A romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadássorozat negyedrendű vádlottjának édesanyja szerint fia, miután szerződéses katonaként leszerelt, 2009 tavaszától elfogásának napjáig „teljesen kifordult magából, olyan volt, mint egy űzött vad”, és el akart menni Debrecenből, de a viselkedésében történt változásra nem adott magyarázatot.
Az emberölés és más bűncselekmények miatt indított büntetőper pénteki tárgyalásán Csontos István édesanyja a Pest Megyei Bíróságon azt mondta: fia elfogása előtt néhány nappal egy híradás nyomán a romák elleni támadássorozatról beszélgetett otthon lányaival, és amikor ezt a fia meghallotta, felugrott, és azt mondta: „ti nem tudjátok, mi lehet ez az egész, ti nem ismeritek ezeket”, majd feldúltan távozott a lakásból.
Később kérdésekre válaszolva elmondta, arra senki nem gondolt a családban, hogy köze lehetne ezekhez a cselekményekhez, ismerné az elkövetőket, úgy vélte, katonai múltjából adódóan ismerheti az ilyen jellemű embereket.
Csontos Istvánt néhány nappal később fogták el a rendőrök a munkahelyén, a Perényi 1 nevű debreceni klubban. Amikor értesült a letartóztatásáról, az anya, mint mondta, „megkönnyebbült”, mert azt hitte, fia öngyilkos lett, de arra nem gondolt volna, hogy ezekhez a támadásokhoz bármilyen köze lenne.
A negyedrendű vádlott édesanyja annak ellenére, hogy fiával kapcsolatban nem lett volna köteles tanúvallomást tenni, részletesen beszélt fia előéletéről, tanulmányairól és leszerelése utáni időszakról. Elmondta, hogy leszerelése után, 2009 tavaszától nagyon sok magatartásbeli változást látott a fián, nem beszélgetett velük, és a változást firtató szülői kérdésekre nem adott választ. Nem járt meccsekre, nem köszöntötte fel anyák napján, nem segített takarítani, pedig korábban megtette, „meg volt zavarodva, félt, vagy inkább szorongott” – mondta.
Fiát nem gondolja rasszistának, nem volt problémája romákkal, és mint fogalmazott, nem fértek bele a fiáról alkotott képbe a „Csontrabló” néven tett rasszista internetes bejegyzések, és nem gondolja, hogy kettős életet élt volna gyermeke.
Vallomása szerint a nyáron a fia többször említette, hogy el akar költözni Debrecenből, majd 2009 augusztus elején már „mindenáron” el akart menni, mindegy, hova, csak „el innen”.
Az egykor szerződéses katonaként dolgozó, a katonai titkosszolgálattal is szoros kapcsolatban álló vádlott szülei 1978-ban kötött házasságuk után, 25 évnyi együttélés után 2003-ban váltak el. Édesapja – élve törvény adta jogával – a pénteki bírósági tárgyaláson nem kívánt vallomást tenni fia vonatkozásában, és csakúgy, mint volt felesége, úgy nyilatkozott: a többi három vádlottat nem ismeri, róluk semmilyen információval nem bír.
Bírói kérdésre válaszolva a negyedrendű vádlott apja elmondta: a debreceni, Rezeda utcai lakásából fia elfogása után tartott házkutatáson lefoglaltak egy átalakított légpuskát, amely a szakértők szerint fegyvernek minősül, egy távcsövet és egy másik légpuskát is.
Az egyik vádlott barátja szerint Kiss a titkosszolgálatokról beszélt
A tárgyaláson a másodrendű vádlott barátja azt állította, Kiss István egy beszélgetésük során a titkosszolgálatokat vádolta a bűncselekmény-sorozat elkövetésével. Az arab apától és magyar anyától származó, magyar állampolgárságú tanú azt vallotta, tudta, hogy a másodrendű vádlott Kiss István, akit már egy évtizede ismert, szélsőséges nézetű, „nem szereti az arabokat, a cigányokat, a feketéket és a kommunistákat'”, de ezt elfogadta, mert az érdeklődési körük, a zene, a szerepjáték és a költséges hobbinak számító „fantasy világ” azonos volt.
A Budapesten PhD-képzésen részt vevő, 29 éves, debreceni lakhelyű férfi állítása szerint a vádlott is elfogadta őt, nem éreztette vele a származásából adódó gyűlöletet, bár többször mesélt neki arról, hogy a Véres kard nevű szkinhedszervezet tagja, és barátaival túrákon, koncerteken vesz részt. Ő pedig, mint mondta, „az embert látta Kiss Istvánban”.
Elmondása szerint barátjának személyiségében nem, de életmódjában elfogása előtt két évvel változást észlelt, nem ivott alkoholt, nem járt szkinhedek közé, rendezte magánéleti kapcsolatát, a lábán és kezén lévő horogkeresztes tetoválásról azt mondta, hogy nem tartja helyesnek.
A tanú vallomása szerint a Perényi 1 nevű debreceni szórakozóhelyen az első halálos áldozatokat követelő támadások után (2008. november 3., Nagycsécs) egy beszélgetés alkalmával a bűncselekmény-sorozatról Kiss István – akit vallomásában heves természetű, határozott, de a stresszhelyzeteket nehezen tűrő férfiként jellemzett – úgy vélekedett: „szerinte a titkosszolgálatok csinálnak valami akciót”, és összeesküvés-elméletekről beszélt.
Kiss Árpád elsőrendű vádlott és testvére, István a korábbi tárgyalásokon elismerte a nagycsécsi támadást megelőző galgagyörki, piricsi és tarnabodi fegyveres és Molotov-koktélos támadásokban való részvételüket, de a súlyos sérülésekkel járó, illetve halálos áldozatokat követelő támadások elkövetését tagadták.
A tanú elmondta, hogy a másik három vádlottat a debreceni szórakozóhelyről látásból ismeri, valódi nevüket csak elfogásuk után a sajtóból tudta meg, és nem volt velük szorosabb kapcsolatban.
A tanú a tárgyalás szünetében az MTI tudósítójának kérdésére azt mondta, Kiss István jelleméből adódóan el tudja képzelni, hogy képes lövöldözni és támadást intézni kisebbségi közösségek, emberek ellen, de azt nem, hogy meg tudjon szervezni olyan akciót, amilyet a vádiratban ismertettek. Viselkedéséből nem következtetett arra, hogy ismerősének bármilyen köze lenne a romák sérelmére elkövetett támadássorozathoz.
Miszori László tanácsvezető bíró a tanú meghallgatása után szünetet rendelt el. Délután Csontos István negyedrendű vádlott nővérét és annak férjét hallgatja meg tanúként.
