A láb mindig kéznél, sőt, szem előtt is van. Nem mindegy tehát, mennyire ápolt és egészséges. Kiábrándító a nyitott szandálból kikandikáló gombás köröm és a repedezett sarok éppúgy, mint a már-már gágogó lúdtalp – efféle látvánnyal senkit nem veszünk le a lábáról.
Így ősszel pedig, amikor előkerülnek a zárt cipők, felettébb kellemetlen és roppant fájdalmas is lehet bármiféle láb-deformitás: bütyök, kalapácsujj és társaik. Gyógyításuknál a megelőzésük lenne egyszerűbb, ám e téren még vannak hiányosságaink. Ma, amikor csak kevesen tudnak nagy lábon élni, viszont sokaknak kell több lábon állniuk, hogy talpon maradjanak, nos, akkor a szó szoros és átvitt értelmében is nagy teher hárul e testrészünkre.
– A lábunk iskoláskorunkra alakul ki teljesen, addig folyamatosan változik, erősödik az izomzata. Ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön, a szülőknek sok mindenre oda kell figyelniük – magyarázza dr. Szabó István ortopéd sebész, sportorvos. – Noha a szülői büszkeséget nehéz kordában tartani, nem érdemes felesleges kockázatot vállalni. Márpedig ezt teszi, aki sürgeti, hogy kisgyermeke mielőbb lábra álljon vagy járni próbáljon. Mindenkinek megvan a saját fejlődési üteme, s a kisbaba pontosan érzi, mikor alkalmas az izomzata arra, hogy fölálljon.
– Később, gondolom, a cipőválasztás lesz kulcskérdés. Milyen a jó lábbeli?
– Az első időkben semmiképpen se legyen talpbetétes, az ugyanis passzívan alátámasztja a boltozatot, ezáltal nem engedi, hogy az izomzat fejlődjön. Inkább olyan cipőt válasszunk, amelyik a sarokcsontot egyenes állásban megtartja. A sarokcsont a kulcsa az egész boltozatfejlődésnek: ha egyenes állásban van, akkor normális a láb boltozata. Az a jó cipő, amelyik megtámasztja a sarkot és kissé kifelé lejt a talpa a sarokrésznél, nem túl szűk az eleje, s a gyermek lábánál sem nagyobb több számmal csak azért, mert „úgyis hamar kinövi”. Magam is tapasztalom, hogy a cipővásárlás küzdelmes dolog, mert az anyuka mindig szép cipőt akar, az odafigyelő apuka meg inkább jobb cipőt szeretne. Ráadásul a kislányok már óvodás korukban elkezdenek „nőiesedni”, és akármilyen cipőt nem hajlandók fölvenni. S hol van már ilyenkor az atyai szigor?!
– Valóban érdemes nyáron a fűben mezítláb szaladgálni, vagy csak úgy hisszük, hogy ez jó a lábunknak?
– Valóban érdemes, ugyanis az egyenetlen (füves, homokos, kavicsos) talajhoz a lábnak folyamatosan alkalmazkodnia kell, s ez fejleszti az izomzatot. Akárcsak a lábtorna: a lábujjhegyen, a sarkon vagy a külső talpélen járás. Nagyszerű móka, ha babot vagy papírgalacsint szórunk a földre, és a gyerkőcnek azt a lábujjaival kell összeszednie – ám ez csak akkor szokott működni, ha magunk is részt veszünk a játékban. Az Achilles-ín nyújtása is fontos, mert annak feszessége rossz irányba húzva bedönti a sarokcsontot, így elősegíti a lúdtalp kialakulását, illetve megmaradását.
A lúdtalp: népbetegség
– A lúdtalp bármikor kialakulhat. Erre nézve több veszélyes időszak van az ember életében: az egyedfejlődés eleje, ha nem fejlődik ki rendesen a láb. Utána elérkeznek különböző terhelési időszakok: amikor iskolába kezd járni a gyerek, és nehéz táskát hord, vagy extrém igénybevételt követelő sportot űz annak ellenére, hogy esetleg nincs meg hozzá a megfelelő izomzata. Aztán jön a felnőttnek a strapás álló munka, de az sem jó, ha a sok üléstől elgyengül az izomzatunk (iskola, ülő munka). Idősebb korban ez amúgy is bekövetkezik, mert hát az élet ránehezedik az ember lábára is. Magyarországon a mozgáskultúra sajnos nem elég fejlett: rendszertelenül sportolunk és keveset, ráadásul túlsúlyosan, s ha belevágunk, nekiesünk, mint tót az anyjának, vagyis nem szánunk elég időt a bemelegítésre, nyújtásra és levezetésre. De ez épp nincs összefüggésben a lúdtalp kialakulásával.
– Miként orvosolható a bokasüllyedés?
– Gyermeknél, felnőttnél másként. Hatéves kor alatt nem javaslunk hagyományos lúdtalpbetétet, először lábtornával, megfelelő cipővel, illetve cipőbe helyezett sarokékkel próbálkozunk. Ha ez eredménytelen marad, és a gyermek nem bírja a terhelést, térd-, lábszár- vagy derékfájdalom jelentkezik nála, és nincs javulás, akkor, és csak a legvégső esetben jöhet a műtéti beavatkozás. Létezik egy nagyon ötletes eljárás, az úgynevezett calcaneostop, amikor 1-1,5 cm-es metszéssel, egy kis csavar segítségével egyenes állásba hozzuk a sarkat. A csavar vége olyan helyre kerül a lábban, ami tele van érzőideg-végződéssel, ez az érzet jut el az agyba, s állítja be szép fokozatosan a láb egyenes állását. Ez amolyan sikerműtét, a betegek legnagyobb része, miután az egyik lábát megoperáljuk, kéri a másikon is a beavatkozást. A felnőttkori lúdtalp már sokkal bonyolultabb. Következménye lehet a bütyök kialakulása, vagy épp a kalapácsujj – ez alapvető statikai lábdeformitás, ezeknek többféle műtétje lehetséges, de csak akkor operáljuk, ha lúdtalpbetét vagy gyógycipő viselése ellenére is megmarad a fájdalom, s a beteg nehezen viseli a cipőt. Amikor nem ezeket a deformitásokat operáljuk, hanem magát a lúdtalpat, akkor egyenes tengelybe hozzuk a lábat akár csontátvágással, akár ízületi merevítéssel, akár ín-áthelyezéssel.
Milyen a jó cipő?
– Nem szűk, s a lábujjaknak elég mozgásteret biztosít, elég hosszú, vagyis nem tör, jól szellőzik, és tartja a sarkat. A pár éve megjelent domború talpú cipőkkel jók a tapasztalataim, sokat javítanak a betegek állapotán, csökkenthetik a panaszokat, a fájdalmat. Nem sportra találták ki, hanem mindennapi viseletre, de a sportolás is elképzelhető. Megpróbáltam futni benne, de az brutálisan nagy erőpróba, hihetetlen lábizomzat-kondi kell hozzá.
– A bokasüllyedés más betegséget is magával hoz.
– Ha a lúdtalp miatt kialakul a rossz testtartás, az gerincpanaszt, lábszár- vagy térfájdalmat is okozhat. Gyermekeknél a térd fejlődését is kóros irányba befolyásolhatja, X-láb alakulhat ki. Lúdtalp miatt az egész alsó végtag, medence és gerinc statikája, biomechanikája megváltozhat, amely magyarázza az összetett panaszokat, az ízületek kopásáról már nem is beszélve. Érdemes tehát odafigyelnünk a lábunkra, mely egy egész életen át szolgál minket, mégsem vagyunk elég hálásak neki ezért.
