A házi komposztálás sokak számára furcsán, idegenül hangzik, pedig minimális erőfeszítéssel sokat tehetünk a környezetért. Kevés praktikusabb dolog van nála a háztartásban: eltűnik a szerves hulladék a konyhából, a kertből, az udvarról, cserébe az elkészült komposzttal szebbé tehetjük a növényeket, jobb minőségűvé a kerti terményeket. Környezetszennyezéssel pedig végképp nem vádolhatnak minket.
Napjainkra egyre több helyen, egyre kisebb kortól minden lehetőséget megragadva igyekeznek mindenkit a környezettudatos életmódra nevelni. Jelentsen ez a szelektív hulladékgyűjtéstől a megújuló energiaforrásokig bármit. Mert le sem tagadhatjuk, hogy lassanként az emberiséget elborítja a saját hulladéka. Az óceánok egyre nagyobb része szennyezett, az ózonlyuk tágulása mára ugyan megállt, de az ózonréteg regenerálódni már aligha tud.
Mi is dolgozunk a környezettel együtt
A komposztálás egy érdekes jelenség abban az értelemben, hogy az ember rájött, hogyan nyúlhat bele az anyatermészet folyamataiba, mégpedig jótékony módon. A természetes hulladék lebomlása tulajdonképpen a környezet egy öngyógyító mechanizmusa, de kellőképpen lassú ahhoz, hogy szélmalomharcot vívjon a gyorsabban szaporodó, lebomlani nem képes hulladékkal. Az ember viszont felismerte, miképpen tudja ezt az öngyógyító lebomlást mesterségesen felgyorsítani, és mára lehetővé vált, hogy minden egyes háztartás hozzájárulhasson ehhez. Az pedig, hogy külön hasznot is tudunk húzni ebből, már csak hab a tortán.
Már az ókoriak is…
Talán nem is gondolnánk rá, de a komposztálás már az ókorban is bevett technológia volt az újrahasznosításra, vannak rá utalások a Bibliában. Végig a történelem hosszú évszázadai alatt, a középkori mezőgazdasági írásokban említik a trágyázást és a komposztálást, az apátságokban szorgoskodó szerzetesek is ugyanúgy újrahasznosították a szerves hulladékot. A tudományos hátterét a folyamatoknak már a 19. században felismerték. A kémiai ipar fejlődésével párhuzamosan háttérbe szorult a komposztálás, de napjainkban újra egyre több helyen felismerik a hasznosságát.
A TELJES KOMPOSZTÁLÁSI ÚTMUTATÓ LETÖLTHETŐ INNEN!!!
Újrahasznosítás mindenek felett
Már a komposzt szó maga is beszédes: a latin szó összetettet jelent. Mert tulajdonképpen egy összetett anyag, ami a sok különféle szerves anyag lebomlásából keletkezik.
Csak pár előnye a házi komposztálásnak: nem kell azon törni a fejünket, mikor és hol égessük el az őszi avart. Minden gyümölcs- és zöldséghulladék, tojáshéj, növénymaradványok (lehullott ágak, elszáradt virág stb.) mehetnek a komposztálóba. A növényevő kisállatok ürüléke miatt sem kell aggódni – meg van a helye. Komoly listákat és hosszú útmutatókat találhatnak az interneten mindazok, akik komposztálásba fognának.
[su_box title=”Bárki komposztálhat” style=”soft” box_color=”#2f972c” radius=”2″]Az otthoni komposztálás nem egy olyan bonyolult tevékenység. Ma már bármelyik barkácsáruházban elérhető áron hozzá lehet jutni egy komposztálóhoz. A lényeg itt nem csak a hulladék mennyiségének csökkentése, hanem az újrahasznosítása is. Ha a legpraktikusabb dolgokra gondolunk, a komposztálón kívül elegendő pár kerti szerszám a hulladék felaprózásához – ha szükséges –, egy vasvillára a forgatáshoz, majd ásóra-talicskára a komposzt felhasználásához.[/su_box]
Az ürülék – és az előbb felsorolt hulladékok – nyomán mindenkiben felmerül, hogy akkor milyen büdös lehet a komposztáló, maga a komposztálás. Pedig egyáltalán nem az. Nem szabad összetéveszteni a rothadással, ami valóban bűzzel jár. A komposztálás során oxigén járul hozzá a természetes lebomláshoz és rengeteg élőlény fordul meg az érés során: gombák, baktériumok, de giliszták, bogarak, legyek is, úgy, ahogy kisebb rágcsálók is meglátogathatják a komposztálót. Még a kis sünök is szeretnek arrafelé kóborolni – ezért sem szabad bántani őket.
Konkrétan hogyan történik?
Érdemes ősszel elkezdeni a komposztáló feltöltését. Alul is biztosítani kell a levegőzést, éppen ezért jó valamilyen keményebb hulladékkal (faapríték stb.) alapozni. Rá jöhetnek aztán szépen elterítve rétegesen a konyhai hulladékok, a zöldhulladékok – „barnahulladékok” (fák, ágak). Tömöríteni, lenyomogatni nem szabad, hiszen a lényeg a szabad levegőzés. Ha minden jól megy, következő év őszére kész a komposzt, ami picit zsíros, de homogén, földszerű állagú, barnás színű, szemcsés. Persze sokféle hiba közbejöhet: büdös, tele van muslicával, vannak még benne le nem bomlott hulladékok, túl száraz vagy túl nedves – mindnek megvan a maga oka (oxigénszegénység, szárazság, rossz elhelyezés stb.), de mindegyiket lehet orvosolni.
Ha tökéletes is lett minden szempontból, akkor is át kell szitálni, mielőtt használni lehet. Termő- és díszfák tövébe, bokrok alá hordhatjuk, a veteményesbe forgathatjuk bele. Akár még dísznövények földjébe is lehet keverni.
A cikk a 2Regions2Sustain című, HUHR/1601/3.1.1/0032 kódszámú Interreg V-A Magyarország-Horvátország Együttműködési Program 2014-2020 projekt keretében készült.
