„Irigy kutya bújj a lukba, onnan meg a vécélyukba!”, „Az a hülye, aki mondja!”, „S, k, h, semmi közöd hozzá!” – diákkorunk ismerős csúfolódásai, amelyek miatt vélhetően senki nem szenvedett maradandó lelki károsodást. A mai kor gyermekei azonban ennél jóval durvább szavakkal is illetik egymást és a szekálás egyre könnyebben fordul át verbális bántalmazásba. Utánajártunk, hogyan lehet megállítani a gyermekkori gúnyolódást, és milyen következményei lehetnek, ha nem avatkozunk közbe akár szülőként, akár tanárként.
Élete során szinte mindenki találkozik alkalmanként, vagy huzamosabb ideig tartó verbális bántalmazással. A „módszeres zaklatókat” lépten-nyomon meg lehet találni minden osztályban, közösségben. Goldmann-né Fehér Hajnalka pécsi gyermekpszichológus szerint általában azoknak a gyermekeknek, akik ezt a fajta agresszív viselkedést, csúfolódást, bántalmazást gyakorolják, alacsony az önértékelésük és szükséges megélniük, hogy valakin hatalmat gyakoroljanak. Legtöbbször ez a hatalmi játszma a háttere a verbális bántalmazásnak a kisiskolások között.
Mit tudunk tenni?
Elsősorban mindenképpen a gyermeknek kell megoldania a helyzeteket, felnőttként fontos megértenünk, hogy – bármennyire fájdalmas – a picinek a feladata kiállni önmagáért. Talán az egyik leghatásosabb módszer, amiről mi is biztosan hallottunk szüleinktől gyermekként, ha megpróbálunk tudomást sem venni a csúfolódásról, egyszerűen hatástalanítjuk a gúnyolódást.
Természetesen nem szabad teljesen magára hagyni a gyermeket, szülőként pedig fel kell ismernünk, hogy hol az a határ, ahol már elkél a segítség. Ha magába fordul, étvágytalan lesz, álmatlanság gyötri vagy láthatóan megváltozik a viselkedése, akkor azok már olyan jelek, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. A pécsi pszichológus szerint ilyen helyzetekben az sem rossz döntés, ha iskolát vált a család, vagy szakemberhez fordul.
A tanárok vállán is nagy a teher
A pedagógus ilyen helyzetekben nem úgy tud segíteni, hogy fegyelmiket osztogat, hanem igazi lelki társuk, barátjuk lesz a diákoknak. Ha egy tanuló érzi, hogy elmondhat bármit a tanárának, akkor azzal segít a felnőtt a legtöbbet.
[note note_color=”#3a79ac”]
2013 őszén egy középiskolás fiú öngyilkosságot kísérelt meg egy intő miatt egy pécsi gimnáziumban. A diák az iskola második emeleti ablakából ugrott ki, de szerencsére túlélte a zuhanást. Az esetről annyi derült ki, hogy egy iskolai verekedés és egy igazgatói intő vezetett odáig, hogy kivesse magát az épület ablakából. A fiú még búcsúlevelet is írt. Vélhetően a középiskolás esetében a fegyelmi csak az utolsó csepp volt a pohárban. A segélykiáltásokra tehát figyelni kell![/note]
Verbális zaklatás a Facebookon
Nehezen elválasztható a csúfolódástól a közösségi oldalakon zajló zaklatás. Az internetes térben ugyanis a bántó szavakat a személytelenség mögé bújva, még könnyebb „kimondani” és leírni, mint a való világban. Ezeknek a gúnyolódásoknak a következményei pedig kiszámíthatatlanok. Sajnos nem nagyon van módszer a hasonló esetek kivédésére, de szülőként látni kell a jeleket. A fentebb említett gimnazista például több alkalommal is törölte magát az egyik közösségi oldalról, majd újra regisztrált – ez manapság igen erős intő jel, hogy valami baj van!
[box title=”Virtuális segítség a fiataloknak” box_color=”#45a4e7″]
Manapság szinte minden kisdiáknak van mobilja, és ha már van, akkor legalább váljék is hasznukra alapon a szakemberek kifejlesztettek egy segítő applikációt. Nem szabad azt gondolni, hogy az alkalmazás a szülők helyett intézkedik, de közösen lehet róla beszélni, és nem árt, ha a diák letölti a telefonjára. Az UNICEF Magyar Bizottsága által kifejlesztett HelpAPP a bajba jutott diákoknak hivatott segíteni. Indíthatunk segélyhívást a rendőrségre vagy a mentőknek, de felhívhatjuk a Kék Vonalat is, és ami a legfontosabb, tippeket és tanácsokat is olvashatunk a „Megoldást keresek!” funkciónál zaklatásra, verbális erőszakra és csúfolódásra. [/box]
