A Kisülés Kávézó nem egy átlagos kávézó. Leginkább azért, mert egy retro pécsi villamosban található, ami bár nem megy sehová, képzeletben mégis visszaröpít a régi időkbe. A nosztalgikus hangulat mellé pedig profi kávét is kaphatunk saját pörkölésű kávéból. Teszteltük az újonnan nyílt Kisülést a Ferencesek utcájában. Ez alkalommal szintén baristával kóstoltunk és véleményeztünk.
A kávézó kínálatát négy tesztelő tette próbára, majd fogalmazta meg véleményét, ötödik személyként pedig egy szakértő pécsi barista, Makk Károly is elmondta kritikáját a helyről.
[box title=”1. tesztelő – Zöld Tea Latte” box_color=”#62cb87″]
A villamosra fellépve tényleg úgy éreztem, mintha indulnánk valahová, leírhatatlan érzés volt, mert imádok utazni. Azt gondoltam elsőre, hogy a kétszemélyes ülések miatt nem fogunk tudni öten beszélgetni, de olyan jó volt a hangulat – és a hely is lehetővé tette -, hogy csak nevettünk és pletykáltunk, amíg készült a kávénk. A belső térben a régi felvételeken kívül – amelyeken a villamos látható – az élénk kék és sárga színek egyáltalán nem ízlésesek. Az ülésekkel szemben levő eredeti kis asztalkák nagyon picik, alig fér el rajta két kávé – persze gondolom a hitelesség kedvéért nem cserélték le őket nagyobbra. Egyébként az arculat többi része, vagyis a logó és az árlap nagyon el vannak találva.
Én Zöld Tea Lattét kóstoltam, aminek az ízvilágát semmihez nem tudom hasonlítani. Elsőre rettenetesen furcsa volt, utána éreztem a zöld tea aromáját, majd a koffein érte el utoljára az ízlelőbimbóimat. Nagyon egzotikus aromák értek össze a kávéban, és az biztos, hogy jól felpörögtem tőle. Összességében ajánlom mindenkinek, mert egyedülálló élményt adott, és a hely is hatalmas ötlet szerintem. Az különösen tetszett, hogy minden kávéjuk saját pörkölésű őrleményből készül, amit külsős szakember állít össze a csapatnak, és az árak is ideálisak. [/box]
[box title=”2. tesztelő – Latte” box_color=”#8d61d6″]
A kávézó egy villamosban ötlet nagyon elnyerte a tetszésemet. Szimpatikus, hogy az egész nem akar többnek látszani, mint ami, és nincsen túlgondolva a dolog. Ennek ellenére úgy vélem, berendezésügyileg lehetne kicsit korhűbbre venni a figurát, a harsány sárga és türkiz textíliákat pedig hanyagolnám.
A lényeg, hogy mindennek ellenére a kávé finom volt, megjegyzem a belvárosban ennyiért nagyobb adag tejeskávét is adnak, de hát itt nyilván a miliőt kell megfizetni. Meghitt beszélgetésekre talán nem annyira alkalmas a hely, mert kicsi és a szomszéd asztalnál, sőt a pultban is mindent hallanak, nagyobb társasággal viszont kitűnően el lehet kávézgatni, és dumálni, mert a villamos ülésein tökéletesen szembe lehet fordulni egymással. Összességében nagyon tetszett és örülök, hogy ilyen is van a városban. [/box]
[box title=”3. tesztelő – Bio kakaó” box_color=”#6dcacf”]
[box title=”4. tesztelő – Cappuccino ” box_color=”#e3787e”]
A cappuccinón tökéletes volt a hab, a kávé íze pont megfelelő, nem tolakodó. Sajnos megszórták fahéjjal, amit nem szeretek, megkérdezhették volna, hogy kérek-e. Nagyon jó, hogy van apró sütemény (linzer), viszont a kísérő víz elmaradt minden kávénál, ami szerintem fontos. A székeken elhelyezett párnák színe borzasztó, oda nem illő szerintem. Jó lenne kicserélni természetesebb árnyalatokra.[/box]
[box title=”5. tesztelő, Makk Károly pécsi barista, az olaszpresszo.hu blog szerkesztője – Ristretto” box_color=”#df7358″]
Pécs belvárosában, egy kiszuperált villamos belső részét alakították át kávézóvá. Egy súlyos tolóajtón lehet bejutni az „intézménybe”, majd meredek lépcsők következnek. A retro „romkocsmavillamos” érzés megvan, ami nélkülözi az eleganciát, de hangulatos. Vastag festékmáz a rozsdás fémen. Egy biztos: minden utcasarkon nem találunk ilyet, mindenképpen különleges hely.
Ha belépek egy kávézóba, általában első dolgom kideríteni, milyen kávét tartanak. A kedves barista hölggyel pár szót váltottam erről, saját pörkölésű kávéjuk van, amit kis csomagokban vásárolni is lehet tőlük 1990 forintért. Ez szerintem jó pont bármelyik kávézónak, igényességet sejtet és számíthatunk arra, hogy az ízvilág egyedi lesz. A másik fontos dolog, amit megnézek, ha felfedezek egy új helyet, a presszógép. Ennek a kávézónak szerintem a leggyengébb pontja pont ez, szívesebben látnék itt egy retro magyar lehúzókaros kávégépet, ami illeszkedne is a hely hangulatához.
Én ristrettót ittam, vastag, de gyorsan múló, mintázat nélküli, homogén crema, ami egy picit világosra is sikeredett. Az ízére nem volt panaszom. Nagyon testes, hangsúlyosan, de nem bántóan savas, alapvetően csokis vonal, de a savasság miatt mégis volt egy enyhe gyümölcsös jellege. Sajnos egy kicsit hidegebb volt az italom, mint azt szerettem volna. [/box]
