1546-os összeírásban 585 családfő, összesen pedig 710 férfi nevét rögzítették. [Ebből] egy minimálisan háromezer fős keresztény közösségre következtethetünk [akik] megtartották korábbi házaikat […]
A város csak lassan kezdett muszlim arculatot ölteni. Falai közé több száz muszlim katona költözött, a székesegyházat az ostrom után azonnal elvették a keresztényektől, és – részben – dzsámivá alakították, s Kászim bég is feltehetőleg már ekkor birtokba vette a főtéren álló Szent Bertalan-templomot, s azt dzsámiként használta.
Erre ugyan egészen biztos adataink nincsenek, de azt tudjuk, hogy legkésőbb 1546-ra létrehozott egy alapítványt a szandzsákban, amely többek között egy pécsi derviskolostort is eltartott. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az iszlám misztikusai, a dervisek is megjelentek a térségben. Működött már állami fürdő is a városban, s aligha kétséges, hogy alsófokú iskolák, mektebek is léteztek.
Egy helyi legenda szerint Memi Sah bég a város elfoglalása után azonnal rátette a kezét a ferences templomra és a kolostorra, s muszlim imahellyé alakította azokat, ám nagy valószínűséggel minderre később került sor.
1547 végén, vagy 1548 elején Kászim Mehmed pasa helyére került Budára. Négy és fél éves regnálása a pécsi szandzsák kiépítéséhez, a hódoltsági terület megszilárdításához vezetett. Munkája szilárd alapokat teremtett a következő, a pécsi muszlimok szempontjából igen nehéz időszakra, a Szigetvár elleni folyamatos küzdelemre.
A kötetet december 16-án 16 órakor mutatják be egy online esemény keretében, melyre regisztrálni ide kattintva tudunk.
Az egyébként december 15-én megjelenő harmadik kötetet most kedvezményesen rendelhetjük elő: ha december 24-ig vásárolnánk meg, az árból 25 százalék kedvezményt biztosít a Pécs Története Alapítvány.
Bizonyára szép ajándék lenne a fa alá mindazoknak, akik érdeklődnek a történelem iránt és szívesen olvasnának Pécs történetéről.
(x)
