2019 februárjában a Nagy Lajos Gimnázium kis csapata nekivágott a 2019-es kalandokkal teli sítáborának.
Lajosos diákként nekem ez volt a harmadik sítáborom, de eddig mindegyik tábor újabb és újabb élményt adott, ehhez idén hozzájárult az is, hogy négy nap alatt három pályarendszert jártunk be.
A panoráma lélegzetelállító volt, és szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett. Reggelente, mikor elindultunk meghódítani a sípályákat, egy „Halló, halló buszrádió!” beköszönés után hallgathattuk meg a tanár úr instrukcióit az adott napra vonatkozóan.
Délelőttönként kis csoportokba rendeződve síeltünk, ki-ki saját tudása szerint. Pukli Tamás tanár úr (akinek minden évben köszönhetjük a sítáborok szervezését) most is a legjobb tudása szerint igyekezett átadni a síelés mindenféle fortélyát azoknak a diákoknak is, akik életükben most láttak először sípályát.
Egyeseknek sikerült elsőre ráérezni a síelés lényegére, míg mások a tanár úr elmondása szerint bizonyos mesehősként tűntek fel, ugyanis „hol voltak, hol nem voltak”, aztán a nap végére szerencsére mindig inkább voltak, mint nem.
Délutánra, mikor már bejártuk a pályákat, és megismertük a helyet, kísérő nélkül síelhettünk saját tempónkban. A felvonók zárása után mindenki totál kimerülve ült fel a buszra, de aztán egy frissítő zuhany és egy finom vacsora után a „társalgóhelyiségben” a hatalmas kártyapartiktól zengett a szálloda.
Idén is egy nagyon jó hangulatú társaság jött össze. Hála az égnek, a tábort megúsztuk egy bokaficammal és egy törött léccel, de ezenkívül mindenki más élt és virult. Én az idei táborban rengeteg élménnyel és baráttal gazdagodtam, de azt hiszem, ezt sokan elmondhatják még magukról. Akik szeretnének egy jó társasággal extrém sportolni, azoknak nagyon ajánlom, én biztosan ott leszek jövőre is!
Molnár Edit 11.E
